Mielőtt rátérnénk a nyílt levélre, elöljáróban idézzük fel a Jászai Mari-díjas színművész szeptember 6-án a Mandinernek adott interjúját.
„A koromnál fogva én még emlékszem rá, a nyolcvanas években hogyan foglalta el szinte az egész színházi életet az a csapat, amely mostanáig a színművészeti egyetemet vezette.
A zseniális Kazimir Károlyt nyugdíjba küldték, Ádám Ottó elegánsan felállt, Marton Endre pedig belehalt. A kaposváriak lettek a Nemzeti igazgatói. A nagy bölényekkel, Sinkovits Imrével és Bessenyei Ferenccel már nem bírtak, így nem tudták bevenni a Nemzeti Színházat. Aztán már Aczél elvtársnak kellett beavatkoznia, ő aztán úgy döntött, a Nemzeti Színház helyett a Katona József Színházba menjen az új csapat” – válaszolta sommásan az egyetem körül kialakult helyzetre vonatkozó kérdésre Benkő Péter, aki nyílt levelében a diákokról, a diákokhoz szól.
„Alattomos, sunyi, jellemtelen, gyáva dolognak tartom, hogy a fiatalokat, a gyerekeket tűzvonalba küldik” – kezdi hangsúlyosan a színművész, nyomban indokolva: „Mert becsapják őket.”
Benkő Péter a helyzet tisztázásául megállapítja: „A srácok azt hiszik, hogy a saját függetlenségükért állnak ki, az egyetem függetlenségéért, pedig a SZFE soha nem volt független, különösen az utóbbi harminc évben nem.”
Befejezésként pedig a libernyák csodafegyvert fordítja alkotóik ellen:
„Kedves szabad gondolkozók! Engedjétek meg, hogy én is szabadon elmondhassam a gondolataimat.
Fehér vagyok, heteró és hiszek Istenben. A liberalizmusban nem.
Én most érzem magamat szabadnak.
Free Magyarország!”
