Kaukázusi kincsek költöztek a Néprajziba, de csak egy hónapra

A Néprajzi Múzeum 2026 nyarán az Azerbajdzsáni Nemzeti Szőnyegmúzeummal együttműködésben mutatja be az Azerbajdzsáni szőnyegek című vendégkiállítást. A július 26-ig megtekinthető tárlat a Kaukázus egyik legjelentősebb kulturális hagyományát, az azeri szőnyegművészet gazdag örökségét és annak kortárs továbbélését tárja a közönség elé. A 17. századi ritkaságoktól a 21. századi, műfajhatárokat feszegető alkotásokig terjedő anyagon keresztül a látogatók meggyőződhetnek róla: a szőnyegszövés Azerbajdzsánban nem pusztán iparművészet, hanem élő, folyamatosan megújuló vizuális nyelv.

Azerbajdzsáni szőnyegkiállítás, Medina alkotásai - Néprajzi Múzeum Fotó: Balázs D. Attila

Kicsit beljebb haladva a történeti régiók szelleme ölt testet. A tárlat egyik központi elemeként tekinthető meg egy 19. századi aghajly szőnyeg Tabrizból, amelynek csodálatos mintakincse az életfát és az örökkévalóságot idézi. Közel ehhez az alkotáshoz kaptak helyet a gyapjú alapú, rendkívül díszes lótakarók, vagyis a chulok Gubából és Gazakhból tradicionális azeri ékszerek és népviseletek társaságában.

Különleges színfoltja a kiállításnak egy modern luxusipari reflexió: az osztrák ékszerkészítő ház, a Frey Wille 2024-es Magic Carpet (Varázsszőnyeg) kollekciója. Az ékszereket az Azerbajdzsáni Nemzeti Szőnyegmúzeummal együttműködésben, a tradicionális karabahi szőnyegek motívumvilágát alapul véve tervezték, megmutatva, miként válik a kaukázusi mintakincs a kortárs világdivat részévé.

Latif Karimov, a szőnyegkutató

Ahhoz, hogy megértsük, miként vált az azerbajdzsáni szőnyeg a modern képzőművészet egyenrangú kifejezőeszközévé, elengedhetetlen Latif Karimov (1906–1991) munkásságának ismerete. Karimov kiemelkedő tudós, szőnyegművész és pedagógus volt, Azerbajdzsán népművésze, a nemzetközi hírű, alapvető jelentőségű háromkötetes monográfia, az Azerbajdzsáni szőnyeg szerzője. Életét a szőnyegművészet kutatásának és népszerűsítésének szentelte, amely meglátása szerint nemzete történelmét, világszemléletét, szellemiségét és esztétikai értékeit testesíti meg. A hagyományos szőnyegek művészi sajátosságainak és szövési technikáinak mélyreható ismeretével 

Karimov döntő mértékben járult hozzá az azerbajdzsáni szőnyegek nemzetközi elismertségéhez. Nevéhez fűződik a szőnyegkutatás mint önálló tudományos diszciplína megalapozása Azerbajdzsánban, 

a hivatásos szőnyegtervezők képzésének megszervezése, valamint e terület első, a világon egyedülálló intézményének, a bakui Azerbajdzsáni Nemzeti Szőnyegmúzeumnak a létrehozása. Születésének 120. évfordulóján hazájában és nemzetközi szinten is számos állami rendezvénnyel emlékeznek meg Karimovról, aki felbecsülhetetlen szerepet játszott az azeri iparművészet megőrzésében. A budapesti kiállításon az ő eredeti szőnyegtervei is helyet kaptak.

Latif Kadirov, a szőnyegmester Fotó: Balázs D. Attila

Átmenet a jelenbe

Az „Azerbajdzsáni szőnyegek – A hagyománytól a kortárs művészeti” című kiállítás koncepciója nem statikus múzeumi tárgyakként kezeli a gyűjteményt, hanem élő művészi gondolkodásmódként közelít a szőnyegszövéshez. Olyan rendszerként mutatja be ezt az iparművészeti ágat, amely az idők, az anyagok és a médiumok változásával folyamatosan fejlődik. A hagyományt nem rögzített, megdermedt emlékként értelmezi, hanem alapvető szabályok – díszítés, ritmus, struktúra és textúra – összességeként, amelyek az átalakulások ellenére fennmaradnak, s aktívan alakítják a mai művészeti nyelvet.

A kiállítás úgy csap át a jelenbe, hogy a látogató szinte észre sem veszi a határvonalakat. A kortárs mesterek a múltat messzemenő tisztelettel kezelve emelik át a hagyományos szimbólumokat a 21. századba. Eldar Mikayilzade Sattar álma című monumentális alkotása a kiállítás egyik leglenyűgözőbb darabja. A művész 2012-ben készítette ezt a mesterművet, amely mély tisztelgés szellemi mentora és a legendás azeri tájképfestő, Sattar Bahlulzade előtt. Az Azerbajdzsáni Nemzeti Szőnyegmúzeum gyűjteményének féltett kincse „kép a képben”, illetve „szőnyeg a szőnyegben” stílusával, finom árnyékolási technikájával és a szövetre álmodott szokatlan tárgyakkal igazi unikumnak számít a magyar közönség számára. Ugyancsak a hagyományba oltott modernizmus nagyszerű példája Çhingiz Babayev (Chingiz) Ellenállás című szőnyege, amely a szövés ősi mechanizmusát használja fel a mai társadalmi és művészeti reflexiók megfogalmazására. 

A hagyomány és a kortárs gyakorlat fúziója a multidiszciplináris művész, Medina munkásságában éri el a csúcspontját. Medina, aki a festészet, a textil-, a mozaik-, az ólomüveg-, a média- és a hangművészet területén egyaránt alkot, a szőnyeg strukturális nyelvét használja egyszerre módszerként és anyagként. A kiállításon látható művei között olyan, egymással témában megegyező festmények és szőnyegek szerepelnek, amelyeket egymás mellett szemlélve alig megállapítható, hogy melyik médium készült el először. 

Megdöbbentő volt látni, hogy egyes szőnyegalkotásai részletgazdagabb, finomabb kialakításúak, mint az olajfestményei. 

A tárlaton mindemellett élénk színekben pompázó ólomüveg képei is megcsodálhatók. Medina művészetében a minta, az ismétlődés és a ritmus vizuális és hangzó formákban bontakozik ki, az örökölt szabályokat új térbeli és érzéki élményekké alakítva. Munkássága nem távolodik el a hagyománytól, hanem szerves folytonosságban működik vele: annak belső logikáját értelmezi újra a modernitás kontextusában.

A Néprajzi Múzeum rendhagyó tárlata július 26-ig várja a látogatókat, hogy olvasóink is részeseivé váljanak ennek az évszázadokat átívelő, lebegő időutazásnak.