Az elismert terapeuta elcsábította a gyászoló páciensét, utána a szomszédokat is bevonták a játékba

Olivia Wilde filmje egy vacsorával kezdődik, de hamar kiderül, a Meghívás valójában nem vendégség, hanem kísérlet: négy ember ül egy asztalhoz, ahol egyszerre kerül terítékre a házasság kiüresedése és a vágy újraélesztésének lehetősége.

A Meghívás egy nagy sikerű spanyol vígjáték, a Szenvedélyes szomszédok amerikai remakje. Forrás: TMDb

A Meghívás Cesc Gay 2020-as spanyol vígjátékának, a Szenvedélyes szomszédoknak az amerikai remake-je, amit a rendező saját színdarabjából dolgozott át filmmé, és ez nem is maradt benne észrevétlen. A Will McCormack és Ra­shida Jones által újraírt amerikai változat ezzel szemben sosem kelti megfilmesített színház hatását, mivel vizuálisan roppant sodró: a 35 mm-es nyersanyag textúrája és a feltűnően változatos beállítások, a párbeszédekre épülő filmekben kevésbé megszokott, mégis működő pörgő vágások mellett leginkább a zenehasználat az, amiért izgalmas moziélmény kerekedik belőle, miközben mintha a helyszín, Joe-ék lakása is életre kelne. Ezzel Olivia Wilde filmje mindenképpen túlmutat a spanyol eredetijén, de másban sem marad alul. A kamaradarabok másik kulcseleme a szereposztás, és az amerikai színészgárda is lubickol a kapott lehetőségben: Seth Rogen cinikus humora mögött ott a szenvedő férfi, Edward Norton sokszor idétlennek ható lánglovagja képes leszállítani a film legmeghatóbb pillanatát, Penélope Cruz karakterét majd szétveti a saját tüzessége, de terapeutaként mégis igyekszik visszafogni magát és nem felégetni az egész lakást. 

A legnagyobb kihívást viszont rendezőként saját magára osztotta Olivia ­Wilde, aki egy megfelelés kényszeres, felszínesnek tűnő, unatkozó háziasszonyból farag törékeny és szerethető nőt.

Bár Joe és Angela házassága megfáradt, hiszen folyamatosan gonoszkodnak egymással, és leginkább csak a megszokás és a közös gyerek tartja őket egymás mellett, talán mégsem ért még véget, mert a közös életük súlyt ad a kapcsolatnak. A kérdés talán az, hogy ezt felismerik-e ők maguk is, Ezzel szemben Hawk és Piña lángoló kapcsolata sokkal hívogatóbb, és van belőle mit tanulni akkor is, ha nem élünk hasonló szexuális fantáziákkal vagy vágyakkal. 

Edward Norton és Penélope Cruz karakterei kitűnő kommunikátorok, remek szeretők, de nem látjuk az áldozataikat. Forrás: TMDb

Ugyanakkor számomra mégsem tűnik többnek puszta jól kivitelezett kommunikációnál. Ez rendkívül fontos ugyan, nevezhetjük akár elengedhetetlennek is, nem szabad lebecsülni (Joe-nak és Angelának is „csak ennyire” lenne szüksége, hogy visszataláljanak egymáshoz), de valahogy még sincs akkora súlya, mert ebben a kapcsolatban nem látszik a lemondás. 

Márpedig egy igazán elmélyült kapcsolat pont attól lehet értékes, hogy feladjuk egy részünket azért, hogy valami sokkal jobbat, sokkal többet élhessünk meg a saját vágyainknál.

A Meghívás témafelvetése sokaknak lehet polgárpukkasztó, de gondoljunk bármit is a szabadosan felfogott szexua­litásról vagy a swingerkedésről, a filmben felvetett problémák, fájdalmak, vágyak és neheztelések minden párkapcsolatban élő párt meghívnak, mert sajnos teljesen hétköznapiak.

SZÍNÉSZNŐBŐL RENDEZŐ: Miközben Olivia Wilde színészként egyre keresettebb lett, már régóta érdekelte a kamera túloldala is. Első rövidfilmjét, a Free Hugst 2011-ben készítette el, majd zenei klipeket kezdett rendezni, de a fordulópontot a Red Hot Chili Peppers 2016-os Dark Necessities című videóklipje jelentette: a négy gördeszkázó lány történetét bemutató klip vágása közben fogalmazódott meg benne, hogy fiatal nőkről szeretne nagyjátékfilmet készíteni. Nem sokkal később talált rá az Éretlenségi forgatókönyvére: bár a projekt már évek óta fejlesztés alatt állt, Wilde érkezésével új irányt vett, és a szkript alapos átdolgozása után a film a két főszereplő lány barátságát és női nézőpontját helyezte előtérbe. A 2019-es tinikomédia friss színt hozott a 2000-es években megfakult műfajba, de még korai lett volna Wilde-ot a legizgalmasabb új amerikai rendezők között emlegetni, következő filmje, a Nincs baj, drágám már sokkal vegyesebb kritikákat is kapott. Harmadik nagyjátékfilmje, a Meghívás viszont az idei Sundance filmfesztivál egyik legnagyobb közönségsikere lett. A spanyol alapanyag korábban olasz, francia, cseh és dél-koreai feldolgozást is kapott, az amerikai változat azonban hosszú fejlesztési folyamat után született meg. Az első elképzelések szerint Jonathan Dayton és Valerie Faris (A család kicsi kincse és A nemek harca Oscar-díjas rendező-házastársa) rendezte volna Amy Adams, Paul Rudd és Tessa Thompson főszereplésével, ám a projekt évekre elakadt. Mire újraindult, már Olivia Wilde ült a rendezői székben, és a szereplőgárda is kicserélődött, ebben az új verzióban pedig Wilde kifejezetten bátorította a színészeket, hogy saját tapasztalataikat és személyiségüket is beépítsék a filmbe. A legjelentősebb változtatás azonban valószínűleg az, hogy a spanyol eredetivel szemben az amerikai változatban a szereplők szinte egykorúak, így itt Cruz és Norton párosa sem azért vonzó és felszabadult, mert fiatalok lennének.