Lehetne persze nagyokat vitatkozni az albumok ismeretében, hogy miért pont ez a dal szerepel itt, miért nem amaz – de mivel összességében szép ívű a válogatás, kár lenne fanyalogni.
A Fonó az elmúlt években egyébként szívósan lépkedett egyre magasabbra a nemzetközi színtéren, rengeteg kiadványa szerepelt különböző toplistákon (a Lajkó Félix–Volosi-lemez például lengyel Fonogram-díjas lett), szóval a mostani helyezéssel hosszú munka gyümölcse érett be. Ezek az elismerések azt is jelentik, hogy a Fonó lemezeit nemzetközi rádióadók játsszák. Csúnyán mondva sikerült létrehozni egy bárhol a világon piacképes magyar kulturális terméket.
Elgondolkodtató: mintha külföldön jobban értékelnék a hagyományainkhoz kötődő magyar zenét, mint saját szülőhazánkban. És bár legyinthetünk erre a szokásos kultúrcsömörrel, hogy túl tehetséges nép vagyunk, több zenészünk van, mint hallgatónk (több írónk, mint olvasónk, és így tovább), felelőtlenség ezt ennyiben hagyni. Azt hiszem, vagyunk egy páran, akik ezen a ponton nem értik a hazai rádióadók gondolkodását: szellemileg ennyire restek, vagy félnek? Azt hiszik, elsöpri őket a népharag, ha egyszer középszerű konzervpop helyett olyan muzsikusok dalait játsszák, akik valódi zenét csinálnak?
Fonó folk and world music selection 2020. Fonó Budai Zeneház, 2020, Budapest.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!