Csíksomlyó, ahol egybeér az ég és a föld

Sokan érezzük pünkösd közeledtével, hogy útra kell kelnünk a csíksomlyói, pünkösdi fogadalmi búcsúba. Ilyenkor egész Székelyföld is lassan Csíksomlyó felé fordul, hogy együtt éljük át, amit az idei pünkösdi búcsú szónoka, Székely János szombathelyi megyés püspök is tanácsolt: „Nyissuk ki a szívünket az ég felé a csíksomlyói nyeregben, ahol az ég és a föld szinte összeér!” Gyimesbükkről, az ezeréves határról a gyimesi keresztaljával érkeztünk az ünnepre.

A legenda szerint az első búcsújárást 1567-ben tartották, Fotó: Havran Zoltán

Gyimesbükk ilyenkor már Csíksomlyóra figyel. A kontumáci kápolnánál bemutatott szabadtéri szentmise után indul útnak a gyimesbükki keresztalja. Az első szakasz Gyimesfelsőlokig vezet, nagyjából tizennyolc kilométeren át. Közben csatlakoznak a középlokiak, a hidegségiek, majd másnap hajnalban a felsőloki Szent András-templomtól már több száz fős menet indul Csíksomlyó felé. A keresztaljak találkozásakor a kereszt és a zászlók háromszor meghajolnak, az útszéli keresztek előtt egyszer.

Fotó: Havran Zoltán

 A rend örökölt nyelv: így beszél egymással ember, közösség és Isten. Hajnalban még sötét a völgy, amikor a zarándokok gyülekezni kezdenek. Vannak köztük idősek, családok, iskolások, anyaországi vendégek, s feltűnően sok fiatal csángó gúnyában. A csengők adják a lépés ritmusát, elöl a zászlóvivők haladnak. Ők viszik a legnagyobb terhet, s ahogy órákon át tartják a lobogókat, óhatatlanul Krisztus keresztje jut az ember eszébe.

Nem azért megyünk, mert könnyű, hanem mert ott akarunk lenni a Szűzanyánál. Az ember viszi a maga gondját, de mire felér Somlyóra, már nem ugyanúgy hordozza – mondta egy fiatal lány, aki Gyimesfelsőlokról indult.

 Csíksomlyó titka valóban ebben van. A legenda szerint az első búcsújárást 1567-ben tartották, amikor János Zsigmond erdélyi fejedelem a katolikus székelyeket az unitárius hit felvételére akarta kényszeríteni. Csík, Gyergyó és Kászon népe Csíksomlyón gyűlt össze, Szűz Mária segítségét kérte, majd a Tolvajos-tetőnél győzelmet aratott. A hagyomány szerint hálából fogadták meg, hogy pünkösd szombatján minden évben elzarándokolnak Somlyóra.

Az idei búcsú mottója így szólt: „A keresztséggel Krisztus előttünk jár, hogy a keresztény nép hűségesen kövesse őt.”

 A Hármashalom-oltárnál bemutatott ünnepi szentmise szónoka Székely János szombathelyi megyés püspök volt.   Fotó: Havran Zoltán

 A Hármashalom-oltárnál bemutatott ünnepi szentmise szónoka Székely János szombathelyi megyés püspök volt. – 

A nemzet szíve itt dobog a legerősebben

 – mondta. Prédikációjában arra hívta fel a figyelmet, hogy a mai nap kiváló lehetőség arra, hogy az ember újra megtalálja a másik ember kezét, s hogy míg egyikkel a társába, a másikkal a Jóistenbe kapaszkodhat – a Jóistenbe, aki tenyerén tartja a világot. 

Székely János úgy fogalmazott: egy hétköznapi szoborhoz nem nehéz megtalálni a megfelelő fát. A remekműhöz viszont a hegy tetején, egy szikla szélén kell keresni, a legzordabb körülmények között nő ugyanis a legerősebb, legkeményebb fa, ami ellenáll a viharoknak. Ezért állította a mennyei atya nehéz helyre az erdélyieket is. Remekművet akart faragni belőlük – mondta a püspök.

A szentmise szónoka hangsúlyozta: napjainkban sok vihar pusztít. Háborúk, természeti csapások, szentséget támadó ideológiák, a hit gyengülése. S bár ezek újra és újra próbatétel elé állítják a híveket, az egyház hajójában mindig ott evez velünk Krisztus. Hozzá kell ragaszkodnunk. Az általa ránk hagyott örök értékekhez. Ezek tanítására küldte prófétáit és szentjeit, így az idén 130 éve született Márton Áron püspököt és a 800 éve elhunyt Assisi Szent Ferencet is. A megyés püspök Assisi Szent Ferencre emlékezve idézte fel: ő volt az a szent, aki a szeretet útjára hívta és tanította az embereket. A szentmise áldoztatással, majd a himnuszok eléneklésével zárult. Az ünnepi kör csángókért mondott misével és egész éjszakán át tartó virrasztással folytatódott. A csíksomlyói nyeregben ilyenkor valóban megszűnnek a távolságok. A Gyimesből érkezett zarándok ugyanabban az imában áll, mint a több ezer kilométerről hazatérő magyar, a lovas zarándok, a moldvai csángó, az idős asszony és a zászlót vivő diák. 

A közös énekben benne van Babba Mária tisztelete is: a csángók ősi, meleg szavával így nevezik a Napba öltözött Boldogasszonyt. Pünkösd hajnalán sokan ma is a felkelő nap fényében keresik az arcát.