Gárdonyi Géza törött lámpája és a papírglóbusz

A drótostótot akár szerecsennek is nézhettük volna, ha nem restaurálják azt a vaskereskedő-cégért, amelyet Fridrich Lajos festett a XIX. század végén. A figura mögötti szürkés ég kékké tisztult, de a fekete lerakódás alól a népviselet minden egyéb apró részlete is újra láthatóvá vált az időjárás és úgy általában az idő által megviselt cégéren. Ezért kellenek a restaurátorok.

A kulcsszó a megismerés – a műtárgyak helyreállítása nem lehet ötletszerű Fotó: Kurucz Árpád

Különösen nehéz és aprólékos munka lehetett az Esterházy-kincstárból származó XVII. századi, lóra való pallost restaurálni, amely a második világháborúban sérült meg, amikor bomba érte a budavári Esterházy-palotát. A palota feltárásakor kerültek elő a roncsolódott ötvöstárgyak, a pallos ráadásul négy évig volt a törmelékek alatt, és súlyosan megsérült a bükkfából készült hüvelye, az acélpengéje berozsdásodott és elhajlott, aranyozott ezüstveretei, drágaköveinek nagy része pedig megsemmisült. Noha a pengét a hajszálrepedések miatt nem egyenesítették ki – nehogy megrepedjen – a pallos nagy része, a kipótolt drágakövekkel, a fémtisztítással és az aranyozás pótlásával szinte olyan, mint fénykorában. És így valamelyest helyreáll a történelem folyamatossága is.

A kiállítás szeptember elsejéig látogatható a Magyar Nemzeti Mú­zeumban.