Meggyengülésébe beletörődő világbirodalom képével érzékenyít Hollywood

Az idei Oscar-díjak és a jelölések a lebomlás, a lebontás, a pusztulás esztétikáját emelik ki. A nyolc jelölt játékfilm közül egy se mutat semmiféle megoldásesélyt, csak rögzíti az eseményeket, hozzá a lélek rezdüléseit. Nincs hit, hagyomány és megújulás, csak a nagy üresség, legfeljebb néhány személyes emlék görcsös őrizgetése. Ez az összkép mint látlelet a világunkról talán érvényes, bár az arányproblémákra még egy-két gondolat erejéig ki kell térnem.

hjhjhj Fotó: null Forrás: Fórum

Az idei Oscar-jelölt filmek, köztük is nyolc játékfilm és a legjobb film díját elnyerő A nomádok földje valahogy csak a negatívumot, a pusztulást és az ürességet veszi észre. A nomádok földje, mint a cím is mutatja, nomádfilm, bár kissé másképp, mint a néző előzetesen gondolná. Maga a nomádtéma pozitív színben ábrázolva általánosságban alkalmas lehet a migráció iránti elfogadásra való érzékenyítésre, pontosabban agymosásra. Az, hogy ki kell lépni a társadalomból, és rendszeren kívül lehet vagy kell élni, az összhangban van az újbaloldali, bolsevisztikus törekvésekkel, amelyek képviselői némileg más néven az egész világra ki akarják terjeszteni a kommunizmust. Ezért is kell megszerettetni vagy legalább elfogadtatni a nomád életérzést, az anarchiát.

A nomádok földje első megközelítésre a kapitalista, fogyasztói társadalom kritikája, az amerikai álom megkérdőjelezése, hogy lehet boldog, de legalább normális életet élni az ilyen termelési viszonyok között. A történet alapkonflikusa az, hogy az Egyesült Államok és a sivatag közepén, egy kisvárosban megszűnik egy vállalat, ami az egész kisváros megélhetését biztosította. Ennek következtében maga a város is elnéptelenedik, megszűnik. A főszereplő nő, Fern (Frances McDormand) ugyancsak ott dolgozott, ahogy a megszűnés előtt a közben elhunyt férje is. Fern próbál máshol munkát találni, megélhetést teremteni magának, de ide-oda sodródik, nomád lesz, még egy nomád közösséghez is csatlakozik egy ideig.

Ez a történet ilyen kiemelt helyzetben – mint a legjobb filmnek járó Oscar különösen – azt állítja, hogy megszűnt az amerikai álom. Érdemes figyelni a rejtett és a szimbolikus utalásokra is. Például a megszűnt vállalat neve Empire volt, ami magyarul Birodalom. A film az amerikai álom és a birodalom megszűnésének parabolája. Van némi jogosság a kritikában, mert az USA az utóbbi időben gazdaságilag meggyengült. A nomádok földje azt nem tárgyalja, hogy az Empire miért szűnt meg, de akkor általánosságban elgondolható, hogy miért.

Érdekes, hogy a filmet egy Amerikában élő kínai nő rendezte, és épp Kína az, amely fokozatosan átveszi a világbirodalmi stafétát. Az abszurditást fokozza, hogy Kínában hallgatnak a filmről, és cenzúrázzák a sikereiről szóló cikkeket.

Van azonban A nomádok földjének egy másik rétege. A főszereplőről, Fernről kiderül, hogy nem egészen véletlenül lett nomád, nem „megélhetési” kóborló, aki a maga furgonjával a nyakába veszi az országot. Őt eleve vonzotta a végtelen, kihalt, sivatagos vidék, a nagy semmi, már ezért is költöztek oda a férjével. Lett volna lehetősége visszaköltözni a sűrűbben lakott, „civilizált” közegbe, de őt inkább a sivatag semmije vonzotta.

Fern egy belső nomád, aki nem találja a számára elveszett kiemelt emberi kapcsolat, a férje után a helyét a világban, és aki utána azt a sivatagos ürességet keresi, amihez már korábban is vonzódott. Mert különc volt, ahogy mondta a nővére, és ő nem is tiltakozott, mert tudta, hogy az. A történetben többségé­ben különc a többi nomád is, akiknek nagy az öntudatuk, de kicsi a hitük és a lelki alapozásuk a hagyományban, hogy fel tudják dolgozni a veszteségeiket. Hitük egyvalamiből áll, hogy akiket megismertek, megkedveltek, akik fontosak nekik, azokkal egyszer még valahol találkozni fognak, „lent az úton”. Ez a találkozás azonban nem több, mint az emlékezés, amikor valakit odaképzelnek az útra vagy az elhagyatott házba, munkahelyre, ha azokat meglátogatják.

Frances McDormand A nomádok földje főszerepében
Fotó: Fórum

Amerika bírálatának másik ikonikus filmje a Minari. Egy Amerikában született koreai rendezte, saját családi emlékei nyomán. A történet szerint az 1980-as években egy koreai család, amely bérmunkából, csibék válogatásából keresi a kenyerét az Államokban, vállalkozni szeretne, ezért vásárolnak egy földterületet. Nagyon sok emberi és környezeti tényező akadályozza az érvényesülésüket, és a végén, amikor már majdnem sikerült eladni egy adag terményt, egy baleset miatt odalesz az egész a gazdasági épülettel együtt.

A Minarinak van egy alcíme vagy legalábbis figyelmeztető mottója, ami feliratként jelenik meg az elején: B terv. Tehát a koreai család próbálkozása és vállalkozása, az amerikai álom eleve csak B terv volt. Akkor mi lehet az A terv? A minari egy koreai fűszernövény, amelyet a család habókos nagymamája csak úgy elültetett a patak partjára, és egy film végi jelenet szerint lehet, hogy az menti meg a koreai családot, bár hogy miképpen, azt nem tudni. Mindenesetre a jelképek szerint az üzenet a „minari”, ami az A terv lehet. Sarokba a B tervvel és az amerikai álommal, térjünk vissza a nemzeti gyökerekhez!

Amerikát és Hollywoodot már nem csupán a kínai tőke vásárolja fel, hanem a Távol-Kelet az ideológiai nevelésben is előretört. A szellemi vezetők, ha egyáltalán lehetett őket annak nevezni korábban is, feladták az amerikai álmot, és ebben a lebontásban vezető szerepet vállal az amerikai álomgyár és az Amerikai Filmakadémia is.