Szerelemről éneklő tünemény

„Szépséget a békében, — hitet a háborúban, — reményt a hontalanságban… Adhat-e valaki ennél többet Nemzetének?!” Zászlós Zsóka György költeményének sorait maga Szeleczky Zita választotta síremlékére még halála előtt. Pénteken lesz húsz éve annak, hogy meghalt az egyik legünnepeltebb, majd leginkább elfelejtett magyar színésznő.

A magyar kultúra terjesztését élete végéig missziónak tekintette Fotó: Wikipédia

„Szeretem! Legyen a feleségem!” – írta a Sziámi macska (1943) című filmben a házasságra és négy gyermekre vágyó Palit alakító Hajmássy Miklós a színpadon a szerelemről éneklő tüneménynek, akit Szeleczky Zita játszott.

A művésznő a 40-es évek elején már akkora filmcsillagnak számított, hogy a mozikban ülő férfiak jelentős része tudott azonosulni a papírfecnire firkált szavakkal. A végzet asszonya azonban egy kecses mozdulattal széttépte a papírkát, és a háta mögé dobta. A tündöklő csillagokat ugyanis nem így kell meghódítani sem a filmvásznon, sem a való életben.

A magyar kultúra terjesztését élete végéig missziónak tekintette
Fotó: Wikipédia

Szeleczky Zita huszonnégy magyar film főszereplője volt, a legismertebbek a Fekete gyémántok, a Rózsafabot, a Gül Baba, a Sok hűhó Emmyért, a Sziámi macska, a Zenélő malom, a Nászinduló és az Egy éjszaka Erdélyben. De nemcsak a filmben, hanem a színházban is hódított, egy generáció emlegette nagy sóhajok közepette, amikor Shakespeare Júliájaként a színpadra lépett.

Óriási sikerének több titka is volt. Egyrészt tündöklő szépsége magával ragadta a nézők tekintetét, másrészt tehetséges volt. A titok, amit tudott, természetes játékában rejlett. Ő erre született. A 40-es évek elején azonban ez a fajta színészi játék még nem volt napi gyakorlat, ezért nem túlzás azt mondani, hogy Szeleczky Zita megelőzte a korát. Azt a kort, amely aztán piszkosul elbánt vele. Míg 1936 és 1944 között évente négy-hat filmet forgatott, a következő fél évszázadban szinte egyáltalán nem volt látható a mozivásznon.

1945 elején menekülnie kellett, mert 1944. március 19-e után a rádióban és a fronton, a hadikórházakban verset mondott, népdalokat énekelt, amit később úgy értékeltek, mint buzdítást a háború folytatására. A Budapesti Népbíróság 1948-ban elítélte, és majdnem egy fél évszázadot kellett arra várni, hogy aztán 1994-ben felmentsék. Az indok szerint Szeleczky Zita művészi tevékenysége természetes velejárója volt egy hadban álló országnak.

A magyar kultúra terjesztését egyébként élete végéig missziónak tekintette, az emigrációs évei alatt önálló műsoraival fáradhatatlanul látogatta a világban szétszóródott magyarokat. A nekézsenyi családi sírboltban helyezték örök nyugalomra, ahol szombaton 13 órától megemlékezést tartanak. A fővédnök Balog Zoltán társadalmi ügyekért felelős miniszterelnöki biztos lesz.