A drámairodalom legnagyobb klasszikusa Eperjes Károly rendezésében

Shakespeare mesterműve, amely az élet és halál dilemmáit, az emberi létezés legmélyebb kérdéseit kutatja, Eperjes Károly rendezésében és Haumann Máté főszereplésével kelt új életre a Magyar Színház színpadán. Egy előadás, amelyben a hatalom, a bosszú és a belső vívódás feszült játéka egyszerre filozófiai mélységű és vérbeli színházi krimi. A tegnap esti premiert megelőzte egy beszélgetés, amelynek révén a Hamlet születésének kulisszatitkaiba is bepillanthattunk. Első kézből ismerhettük meg Eperjes Károly rendezői koncepcióját és az előadás főszereplőinek gondolatait Shakespeare halhatatlan tragédiájáról.

Haumann Máté a dráma ikonikus jelenetében. Fotó: Tarnavölgyi Zoltán

Eperjes Károly rendezése a klasszikus szöveg szépségeit és mélységeit tisztelettel ápolva tárja elénk, miközben izgalmas és látványos előadásban adja vissza a dráma egyetemes mondanivalóját. A Hamlet nem csupán a drámatörténet egyik legnagyobb remekműve, hanem örök érvényű kérdéseket feszeget: az élet és halál dilemmáját, az ártatlanság és bűn határvonalát, az ember értékét és célját ebben a mulandó világban. Shakespeare zsenialitása abban rejlik, hogy egyetemes problémákat sodró erejű történetbe ágyaz, amely ma is élő és aktuális – írják a darab ismertetőjében.

A Hamlet születésének kulisszatitkaiba is bepillanthattunk a beszélgetésen. Fotó: Tarnavölgyi Zoltán

Hamlet a „drámák drámája”

– A Hamlet a „drámák drámája”, én is így tartom – kezdte a beszélgetést Eperjes Károly. – Régóta nem volt színen a darab Budapesten abban a minőségben, hogy korhű, mégis érvényes a mai napra. Mind díszletben, mind jelmezben és filozófiájában is megfelel az akkori kornak. Nagyon fontosnak tartom, hogy ebben a rohanó világban felnövő ifjúság is megtapasztalja azt a miliőt. Egy örök érvényű darabot, ráadásul Arany János fordításában, hitelesen. Sok Hamletet láttam, amelyben közel hozták a mához, ezekben az előadásokban mindig hiányoltam Shakespeare szellemiségét. Az pontosan ott érvényes, ahol van, nem kell modernizálni – mondta határozottan a rendező. 

Szeptember óta intenzíven készül a darabra Haumann Máté, a darab főszereplője. Hamletként lép színpadra, hogy a herceg lelki vívódásait és erkölcsi dilemmáit a nézők elé tárja. – 

Minden esetben, amikor az ember felkészül egy előadásra, próbálja a lelkéhez közel húzni. Csak akkor jó és igaz, ha ez megvalósul – avat be a színművész a felkészülés folyamatába. – A jelenlévők mindannyian százhúsz százalékot tettek bele saját magukból, és hatalmas szorgalommal, türelemmel, szeretettel és odafigyeléssel dolgoztak, segítettek engem is – tette hozzá.

Az előadásban Gáspár Tibor Claudiust, a testvérgyilkost formálja meg. – Másodszor alakítom Claudius szerepét, tizenhárom éve játszottam először Miskolcon. Sok idő eltelt azóta, nagyot változott a világ és mi is. Remélem, én is fejlődtem, ma más dolgokat látok benne, mint akkor. Akkor vagyunk Shakespeare-hez hűek, ha érthetően és világosan tudjuk a gondolatait átadni – hangsúlyozta Gáspár Tibor. 

Színháztörténeti szempontból is nagy jelentőségű ez a bemutató, hiszen egy színpadon láthatunk egy anya-lánya párost. A darabban Györgyi Anna Gertrudként lép színre, Opheliát lánya, Kiss Anna Gizella alakítja. Ez az első alkalom, hogy együtt szerepelnek egy színpadon. – Egymás mellett öltözünk, úgy fogom fel, hogy egy tehetséges, fiatal színésznővel vagyok egy öltözőben, nem a lányommal. Próbálok nem beleszólni a felkészülésébe. Hagyom őt, hogy saját feje és a rendező tanácsai alapján alakítsa a szerepét – árulta el Györgyi Anna ezzel a sajátságos helyzettel kapcsolatban. – Az első perctől kezdve ez egy átalakulás volt kettőnk között. Mindketten úgy gondoltuk, hogy ez egy munka, tegyünk meg mindent érte – tette hozzá Kiss Anna Gizella, majd beszélt arról is, milyen fontos ez a darab az életében. Nagyon szereti, hogy Eperjes Károly hagyja kibontakozni, engedi, hogy máshonnan közelítse meg a szerepet. Másodjára dolgoznak együtt, hiszen a Rómeo és Júlia című darabban is az ő rendezésében szerepel. Júliát alakítja Wettstein Márk oldalán, aki a Hamletben Fortinbras. Alakja Hamlet tükörképe: mindketten egy meggyilkolt apa árnyékában élnek, ám míg a dán herceg a belső vívódás és a tétlenség csapdájába esik, Fortinbras céltudatos és cselekvőképes vezetővé válik. 

Polonius szerepében Viczián Ottót láthatjuk, aki már játszotta Hamlet szerepét. A beszélgetésen kiderült, abban az előadásban Huszti Péter volt Polonius. Nagy megtiszteltetés volt Viczián Ottó számára, hogy együtt játszhattak. – Nem is az a lényeg most, hogy mennyire leszünk jók ebben a darabban, hanem az, hogy foglalkozhatunk Shakespeare-rel. 

Az író és különösen Hamlet című darabja annyi gyönyörűséget mesél nekünk színészetről, emberségről, a Jóistenről. Ha a színészek Thalia papjai, akkor örülnünk kell, hogy ezeket a gondolatokat előadhatjuk a színpadon, hogy minél többen megismerhessék – mondta a színművész.

A Hamlet tragédiájában két fiatal férfi sorsa fonódik össze végzetesen: Hamleté és Laertesé, akit Barsi Márton alakít. Mindketten elvesztik apjukat, mindkettőjükben felébred a bosszúvágy, és mindketten egy olyan világban próbálnak igazságot keresni, ahol az erkölcsi rend már régen felborult. Mégis, két ellentétes karakter, akik más úton járnak, de éppen ez az ellentét az, amely a darab egyik legélesebb konfliktusát teremti meg. Pavletits Béla Horatio szerepében lép színpadra, Hamlet hűséges barátjaként, egyfajta lelkiismeretként. Nem cselekszik, csak tanúskodik, és végigkíséri a dán királyfit. Ő az, aki túléli a tragédiát, és továbbviszi a történetet, bizonyítva, hogy az igazság csak az emlékezeten keresztül maradhat fenn.

A díszletet Ferenczfy-Kovács Attila készítette. Mint mondta, egy időtlen környezetet hozott létre, ami inkább a darab lelkivilágához áll közelebb, mint a történés idejéhez. A jelmezeket Rátkai Erzsébet tervezte, az előadás zenéje Bucz Magor munkája. Az előadást februárban és márciusban is több alkalommal láthatja a közönség.