– Ma a hétköznapokban mekkora jelentősége van a harangozásnak?
– Egyes nagyvárosokban a harangozásnak már alig van jelentősége, némelyeket zavar a hangja. Viszont az Alföldön, illetve a kisebb falvakban a harangozás máig létfontosságú. Harangok jelzik a reggelt, a delet, az estét, az emlékharangozásokkal az elhunytakra, tíz-húsz éves jubileumokra emlékeznek. Ha ez elmarad, hiányt kelt az ott élőkben.
– A harangozószakma mára teljesen kihalt?
– Teljesen nem. Sok helyen elektromágnes vagy motor helyettesíti, de van néhány templom, ahol a harangot még mindig kézzel húzzák.
Én is harangozó vagyok, Pestszentlőrincen, az evangélikus templomban vasárnap többször is megszólaltatom.
– Mikor zengnek a harangok országszerte?
– Viszonylag ritka, hogy egyszerre az összes harang megszólaljon, ez általában nagyobb eseménykor történik, például háború idején. Június 4-én fél ötkor Trianon emlékére harangoznak, s van olyan év, amikor minden egyház csatlakozik hozzá. Néhol egy város életében emlékeznek valamire, például Kecskeméten április 2-án este fél kilenckor az 1819-es tűzvész emlékére szólalnak meg.

– Magyarországon hány harang található?
– Pontosan senki sem tudja. Ha 3200 településsel számolunk, és minden településen van legalább két templom, s minden toronyban két harang, akkor nagyjából 12-15 ezer darab lehet az országban. Én a tornyokat számolom, eddig 549 toronyban jártam.
A legnagyobb harang tömegében a budapesti Szent István-bazilika nagyharangja, amely 9250 kilogramm.
Alsó átmérője öt centiméterrel kisebb, mint a szegedi Fogadalmi templom nagyharangjáé, amely 8537 kilogramm. A legrégebbi évszámos harang a Vas megyei Pornóapáti település katolikus templomának tornyában függ – 1492-ben készült.
– Hallgatja a rádióban a déli harangszót?
– Igen, s néha előfordul, hogy megismerem egy-egy harang hangját. Számomra az egyik legkedvesebb a ceglédi református nagytemplom nagyharangja, mely 3128 kilogrammos. Szeretem a mély, öblös hangzását. Ennek is trianoni felirata van: „Hirdesd egyházunk erejét, hazánk feltámadását, nemzetünk örök létét”. A másik kedves harangom a budapesti Szent István-bazilika Mária-harangja, mely ugyanazon a szép zenei hangon szólal meg, mint a ceglédi.
Az első világháború idején be akarták olvasztani, de a pestiek aláírást gyűjtöttek, és benyújtották Apponyi Albert kultuszminiszterhez, aki személyesen hallgatta meg a hangját, és ő is úgy találta, hogy nem szabad megsemmisíteni.




















Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!