Csakhogy hiába hozza jól McMurphy renitens, csínytevő karakterét Vilmányi Benett, valódi szembenézések híján az ő küzdelme is hitelét veszíti. Remekül öltötte magára a jéghideg perszóna, a rettegve tisztelt Ratched főnővér arcát Kováts Adél, de ő is főleg a színpadnak beszél, akárcsak McMurphy.
Ez a rendezői elv a Kakukkfészek tragédiájára erőltetve öncélúvá válik. Kiváló színészek egy-egy percre bontakoznak ki belső konfliktusukkal, a dadogó Billy Bibbit (László Zsolt) vagy a tehetetlenségében kirohanó Charles Cheswick (Rusznák András) jelenetei maradandóak.
A szuggesztív képeivel ható rendezés eredeti módon használja a szimbolikus teret: a gumimatrac oldalában kialakított résen akadnak fenn a menekülni vágyó halálba zuhanók, valamiféle horror vacui érzéstől fojtva.
Mert ki tudja, mi van a gumimatracon túl? A gumiszoba megőriz és megfojt: a gömb tetején látjuk a sokkterápiától kifeszített McMurphyt alulnézetből, sajátos ábrázolásban.
A leeresztett matracba fulladó főszereplő látványa is eredeti, de McMurphy halálának drámaisága kimarad a jelenetből.
Kihagyott ziccert érzünk a Kakukkfészekben, hiszen kiváló színészgárda mellett, jól komponált térben és jelmezekben nem sikerült átélhetővé tenni a tragédiát.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!