„Röhöghetsz rajtunk, de veled is ugyanez történik”

Szoktuk mondani, hogy humor vagy önirónia nélkül semmit nem érdemes csinálni. Valójában azonban ezek túlélő-mechanizmusok, amelyek segítenek megélni, feldolgozni, kisimítani mindennapjainkat. De lehet-e humorral lelki önboncolást végezni, önmagunk mélyére ásni, vagy ahogy Szücs Zoltán írja, szembenézni „a szörnyű démonnal, aki mindig éhes”? A Magyar Színház új, a függőség súlyos témáját feszegető darabja megadja a választ: a legnyomorultabb élethelyzeteken is átsegíthet a jól megválasztott attitűd.

Fotó: Polyák Attila

Mindnyájan függők vagyunk, legyen az a drog, az alkohol, a cigaretta, a szerencsejáték, a kávé, a mobiltelefon, a pénz, és a sor még hosszan folytatható. Szücs Zoltán saját élményein keresztül mutatja meg a pusztító függőség hatásait Addikt című darabjában, feltárja, hogyan változtatja meg egy káros szenvedély az egész család életét, és milyen nehéz szembenézni vele, amikor már nem lehet tovább hallgatni. 

A Magyar Színház új darabja a függőség témáját járja körül  Fotó: Polyák Attila

Függőségbe taszítva

A szomorú önvallomásban nevetéssel oldja fel a fájdalmat, és velünk is megláttatja gyarlóságainkat. Segít észrevenni a jeleket, megmutatja, hogy nem vagyunk egyedül, és hogy a felismerés lehet az első lépés a visszaúton. A darabot már bemutatták nagy sikerrel a Pécsi Nemzeti Színházban, most a Magyar Színház viszi színre Anger Zsolt rendezésében.

Egy rehabilitációs központban vagyunk: bőrkanapé, műanyag székek, zsinórra kötött öngyújtó – szinte tapintható az otthonosság és a sterilitás furcsa, kevert atmoszférája. Felépülők, segítők történeteit ismerjük meg, keserű, traumákkal teli életutakat, melyek feldolgozása a függőségbe taszította őket. Csupa kitörni vágyó ember keresi itt önmagát, s habár életük eseményei, fordulópontjai, szereplői, függőségük eszközei mások, egyvalami biztosan összeköti őket: most a startmezőn vannak, és hosszú, küzdelmes út áll előttük. 

Fotó: Polyák Attila

A startmezőre ugyanis nagyon könnyen vissza lehet kerülni, 

segítség nélkül könnyen alulmaradhatnak a szörnyű démonnal szemben. Az előadás az egyéni sorstragédiákon keresztül önmagunk felé akarja fordítani azt a bizonyos görbe tükröt, hogy a komikus apróságok tragikus felismerésekké válhassanak. Így aki erre az előadásra beül, annak nincs menekvés: kisebb vagy nagyobb mértékben, de lelki számvetést készít, és ezzel az Addikt már el is érte legfontosabb célját.

Anger Zsolt rendezése vagány és emberi, nem sulykol, nem dimenzionál, világos üzeneteket fogalmaz meg hol humoros, hol tragikus formában, mindezt jó arányérzékkel.

 A humor releváns szervezőelv, központi szerepet kap a darabban, ugyanakkor nem bagatellizálja el a témát. A bátor nyelvezet, a cicomázatlan díszlet, a neonfények, a széles műfaji skálán mozgó zenék – a Nirvanától Britney Spearsen át Johnny Cashig – harmonikus egységet alkotnak, a világos dramaturgia pedig segíti a könnyű, „generációfüggetlen” befogadást.

Fotó: Polyák Attila

„Röhöghetsz rajtunk, de veled is ugyanez történik” 

A darabban az apa szerepében látható Mészáros Árpád Zsolt lapunk kérdésére elmondta: az Addikt sok olyan kérdést vet fel, amelyeket az ember eddig lehet, hogy csak csendben tett fel magának. Felhangosítja és talán meg is válaszolja azokat. Teszi mindezt túlzott didaxis nélkül. A színművész szerint a darab már a „nyitányában” megadja az alaphangot, s bár szókimondása eleinte szokatlan lehet, épp ez adja meg a továbbiakban a nézőnek a komfortérzetet, a kapcsolódás lehetőségét. A darabban lényeges szerepet kapó humorról a színész úgy fogalmazott: – Ebben a darabban olyan helyzetkomikumok vannak, amelyeket nap mint nap átélünk. Röhöghetsz rajtunk, de veled is ugyanez történik – talán ez a központi, önvizsgálatra is buzdító gondolata az előadásnak. Szóval aki röhög, az tulajdonképpen saját magán röhög – tette hozzá Mészáros Árpád Zsolt, aki azt sem rejtette véka alá, hogy ő maga is érintett a témában, kapcsolatfüggőként definiálta magát.

Az Addikt bemutatója március 27-én, pénteken lesz a Magyar Színházban, a darabban mások mellett Szemenyei Jánost, Haumann Mátét, Trokán Annát, Eperjes Károlyt, Csikós Mátét, Keresztény Tamást, Fillár Istvánt, Varga Szilviát és Mészáros Árpád Zsoltot láthatjuk.