Kecskés Péter a kabbala cim-cum fogalmát, az isteni „visszahúzódás” teremtésteológiai gondolatát követi végig a zsidó misztikától a keresztény teológián át az újkori filozófiáig. A tanulmány arra is rákérdez, miként válhatott egy misztikus teremtéstan a transzcendencia háttérbe szorulását elősegítő modern gondolkodás egyik rejtett mintájává. Kulcsár Géza pedig Hamvas Béla hagyományfogalma és a kereszténység viszonyát vizsgálva figyelmeztet arra, hogy a személyesség, az egyházi közösség és az eucharisztia nem oldható fel egyszerűen egy személytelen hagyomány-metafizikában.
Mindezen írások mellett a közvetlen politikai kérdésektől sem távolodik el a lapszám A kétkamarás országgyűlés visszaállítása mellett érvel, Csóti György. Nagy Miklós Mihály pedig azt hangsúlyozza, hogy a magyar haderő korszerűsítése nem szűkíthető fegyverbeszerzésekre: szellemi és társadalmi hadikultúra-váltásra is szükség van. Embey-Isztin Antal eközben a hosszútávizmus és a transzhumanizmus technológiai utópiáit bírálja, a földi életfeltételek megőrzését állítva a jövőről való felelős gondolkodás középpontjába.
A Magyar Szemle új számát irodalmi, vallásfilozófiai és művészettörténeti írások teszik teljessé: Tóth László Koncsol László pályáját idézi fel, Hoppál Bulcsú Kecskés Péter Imaginális inkarnációk című vallásfilozófiai kötetét méltatja, Ludmann Mihály pedig Hauszmann Alajos életművét mutatja be halálának századik évfordulóján. A metafizikai rovatban Weöres Sándor Ének a teremtésről című verse kapott helyet.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!