Jól látjuk: Anthony Gall pontosan tudja, hogy az erdélyi építésztudós a természetet és embert teljes egységben szemlélte. Éppen e látásmódja, összegző gondolatisága miatt válhatott olyan megkerülhetetlen személyiséggé Kós Károly, hogy már igen fiatalon komoly megbízásokat kapott, s jutott el az egyes épületek tervezésétől az épületcsoportok, falvak, mintagazdaságok megálmodásáig. 1907-ben diplomázott a Műegyetemen, s már egy évvel később a zebegényi templomon dolgozott Jánszky Bélával.
A lényeglátó Kós Károly
Számos további példát hozhatunk persze, mert találkozunk a Műcsarnokban a Wekerle-telep épületeivel, majd az egy egész falszakaszt beborító, részletesen ismertetett állatkerti paviloncsoporttal, melyen Zrumeczky Dezsővel dolgoztak, a családi otthonnal, azaz a sztánai Varjúvárral, a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeummal, a Városmajori iskolaépülettel ‒ s a sort folytathatnánk hosszan, a református templomokon, családi házakon, gazdasági épületeken, IV. Károly koronázási ünnepsége díszleteinek megtervezésén át egészen Mátyás szülőházának rekonstrukciós munkálataiig.
Kós Károly népe szolgálatát olyan összművészeti egységben valósította meg, hogy ebbe belefért az Erdélyi Szépmíves Céh és a Barabás Miklós Céh megalapítása, regény, szakkönyv és dráma írása, pedagógiai munka a kolozsvári mezőgazdasági főiskolán, a műemlékvédelmi, kultúraápoló tevékenység, valamint a politika is – az Erdélyi Néppárt alapító tagja volt 1921-ben, s később is hosszú ideig volt nemzetgyűlési tag. A fáradhatatlan alkotó végül 1977-ben hunyt el Kolozsvárott, 94 évesen.
E gazdag életutat érdemes az érdeklődőknek végigkövetniük. Aki teheti, látogasson el a szeptember 8-i kurátori tárlatvezetésre, hogy Anthony Gallt is meghallgathassa.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!