– Összefoglalná, miről szól a film?
– 1968-ban egy magyar egyetemista srác, Tóth Miklós megismerkedik Alexandrával, az angol nagykövetségen dolgozó fiatal gépírónővel. Szerelmesek lesznek: közös életet, családot, boldog jövőt terveznek. Kapcsolatuk azonban hirtelen megszakad. A film az időskori Tóth Miklóst szólaltatja meg, akivel ötvenöt év után megpróbáljuk megkeresni fiatalkori szerelmét.
– Dokumentumregényből merítettek. Mennyire igyekeztek betartani annak tartalmi kereteit?
– Tóth Miklós a történtekről írt egy dokumentumregényt Lovag és Fitos címmel. A film forgatókönyvének alapja ez a regény. Tehát kötött minket a valóság, a történet igazi magja. Ettől nem nagyon akartunk eltérni. Az írás során végig vigyáztunk arra, hogy semmit ne hamisítsumk meg. A történet elbeszélése során inkább a drámai sűrítés eszközeivel éltünk.
– Mi a pontos műfaja a filmnek?
– Hibrid műfajú a film: olyan dokumentumfilmet készítettünk, amelyben a múltban játszódó eseményeket játékfilmes eszközökkel dolgozzuk fel. Mégpedig oly módon, hogy Miklós bácsi nemcsak a dokumentumfilmes forgatásokon vett részt, hanem elkísért bennünket a fikciós felvételekre is, sőt egy-két jelenetben szereplőként is megjelenik. Továbbá a filmben folyamatosan reflektál arra, ahogyan mi a fikciós jelenetekben gondolkodunk az ő történetéről. Az a varázsa ennek a folyamatnak, hogy Miklós bácsi a stáb segítségével újra átéli az egykor történteket, ezáltal pedig sokkal mélyebbre jutunk az ötvenöt évvel ezelőtti eseménysorban. Miklós bácsi kifejezetten kedvelte azt, hogy általunk más megközelítési módból tekinthetett a múltjára. Ilyen típusú-műfajú filmmel még nem találkoztam, forgatás közben bontakozott ki számunkra is a történet legmeghatóbb része.
– Hogyan találták meg Miklós bácsit és az ő történetét?
– Rendezőtársam, Nagy Anikó Mária találkozott a témával először, még 2020 tavaszán. Egy barátnője mesélte neki Miklós történetét, mi pedig rögtön lecsaptunk rá.
– A szerelmi szál mellett jelentős szerepet kap az akkori politikai kontextus is. Melyikre helyez jelentősebb fókuszt a film?
– A kezdetektől fogva egy szerelmi történetet szerettünk volna elmesélni, ugyanakkor egy történelmileg viharos, felkavaró időszakban – a rendkívül feszült és ellentmondásos 1968-as évben – játszódik a sztori, ez pedig természetesen nem maradhat ki a filmből. Mindez azonban csak a háttérben, nagyjából úgy, mint Moszkva tér című film esetében a rendszerváltás. A „díszletben” zajlik a „nagypolitika”, de a fókuszban a két szerelmes és az ő történetük áll.
– Az alkotófolyamat elejétől részt vettek a film körüli munkálatokban a Színház- és Filmművészeti Egyetem diákjai. Ez tudatos döntés volt?
– A rendezőtársammal mindketten oktatunk az egyetemen, ezért tudatosan igyekeztük bevonni a munkafolyamatba a hallgatóinkat is. Fontosnak tartjuk mindketten, hogy ne csak a tanteremben, a stúdióban próbáljuk meg a tudást átadni, hanem lehetőséget biztosítsunk nekik arra, hogy élesben is kipróbálhassák magukat. Három színházi dramaturg hallgató végigkísérte az egész alkotási folyamatot, a harmadéves filmrendező osztály hallgatói pedig szerepelnek is a filmben. Mindannyiuknak izgalmas és hasznos észrevételeik voltak, amit az utómunka során meg is fogadtunk. Vagyis nem csak ők tanultak tőlünk.
– Hogyan zajlott a szereplőválogatás?
– A film két főszereplőjét nagyon hamar kiválasztottuk. Mészáros Martin játssza a fiatal Miklóst, a szerelmét pedig Barta Ágnes. Mindketten a Nemzeti Színházban játszanak, és érdekesség, hogy ők az életben is egy párt alkotnak, ami a munka során bizony sokszor előnyös volt. Megpróbáltunk olyan színészeket felkérni, akik egyfajta frissességet hozhatnak a nézők számára. Olyan színészeket választottunk, akiket ritkábban látnak filmekben a nézők, viszont mindannyian nagyon tehetségesek.
Borítókép: Mészáros Martin és Barta Ágnes a filmben (Fotó: NFI)
