Az augusztus 24-ei Bertalan nap a mezőségi Szék legjelentősebb ünnepe. Szomorú eseményhez kötődik, Birtalankor – ahogy a helyi lakosok mondják – minden évben megemlékeznek az 1717-es tatárjárásról, amely majdnem megsemmisítette az egykori szabad királyi várost. Ez volt az utolsó erdélyi tatárbetörés éve, a mintegy húszezer lovas a Szamos mentén felhatolva az alföldig is eljutott.
A legnagyobb csapás a Doboka vármegyei Szék városát érte: a hétszáz fős lakosságából alig százan élték túl a mészárlást, illetve a rabságot, ugyanis a tatárok váltságdíj reményében rengeteg foglyot ejtettek, akik közül igen sokan örök rabságban maradtak a Krímben.
Csorba János, az egyik híres széki énekes, könyvében a következőket írja: „Szék lakosságát majdnem teljes egészében elpusztították vagy rabságba vitték, csak nagyon kevesen élték túl. A megmaradt kevés nép, a szörnyűségtől, a félelemtől és fájdalomtól összetörten, feketébe öltözött. Mert aki megmaradt, annak volt kit gyászoljon… Bertalan napján összegyűlik Széken az egész falu népe, akik elköltöztek a faluból, hacsak lehet, kötelességüknek tartják minden évben arra a napra oda visszamenni, és az akkori gyászolóknak részvétüket kifejezni, mély megrendüléssel, csöndes, gyászos, lehajtott fejjel.”
Erre a gyászos eseményre emlékeznek Széken minden év augusztus 24-én, Bertalan napján. A szóbeszéd szerint azért olyan különleges a széki népviselet, hogy emlékeztető legyen. Az emberek ezért választották a kék színű ujjast. Az asszonyok azóta kötnek a fejükre fekete keszkenyőt, mert az akkori megmaradt anyák úgy fogadták: míg élnek, gyászolnak.
A műsorban az érdeklődők széki zenei összeállítást hallhatnak: a helyi vonósbandák muzsikálnak.
Szerkesztő-műsorvezető: Pénzes Géza
Adás: Kossuth Rádió (minden reggel 4.03)
A műsor interneten elérhető: www.mediaklikk.hu/mediatar/
