Nem ez a szerző egyetlen nyelvpolitikai témájú könyve. Ha csak az utóbbi évtized kiadványaira gondolunk, a Nap Kiadónál jelentek meg Nyelv? Politika? (2016) és az Egy nyelvcsalád tündöklése és …? (2023) című könyvei. Pusztay Jánost korábban elsősorban a veszélyeztetett helyzetű oroszországi finnugor nyelvrokonaink állapota foglalkoztatta, mint a 2006-ban megjelent Nyelvével hal a nemzet című monográfiájában. Az Egy nyelvcsalád tündöklése és …? és a most bemutatandó Nyelvben mért veszteség című könyvekben már kitér a három nagyobb, önálló államban élő finnugor nyelvű nép, az észt, a finn és a magyar nyelvi helyzetére is.

Pusztay János új kötete nyelvpolitikai kérdésekkel foglakozó írásainak gyűjteménye
A Nyelvben mért veszteség című kötetben szereplő írások négy fejezetre tagolódnak. A Nyelv és globalizáció fejezet kilenc írása foglalkozik többek között a nyelv és az identitás kérdésével, Közép-Európa nyelvi helyzetével, a nyelv, irodalom és nemzetiség problémakörével, valamint a nyelvideológia tervezésével.
A magyar nyelv helyzete fejezet tizenhárom írása között olvashatunk a Trianon után kialakult nyelvi állapotokról, a nyelvi asszimilációról, a csángók nyelvi, identitásbeli helyzetéről, a magyar-magyar (azaz a határon túli magyarok és az anyaországban élő magyarok) anyanyelvi terminológiájának szétfejlődéséről s ennek lehetséges következményeiről (például az anyanyelv feladásáról, illetve a nyelvi különbségek miatt az angol nyelvre való áttérésről). Míg a Trianon előtti Magyarországon a magyar szaknyelvek gyakran német megfelelőik tükörfordításával az egész országra érvényesen alakultak, a szétszaggatott magyar nyelvben az államnyelv hatására jöttek létre. Így ugyanannak a fogalomnak lehet 4-5 magyar nyelvű megnevezése, ami lehetetlenné teszi a megértést, s ilyenkor csak az angol segít.
A szerző egyik, az utóbbi években egyre dominánsabb témája a nyelvjárások kérdése. Erről a Nyelvjárás című fejezetben négy írás olvasható. Amellett, hogy a nyelvjárás erősíti a helyi öntudatot, valamint gazdagíthatja mind hangzásában, mind szókészletével az egyre fakóbbá váló köznyelvet, a határon túli magyarok esetében nyelvstratégiai kérdéssé is válik.
A külhoni magyarok nyelvhasználatát sok anyaországi értetlenül, sőt lekezelően fogadja, aminek következménye az lehet, hogy az érintettek lemondanak hibásnak vélt magyar nyelvük használatáról és áttérnek az ottani államnyelvre, ezáltal felgyorsítva az amúgy is lopakodó asszimilációt.