Erdélyi zamatú modern építészet – Kós Károly világa a Műcsarnokban

A Műcsarnokban még szeptember 15-ig gyönyörködhetünk Kós Károly művészetében. A temesvári születésű építész-író-tanár-politikus egyike volt az utolsó polihisztoroknak. A Kós 140 – Kós Károly műhelye tárlat a 140 éve született alkotó életművét tárja elénk.

A Műcsarnokban még szeptember 15-ig látogatható a Kós Károly-tárlat. Fotó: Kurucz Árpád

Több különlegessége is van ennek az átfogó, roppant igényes, sőt otthonosan hívogató kiállításnak. Például az is, hogy kurátora dr. Anthony Gall professzor, aki ausztrál születésű létére immár egyike a legkiválóbb hazai Kós Károly-kutatóknak. Az Óbudai Egyetem Ybl Miklós Építéstudományi Karának dékánja 1993 óta él hazánkban, s egyben az Országépítő Kós Károly Egyesülés tiszteletbeli elnöke is. Írt több munkát Kós Károlyról, kiállításokat rendezett róla, részt vett az állatkert Kós-féle épületeinek rekonstrukciós munkálataiban, 

augusztus 20-án pedig átvehette a Magyar Érdemrend lovagkereszt polgári tagozat kitüntetését is munkássága elismeréseképpen.

 Kós Károly munkája után készített rekonstrukció: a sztánai Varjúvár belülről (Fotó: Kurucz Árpád)

Valahogyan éppen így hat a mi életünkben is Kós Károly embert és kultúrákat, közösségeket átfogó szemlélete, hogy örökségének szakavatott ismerője összekapcsolja Ausztráliát és Európát, múltat és jelent. Ezt azért is jegyezhetjük meg, mert a három nagy teremben elosztott életműkiállítás is jó arányérzékkel igyekszik több csomópontra bontani Kós Károly munkásságát –  kihangsúlyozni a fontosabb területeket, korszakokat, helyszíneket, épülettípusokat – mindezt eredeti tervrajzokkal, archív képekkel, rekonstruált tárgyegyüttesekkel, kiegészítő szöveges ismertetőkkel.

Nekünk mesél az alkotó

Ami a személyességet illeti, felvételről látjuk-halljuk magát a már idős Kós Károlyt, de egyik lányunokája is számos családi emlékkel, történettel ismertet meg bennünket. Láthatunk családi portrékat is, olvashatjuk Kányádi Sándor megható versét (Kós Károly arcképe alá), s számos idézetet az alkotó műveiből. Talán az egyik legsikerültebb megoldás a Varjúvár tornyának rekonstruált tere, benne a mester tervezte csillár, sámli és üvegablak rekonstrukcióival – a hívogató belső tér meg tudja idézni a látogató számára a népművészet és iparművészet együttesét, a régi és új egységét, otthonosságát. A saját ház, a lélekkel bíró otthon sarokpontja volt az építésztudós tervezői munkásságának. Így fogalmazott: „A ház építője ebbe a házba beleteszi minden tudását, gondját – gondolatát, jóakaratát, érzését, beleteszi egyéni lelkét.”

Jól látjuk: Anthony Gall pontosan tudja, hogy az erdélyi építésztudós a természetet és embert teljes egységben szemlélte. Éppen e látásmódja, összegző gondolatisága miatt válhatott olyan megkerülhetetlen személyiséggé Kós Károly, hogy már igen fiatalon komoly megbízásokat kapott, s jutott el az egyes épületek tervezésétől az épületcsoportok, falvak, mintagazdaságok megálmodásáig. 1907-ben diplomázott a Műegyetemen, s már egy évvel később a zebegényi templomon dolgozott Jánszky Bélával. 

A lényeglátó Kós Károly

Számos további példát hozhatunk persze, mert találkozunk a Műcsarnokban a Wekerle-telep épületeivel, majd az egy egész falszakaszt beborító, részletesen ismertetett állatkerti paviloncsoporttal, melyen Zrumeczky Dezsővel dolgoztak, a családi otthonnal, azaz a sztánai Varjúvárral, a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeummal, a Városmajori iskolaépülettel ‒ s a sort folytathatnánk hosszan, a református templomokon, családi házakon, gazdasági épületeken, IV. Károly koronázási ünnepsége díszleteinek megtervezésén át egészen Mátyás szülőházának rekonstrukciós munkálataiig.

Makettek, képek, tervek sora: mind egy-egy apró adalék egy életműben (Fotó: Kurucz Árpád)

Kós Károly népe szolgálatát olyan összművészeti egységben valósította meg, hogy ebbe belefért az Erdélyi Szépmíves Céh és a Barabás Miklós Céh megalapítása, regény, szakkönyv és dráma írása, pedagógiai munka a kolozsvári mezőgazdasági főiskolán, a műemlékvédelmi, kultúraápoló tevékenység, valamint a politika is – az Erdélyi Néppárt alapító tagja volt 1921-ben, s később is hosszú ideig volt nemzetgyűlési tag. A fáradhatatlan alkotó végül 1977-ben hunyt el Kolozsvárott, 94 évesen.

E gazdag életutat érdemes az érdeklődőknek végigkövetniük. Aki teheti, látogasson el a szeptember 8-i kurátori tárlatvezetésre, hogy Anthony Gallt is meghallgathassa.