Hősök és antihősök – Színházi esszék és kritikák címmel jelent meg Cs. Szabó László életműkiadásának harmadik kötete. Egyik legnagyobb esszéistánk az antik görög drámáktól a XX. századi színházi kultúráig vezet végig bennünket olvasmányos színház- és művelődéstörténeti írásain keresztül.
Hihetetlenül gazdag, szerteágazó életművet hagyott hátra az erdélyi családból származó Cs. Szabó László, aki egyszerre volt világlátott vándor, művelődéstörténész, író, esszéista, kritikus, a színvonalas irodalmi rádiózás megteremtője, illetve közgazdász. A Nyugat esszéírói nemzedékének tagjaként indult, s bár 1948-ban emigrált, (előbb Olaszországban, majd Nagy-Britanniában élt), fontos szerepet töltött be a nyugati magyar irodalom összefogásában. Főként az olasz és angol reneszánsz, William Shakespeare munkássága, az angol klasszikus festészet, a magyar irodalom öröksége és kortárs eredményei érdekelték. Kivételes pozíció volt az övé, hiszen egyszerre képviselte a magyar és az európai kultúrát, ám sohasem szakadt el gyökereitől, folyamatosan nyomon követte a hazai kulturális élet aktuális történéseit, változásait.
Az életműkiadás harmadik kötete
Életművének kiadását 2018-ban kezdte meg az MMA Kiadó, amikor is megjelent a Hazajáró lélek című kötet, amely irodalmi esszéit adta közre. Rá egy évre látott napvilágot az Útrahívó, amelyben képzőművészeti esszéi jelentek meg, legutóbb pedig a Hősök és antihősök került a könyvesboltok polcaira, amely színházművészeti esszéit és kritikáit tartalmazza. Az egy híján ötszáz oldalas kötet tömény, ugyanakkor igazán izgalmas és olvasmányos színházi kalandozás. Ahogy Szakolczay Lajos, a könyv szerkesztője írja utószavában: Cs. Szabó László írásaiban felfedezhetünk önéletrajzi összefüggéseket, társadalmi-történelmi viszonylatokat, anekdotikus történeteket, amelyeket olykor érzelmi kicsapongások és kérdések kísérnek, de épp ezektől élvezetesek az írásai. Kétségtelen, hogy Cs. Szabó nemcsak az irodalmi, hanem a színházművészeti értekezés határait is kitágította. „Alkalom szüli az esszét”
– írta, ezen alkalmakat pedig többnyire a londoni színházi és képzőművészeti élet eseményei jelentették számára.
Noha az antik görög színjátszás híres darabjairól (Perzsák, A békák) is értekezik, a kötet gerincét Shakespeare drámái teszik ki, akit az Aranykor a vaskorban című tanulmányában a világrend költőjének nevez, „hiszen látta, felfogta, s a nézők arcába vágta a kor iszonyatát”. Shakespeare műveiről gazdag háttéranyagot kapunk a Titus Andronicustól kezdve a királydrámákon át a Szentivánéji álomig, így új megvilágításba kerülnek a jól ismert művek. Megtudjuk, Shakespeare miért rituális drámát írt II. Richárd trónfosztásáról, s megosztja az olvasókkal gyanúját, miszerint a Hamlet nem darab, hanem szerep. Ha az, akkor az Aiszkhülosz-trilógiában szenvedő Oresztész mellett a több ezer éves színháztörténet legnagyobb szerepe. Az is marad – írja. A Lear királyról pedig állítja: a legnagyobb keresztény allegóriák egyike. Cs. Szabó László magas színvonalú szövegeket ír, s olyan szentenciákat fogalmaz meg, amelyekhez érdemes újra és újra visszalapozni: „Nem az a törvény, hogy a jók túlélik a gonoszokat. Még csak az sem, hogy a Jó mindig győz a Gonosz fölött. A világot az menti meg újra és újra, hogy a gonoszak nem tudják megrontani a jókat.”
Bár Cs. Szabó László írásai nem tekinthetők igazi színikritikáknak, mégis árad belőlük a pazar műveltségélmény, az éleslátás, a tiszta, kifinomult, játékos stílus. Amikor pedig olykor-olykor rátör a szerepértelmező gesztus (például az Othello elemzésekor), sosem fogja vissza magát.
Cs. Szabó László: Hősök és antihősök – Színházi esszék és kritikák.Válogatta, szerkesztette és az utószót írta: Szakolczay Lajos. MMA Kiadó, Budapest, 2020
