Sziklay 1943-ban megjelent műve távolabb is merészkedik a parttól, úgy, ahogy Orbán Balázs is tette, aki a Székelyföld leírásakor kikacsintott Brassóba és Torockóra is. A szerző ráadásul úgy ír a tapolcai és a Hévízi-tóról, mint a Balaton kis testvéreiről.
A magyar vízügyi szolgálat jelentős alakja, Kenessey Béla első, 1928-ban kiadott balatoni műve is helyet kapott a vaskos kötetben. Ez legfőképp azokat a tényezőket ismerteti, amelyek kihatással vannak a nagy tó vízállására, írója ugyanakkor külön kitér a sajtó fontosságára is, amelynek mindenkor „tárgyilagos, és szakszerű felvilágosítást” kell adnia a Balaton helyzetéről.
Széchenyi István Balatoni gőzhajózást előmozdító művével nagyot ugrunk az időben:
a gróf épp 180 éve jelentette meg e röpiratát,
amelyben számbavette a várható nehézségeket, s felhívta a figyelmet a kikötők szükségességére, valamint a hajózásnak az idegenforgalommal, a halászattal, a vízszabályozással, az iparosodással és a munkahelyteremtéssel való összefüggéseire.
Ha idáig eljutunk a díszes kiadású kötet olvasásában, valósággal Balaton-tudósokká válhatunk. De az is biztos, hogy elfogultság nélkül már nem fogunk tudni soha ránézni egyedülálló adottságú nagy tavunkra.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!