Weyer Balázs, a Hangvető szakmai vezetője arról beszélt, hogy a világ minden táján ugyanarról énekelnek, az alapvető érzések, motivációk nem változtak a történelem során. – A kiállítás egyfajta zenei archeológia segítségével azt mutatja be, mi az, ami minden időben és minden helyen a Földön állandó – fűzte hozzá, majd lapunknak kifejtette, hogy
ez a kiállítás a zene alapjaihoz olyan módon visz vissza bennünket, amit ma már nagyon nehéz megtapasztalni. Hiszen a színpad bizonyos értelemben elidegenít, korábban a befogadó nem kényszerült passzivitásra. A zene alapvetően részvételi jellegű élmény volt a történelmünk nagy részében.
A tárlaton megismerhetjük, milyen a litván ősi zenei hagyomány és a természet kapcsolata, a korzikai vagy az izlandi tradicionális kórusok világa, a patagóniai pásztorok zenéje, és azt is, miként hatott a migráció a közép-amerikai zenei világra.
A kiállításban számos kiváló művész mellett szerepel például a Garifuna Collective, Carminho, Ivan Duran, Marjan Vahdat, Boban és Marko Marković, magyar részről Sebestyén Márta, Lajkó Félix, a Parno Graszt vagy éppen Roby Lakatos és Lakatos Miklós.
A Magyar Zene Háza koncertekkel, előadásokkal és egyéb programokkal kapcsolódik a kiállításhoz. A filmekben látható művészek közül április 1-jén az iráni testvérpár, Marjan és Mahsa Vahdat, április 13-án a szardíniai Tenores di Bitti Remunnu ’e Locu ad koncertet, de fellép majd a Parno Graszt és Sebestyén Márta is.
Az augusztus 31-ig megtekinthető tárlatot a Magyar Zene Háza szakmai csapata hozta létre Ligeti Dorottya, Horn Márton és Garry Bassin kurátorok vezetésével.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!