Több különlegessége is van ennek az átfogó, roppant igényes, sőt otthonosan hívogató kiállításnak. Például az is, hogy kurátora dr. Anthony Gall professzor, aki ausztrál születésű létére immár egyike a legkiválóbb hazai Kós Károly-kutatóknak. Az Óbudai Egyetem Ybl Miklós Építéstudományi Karának dékánja 1993 óta él hazánkban, s egyben az Országépítő Kós Károly Egyesülés tiszteletbeli elnöke is. Írt több munkát Kós Károlyról, kiállításokat rendezett róla, részt vett az állatkert Kós-féle épületeinek rekonstrukciós munkálataiban,
augusztus 20-án pedig átvehette a Magyar Érdemrend lovagkereszt polgári tagozat kitüntetését is munkássága elismeréseképpen.
Valahogyan éppen így hat a mi életünkben is Kós Károly embert és kultúrákat, közösségeket átfogó szemlélete, hogy örökségének szakavatott ismerője összekapcsolja Ausztráliát és Európát, múltat és jelent. Ezt azért is jegyezhetjük meg, mert a három nagy teremben elosztott életműkiállítás is jó arányérzékkel igyekszik több csomópontra bontani Kós Károly munkásságát – kihangsúlyozni a fontosabb területeket, korszakokat, helyszíneket, épülettípusokat – mindezt eredeti tervrajzokkal, archív képekkel, rekonstruált tárgyegyüttesekkel, kiegészítő szöveges ismertetőkkel.
Nekünk mesél az alkotó
Ami a személyességet illeti, felvételről látjuk-halljuk magát a már idős Kós Károlyt, de egyik lányunokája is számos családi emlékkel, történettel ismertet meg bennünket. Láthatunk családi portrékat is, olvashatjuk Kányádi Sándor megható versét (Kós Károly arcképe alá), s számos idézetet az alkotó műveiből. Talán az egyik legsikerültebb megoldás a Varjúvár tornyának rekonstruált tere, benne a mester tervezte csillár, sámli és üvegablak rekonstrukcióival – a hívogató belső tér meg tudja idézni a látogató számára a népművészet és iparművészet együttesét, a régi és új egységét, otthonosságát. A saját ház, a lélekkel bíró otthon sarokpontja volt az építésztudós tervezői munkásságának. Így fogalmazott: „A ház építője ebbe a házba beleteszi minden tudását, gondját – gondolatát, jóakaratát, érzését, beleteszi egyéni lelkét.”
Jól látjuk: Anthony Gall pontosan tudja, hogy az erdélyi építésztudós a természetet és embert teljes egységben szemlélte. Éppen e látásmódja, összegző gondolatisága miatt válhatott olyan megkerülhetetlen személyiséggé Kós Károly, hogy már igen fiatalon komoly megbízásokat kapott, s jutott el az egyes épületek tervezésétől az épületcsoportok, falvak, mintagazdaságok megálmodásáig. 1907-ben diplomázott a Műegyetemen, s már egy évvel később a zebegényi templomon dolgozott Jánszky Bélával.
A lényeglátó Kós Károly
Számos további példát hozhatunk persze, mert találkozunk a Műcsarnokban a Wekerle-telep épületeivel, majd az egy egész falszakaszt beborító, részletesen ismertetett állatkerti paviloncsoporttal, melyen Zrumeczky Dezsővel dolgoztak, a családi otthonnal, azaz a sztánai Varjúvárral, a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeummal, a Városmajori iskolaépülettel ‒ s a sort folytathatnánk hosszan, a református templomokon, családi házakon, gazdasági épületeken, IV. Károly koronázási ünnepsége díszleteinek megtervezésén át egészen Mátyás szülőházának rekonstrukciós munkálataiig.
Kós Károly népe szolgálatát olyan összművészeti egységben valósította meg, hogy ebbe belefért az Erdélyi Szépmíves Céh és a Barabás Miklós Céh megalapítása, regény, szakkönyv és dráma írása, pedagógiai munka a kolozsvári mezőgazdasági főiskolán, a műemlékvédelmi, kultúraápoló tevékenység, valamint a politika is – az Erdélyi Néppárt alapító tagja volt 1921-ben, s később is hosszú ideig volt nemzetgyűlési tag. A fáradhatatlan alkotó végül 1977-ben hunyt el Kolozsvárott, 94 évesen.
E gazdag életutat érdemes az érdeklődőknek végigkövetniük. Aki teheti, látogasson el a szeptember 8-i kurátori tárlatvezetésre, hogy Anthony Gallt is meghallgathassa.
