„A hit óriási erőt ad, hogy felmenjek a színpadra”

Vida Mónika Ruthról biztosan kijelenthetjük, csodagyerekként indult, lévén háromévesen már kottát olvasott. Ha ez nem lenne elegendő, kétévesen már ismerte a betűket is. Ma – fiatal kora ellenére – kisgyermekes anyuka, valamint egyre nagyobb sikereket arató zongoraművész.

Diplomáját négy éve vehette át, mesterdiploma-koncertjét április elsejére hirdették meg (ez a járványhelyzet miatt változhat). A két időpont közt nyolc hónapot töltött Olaszországban. Szardíniai szakmai gyakorlatán énekórákon kísérte a tanulókat, klarinétosokat, énekeseket segített. Valami fontosra érzett rá, olyanra, ami megváltoztatta jövőt tervező elgondolásait.

– Ott éreztem meg, mit jelent mások szolgálatába állítani a tudásomat – emlékezett, s menten beavatott tervei­be: – Olyan közegbe szeretném elvinni a zenét, ahol nem sznobok hallgatnak, hanem olyanok, akik nem engedhetik meg maguknak a zeneakadémiai hangversenyeket: iskolákba, idősotthonokba, kórházakba.

Sorsfordító élményét vélhetően megelőlegezte mestere, Eckhardt Gábor, aki annyi más mellett megmutatta, megtanította, miként kell értő módon szólni a legkisebbekhez, hogy egész életükre a muzsika szerelmesei legyenek. A legkisebbekhez már Mónikának is köze van, mert anyuka. Orvosai azt mondták, hogy nem lehet gyermeke, mégis kislánya született.

– Tizenkét éves korom óta férjért és gyerekért imádkoztam – vallotta be, míg istenhitéről elárulta: mindennapjainak fontos része, hogy Jézusra támaszkodhat, az egyetlenre, aki soha nem változik. – Óriási erőt ad a hétköznapokban és ahhoz, hogy felmenjek a színpadra.

A színpadra, ahol egyik kedvencével, Beethoven negyedik zongoraversenyével második lett a közelmúltban egy portugál versenyen, és ahol megmutathatja, milyen Chopin-zongorista, lévén bejutott a komponista nevét viselő XVIII. nemzetközi megmérettetésre. Ez utóbbi már csupán azért is igen fontos neki, mivel 2014 óta több nagyversenyen való részvételét utasították vissza.

– Az ember minden kudarcától csak több lesz, ezért vagyok hálás Istennek a nemekért – fogalmazott Mónika, aki végezetül újabb vallomással jött elő. A nemzetközi karrier annyiban fontos számára, amennyiben segíti, hogy a későbbiekben zeneterápiával is foglalkozhasson, mert szeretne javítani a magyar egészségügyön, használva a zene gyógyító erejét. Ennek komolyságáról elég annyi: fél évig járt a Semmelweis Egyetem egészségügyi szervező szakára, amelyet majd be szeretne fejezni.