Egy különös szerelmi történet 1968-ból kreatív dokumentumfilmen

A Kossuth rádió Az este című műsorának házigazdája Csatári Bence, a Nemzeti Emlékezet Bizottsága tudományos kutatója, rocktörténész volt, aki Lukácsy Györgyöt, a Nemzeti Színház irodalmi munkatársát, a film társrendezőjét kérdezte az 1968 – Egy szerelem rekonstrukciója című, nemrég mozikba került alkotás kapcsán. A film különleges műfajú, a szerzők kreatív dokumentumfilmnek nevezik, megfűszerezve krimielemekkel.

A főszereplők az 1968 – Egy szerelem rekonstrukciója című filmben. Forrás: Youtube

A film középpontjában egy igaz történet áll. 1968-ban egy magyar egyetemista srác, Tóth Miklós beleszeret Alexandrába, az angol nagykövetségen dolgozó fiatal gépírónőbe. Közös életet, családot terveznek, azonban kapcsolatuk hirtelen megszakad. A film az időskori Tóth Miklóst szólaltatja meg, akivel ötvenöt év után megpróbálják megkeresni fiatalkori szerelmét.

Mészáros Martin és Tóth Miklós az 1968 – Egy szerelem rekonstrukciója című filmben Forrás: YouTube

Csatári Bence a Kossuth rádió műsorában Lukácsy Györgyöt előbb arról kérdezte, hogy hogyan találták ezt a történetet.

– A rendezőtársam, Nagy Anikó Mária találmánya volt, egy baráti szálon hallott róla, Anikó is és a mi főszereplőnk is Gödöllőn él, így jutott el hozzánk Miklós bácsi története, akiről kiderült, hogy már meg is írta ezt egy dokumentumregényben, ami Lovag és Fitos címen jelent meg bő 10 éve. Arról szól, hogy mi történt vele 1968–69-ben

– mesélte Lukácsy György, aki azt is elmondta, hogy három évvel ezelőtt kezdtek el beszélgetni Miklós bácsival az élettörténetéről és a film lehetőségéről, aki – mivel őt magát is nagyon foglalkoztatja a saját élettörténete, örömmel fogott bele ebbe a kalandba.

Csatári Bence megjegyezte, hogy ez a film végül is egy traumáról szól, és arról érdeklődött, hogy a főszereplő vajon mennyire van már túl ezen, elmondható-e, hogy ezt már lezárta magában, tud-e róla higgadtan beszélni?

– Közben mi is felfedeztünk egy dolgot. Hogy ha velünk történik valami, főleg, ha még könyvet vagy naplót is írtunk róla, akkor kialakul bennünk egy narratíva, egy értelmezési keret az adott eseménysorról. Számára a legmeglepőbb az volt, amikor mi teljesen más szempontok alapján közelítettük meg a történetét, és ő érezte, hogy a régi válaszai itt már nem működnek. Ez bizony a komfortzónáján kívül esett. 

Őbenne volt egy lekerekített érzelmi, intellektuális emlékezés, ahogy ő már ezt feldolgozta a regényében meg a szívében, ehhez képest mi meg elkezdtünk új szempontokkal jönni, hogy mi van akkor, hogy ha Alexandra kém volt, mi van akkor, ha az egész folyamat nem spontán módon történt? Elkezdtünk ilyen kérdéseket boncolgatni, és ez bizony újból felszakított benne sebeket, de abban az értelemben, hogy ő ezt már lezárta magában érzelmileg. Természetesen már nem szerelmes az 55 évvel ezelőtti Alexandrába, de azokat a csalódásokat, amiket akkor átélt, azokat most is újraélte

– fogalmazott Lukácsy, aki azt is megjegyezte, hogy nagyon sokáig próbálták elkerülni, hogy idegen szót rejtsenek a címbe, de a rekonstrukció szónál nem találtak jobbat.

– Itt éppen arról van szó, hogy hogyan működik az emberi emlékezet. Nagyon izgalmas, hogy például amikor a nagyszüleinket hallgatjuk, kialakul egy forma, még a szavajárása is rááll az embernek. Ha ahhoz jön egy meglepő adalék, egy meglepő tény, akkor zavarba jövünk, hogy lehet, hogy mégsem úgy volt. Miklós bácsié egy Truman Show-szerű eseménysor, aminek az egyik szereplője ő volt. Talán ketten voltak összesen, de ő volt az egyik, aki biztos nem volt beavatva, hogy egy óriási konspiráció zajlik körülöttük, miközben ő egy teljesen átlagos műegyetemi hallgatóként készült a vizsgáira, a szakdolgozatát írta, és beleszeretett egy lányba. 

Ő egy nagyon normális hétköznapi ember volt, és nem tudta, hogy a háttérben egy ilyen hatalmas konspiratív stratégiákat szőnek köréjük – tette hozzá a rendező.  

A műsorvezető azt is megkérdezte, hogy mit lehet tudni a főszereplő családi hátteréről, mennyire volt például „osztályidegen” a kádári rendszerben Tóth Miklós?

– A főhős egy keresztény, konzervatív családból érkezik, de ő maga nem politizál fiatalként, egyetemistaként. Beatkoncertre jár, vizsgákra készül. Neki és a szerelmének, az angol Alexandrának az Ábrándos, szép napok volt a közös daluk, ami egy nagyon fura történetű dal. Számunkra nem egyértelmű, hogy ez egy orosz nyelvű dal, amit aztán angolra fordítottak, s úgy vissza magyarra – talán ez a hiteles sorrend. Egy nagyon fülbemászó dal, amit Harangozó Teri tett igazi nagy slágerré Magyarországon. Talán éppen azért, mert angol nyelvterületen és magyarul is elérhető volt 68-ban, ezért lett az ő közös, nagy slágerük. Nekünk meg egy nagyon jó dramaturgiai eszköz, mert a nosztalgiáról szól, arról, hogy semmi sem úgy van, mint aminek látszik.

A film műfaját az alkotók kreatív dokumentumfilmként határozták meg, ami egy kicsit kísérleti műfaj is.

– Arra kérem a hallgatókat, hogy ez ne rémítsen meg senkit, mert adta magát, hogy a múltbéli, 68-as jeleneteket újrajátsszuk élő szereplőkkel, játékfilmes eszközökkel, viszont én egy picit idegenkedek ettől, amikor ilyet látok, mert azt érzem, hogy valami illusztráció történik. Ezért egy olyan kevercset találtunk ki, hogy a fikciós és a dokumentarista részek egymásba fonódnak. Miklós bácsi is szerepel a játékfilmes részben, illetve az őt alakító színész, Mészáros Martin pedig az ő kísérője a dokumentumfilmes részben, és ettől van egy játék benne, ami érthető és szórakoztató – jegyezte meg a rendező.

A Lukácsy Györggyel készült teljes interjút a Médiaklikk oldalán hallgathatják meg.