Nagy Feró nem ünnepli, inkább csak elviseli és tudomásul veszi a korát. Nem játssza a kortalan amorózót sem, ahogyan azon sem agyal túl sokáig, hogy mit válaszoljon a sablonkérdésre: mik a korral érkező szépségek?
– A koromnak semmiféle szépsége nincsen, vagyis én egyet sem tudok mondani.
Hallottam már én is, hogy minden kornak megvannak a szépségei, de hatvan év felett már csak hazugságokat tudtak mondani nekem, amiket én már nem ismételnék meg, ha nem haragszol.
Ha valamire, akkor erre nekem nincs időm, és szerintem neked sem, szóval haladjunk – válaszolt a Bors kérdésére mímelt szigorral Nagy Feró.
– Lehetnék az a rocker, aki a 80 előszobájában még arról hadovál, hogy mekkora lepedőakrobata, de én inkább az a rocker lettem, aki zenél és új lemezt készít. Szerintem ez mindenkinek jobb – véli a születésnapos zenész, aki miután letudta a korához kapcsolódó „kötelező” köröket, rátért arra, ami igazán fontos neki, vagyis a Beatricére és persze a rockra.
Új albummal jelentkezett Nagy Feró
– Van még bennem és bennük kraft, amit vastagon bizonyítottunk is az új lemezünkkel, ami nem véletlenül és nem tévedésből kapta a Beatrice legendája címet. Lehetnék szerény, de nincs mire.
Csillag Endre barátommal összedugtuk a fejünket és „vén rókaként” olyat pakoltunk le az asztalra, hogy attól az ész megáll.
Jó, legyen! Visszatérek még egy gondolatnyira az előző témakörhöz. A lenyugvó napnak is van ereje… – nevetett az élő rocklegenda, majd folytatta. – Az volt a titkos célom, célunk, hogy ezzel a lemezzel megmutassuk, a rock valóban kortalan és két öreg vagy öregedő csóka is képes nagy meglepetést okozni. Szerintem igenis hatalmas dolog, hogy mi, nyuggerek leültünk, és kipattintottunk egy fasza kis albumot. Elérhetetlen magasságokban már nem gondolkodom, de teszem a dolgom, és ez bőven elég – tette hozzá lendületesen Nagy Feró, akinek ezúton is boldog születésnapot kívánunk.
