Néhány éve a Nemzeti Színház kisszínpadán meghívott előadásként szerepelt A Szkalla lányok kétszereplős darab, amelyben Béres Ilona és Tordai Teri keltette életre a Macskajáték öregedő nőalakjait. Kevés olyan maradandó színházi élmény van, mint a lecsupaszított szobányi térben Béres Ilona tusája, aki hihetetlen energiával fut szembe az idővel, de az Udvaros Dorottya által újra életre hívott, az idővel szakadatlan dacoló szenvedélyes Orbánné feltehetően beírja magát a darabot eddig megformáló nagy színészegyéniségek sorába.
A dráma tétje annak az intenzív belső feszültségnek a közel háromórás kibontása, amelyben a test már nem a régi, a lélek azonban ifjonti szenvedélytől fűtött. „Mindnyájan akarunk egymástól valamit. Csak az öregektől nem akar már senki semmit” – szól Örkény világhíressé vált drámájának egyik alapmondata. Szász János érzékeny rendezése azzal is szembesít, hogy mekkora erővel szólal meg az öregedés drámája a jelenünk fiatalságkultuszában, amely nem fogadja el, hogy az idő előrehaladtával bármiről is le kellene mondani, helyette minduntalan újraépíti az egyént. Úgy viszi színpadra a tragikomédiát, akár egy egyetlen levegővel elmondott mondatot, Orbán Béláné lendületből végigvitt élet-halál táncát. Az idősödő asszony nem képes elengedni szerelmét, az operaénekes Csermlényi Viktort (Blaskó Péter) akkor sem, amikor ráébred, hogy kapcsolatukba belépett egy harmadik személy, aki nem más, mint barátnője, Paula (Tóth Auguszta).
A Macskajáték cselekménye a lelkekben zajlik és a két Szkalla lány, a Németországba disszidált Gizi (Bánsági Ildikó) és a megözvegyült Orbán Béláné (Udvaros Dorottya) levelezésében ölt testet. A korosodó, valamikori szép lányok beszélgetése nemcsak a szenvedély és a megfontolt energiák kontrasztját, de a kissé lepattant kelet-európai archetípus és a kiegyensúlyozott, elegáns nyugati életszínvonal megszemélyesítőjének ellenpontját is hordozza. A Nemzeti darabja már-már festői képekből építkezik: a színpadot ódon, megkopott tükrökre emlékeztető, eltolható üvegfalak osztják, amelyek egyszerre mementói Csermlényi Viktor és Orbán Béláné egykori találkozásának, közben a múlt gyertyafényben kísértő képeinek festői ábrázolásai is.