Egy könyv, amit soha nem kell újrafordítani

Paul Brunton India titkai című könyvének eredetijét 1934-ben adták ki. A mű egyszerre kiváló úti- és korrajz a gyarmati sorból kilábalófélben lévő, századeleji Indiáról, valamint a szkeptikus, de  kíváncsi európai keresésének és megvilágosodásának hiteles krónikája.

Baktay Ervin orientalista, író, festőművész. Fotó: Fortepan / FSZEK Budapest Gyűjtemény / Sándor György

Baktay Ervin orientalista, író, festőművész 1958-ban
Fotó: Fortepan/FSZEK Budapest Gyűjtemény/Sándor György

Persze a cselekmény nagy részét nem a megvilágosodás állapota, még csak nem is az ahhoz való közeledés, hanem a keresés teszi ki. Jó lenne ellenpontként egy ilyen részt idecitálni. Mégis kénytelen vagyok a finálé közeléből idézni, annyira elementárisan igaz és gyönyörű:

„Mindaz, ami a természetben igazán nagyszerű és a művészetben lelkesítően szép, az az embernek önmagáról, az emberről beszél. Ahol a pap kudarcot vallott, ott az ihletett művész veszi át az elfeledett üzenet hozójának szerepét, és az embereket a lélekre emlékezteti. Aki emlékezik olyan ritka pillanatokra, amidőn a szépség szárnyain az örökkévalóság érzetébe emelkedhetett, az keressen ösztönzést ebben az emlékben, valahányszor a világ kifárasztja, és térjen a szentélybe, mely önnön lelke mélyén rejlik. (…) Ugyanaz a hajnali fény vezette megértésre Buddhát, hogy hírt hozzon az embereknek a Nirvánáról. S a szeretet, amelyet ez az eszmélés ébreszt, úgy öleli át a mindenséget, mint ahogyan Mária Magdolna ölelte át Jézus lábát, amikor zokogva tette elé elhibázott életét.”

Paul Brunton: India titkai. Sorger Kolon Ltd., 1991.