Bálványfa és csillagszemű juhász

A magyar pásztorkutyák terelőversenyének híre nemcsak a környező falvakból hívta a IV. Bőköz Fesztiválra a látogatókat, hanem a távolabbi tájak lakosait is a rendezvényre csábította. Aki Szaporca, Kémes, Tésenfa vagy Drávacsehi igényes kulturális programjaira ellátogatott múlt csütörtök estétől vasárnap estig, az egyrészt megtapasztalhatta, milyen harmonikusan együtt élni a hagyománnyal, másrészt szembesült azzal, milyen mélyre nyúlnak az ormánsági emberek szellemi gyökerei.

A bőséges zenei kínálatból kiemelkedett az LGT-dalokat előadó Karácsony János Fotó: Facebook

Ilyen Szatyor Győző is, aki egy alkotói világot épített az Ormánság értékeire, és akinek a kiállításon megtekinthető volt néhány festett fakazettája, amelyek ormánsági védett madarakat és növényeket ábrázoltak. Láthatók voltak az Ormánság pusztulását bemutató litográfiái is, amelyeken düledező tanyaházak, gazba rogyott szekerek jelezték a múltbéli rombolások eredményeit, valamint bálványfái, amelyek a profán és a szent különös találkozásának megtestesülései.

– A bálványfák ihletője a térséghez erősen kötődő író, Kodolányi János Pogány tüzek című regénye volt – fejtegette lapunknak Szatyor Győző a helyszínen. – Egy elvont világot ábrázoltam, az ember és a természet viszonyát lelki szinten. Kiss Géza és Kodolányi János nyomdokain haladok munkáimban, akik megmutatták az Ormánság lelkiségét, hitvilágát a nép életmódján keresztül – fogalmazott a művész a megnyitó után.

Bőséges volt a fesztivál zenei kínálata, ha csemegézünk, akkor a Makám zenekart, a Rudán Joe Akusztik Bandet, Szarka Tamást és a Ghymes zenekart, valamint Karácsony János LGT-dalait feltétlenül meg kell említeni.

Az egyik tagadhatatlan fénypont az volt, amikor a fesztiváligazgató, Márta István a Blue Spot zenekarral együtt úgy játszotta el a Cseh Tamás-emlékkoncerten a Micsoda útjaim című dalt, hogy a közönség percekig nem tért magához.

Minden nap érdemes volt elmenni valamilyen kiállításra. Spontán beszélgetések alakultak ki Tóth György Variációk irtókapára című kiállítása kapcsán, ahol több látogató is mondta, annyira ötletes a tárlat, hogy kifejezetten sajnálják, hogy nem ők találták ki. Megtekinthettük többek között a Micsoda nő című szobrot, amely egy irtókapa nyél nélküli fejéből és két kicsi csengőből állt, ami azért az irtókapához képest nagy volt.

A csillagszemű juhász esetében a csengő kalapként funkcionált, és az irtókapán kívül két kis vörös csillag emlékeztetett a nem túl vidám múltra. Kiderült, hogy olyan történelmi eseményeket is lehet kapával ábrázolni, amelyekből az Ormánságban élőknek is kijutott. Ilyen a kitelepítés vagy a gulág.

Aki tehát egy családias fesztivállal, harmonikusan fejezné be a következő évben a nyarat, az már most írja be a naptárába, hogy jövőre is lesz Bőköz fesztivál az Ormánságban.