– írta, ezen alkalmakat pedig többnyire a londoni színházi és képzőművészeti élet eseményei jelentették számára.
Noha az antik görög színjátszás híres darabjairól (Perzsák, A békák) is értekezik, a kötet gerincét Shakespeare drámái teszik ki, akit az Aranykor a vaskorban című tanulmányában a világrend költőjének nevez, „hiszen látta, felfogta, s a nézők arcába vágta a kor iszonyatát”. Shakespeare műveiről gazdag háttéranyagot kapunk a Titus Andronicustól kezdve a királydrámákon át a Szentivánéji álomig, így új megvilágításba kerülnek a jól ismert művek. Megtudjuk, Shakespeare miért rituális drámát írt II. Richárd trónfosztásáról, s megosztja az olvasókkal gyanúját, miszerint a Hamlet nem darab, hanem szerep. Ha az, akkor az Aiszkhülosz-trilógiában szenvedő Oresztész mellett a több ezer éves színháztörténet legnagyobb szerepe. Az is marad – írja. A Lear királyról pedig állítja: a legnagyobb keresztény allegóriák egyike. Cs. Szabó László magas színvonalú szövegeket ír, s olyan szentenciákat fogalmaz meg, amelyekhez érdemes újra és újra visszalapozni: „Nem az a törvény, hogy a jók túlélik a gonoszokat. Még csak az sem, hogy a Jó mindig győz a Gonosz fölött. A világot az menti meg újra és újra, hogy a gonoszak nem tudják megrontani a jókat.”
Bár Cs. Szabó László írásai nem tekinthetők igazi színikritikáknak, mégis árad belőlük a pazar műveltségélmény, az éleslátás, a tiszta, kifinomult, játékos stílus. Amikor pedig olykor-olykor rátör a szerepértelmező gesztus (például az Othello elemzésekor), sosem fogja vissza magát.
Cs. Szabó László: Hősök és antihősök – Színházi esszék és kritikák.Válogatta, szerkesztette és az utószót írta: Szakolczay Lajos. MMA Kiadó, Budapest, 2020
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!