Hosszú távon mindig a bank nyer

Matematikus, programozó, egyetemi oktató, a Washington állami, a torontói, az ottawai, a johannesburgi egyetemek volt professzora, több mint négy évtizedes nemzetközi tudományos és kutatói tevékenység után Buda­pesten munkát keres. Ferentzy Eörs erőfeszítései eddig nem jártak sikerrel, az érdeklődők nagy része már az ­önéletrajza első sorainál megáll, amikor meglátja a születési adatait.

Fotó: Kurucz Árpád

Mit akar még ennyi idősen?

Az, hogy milyen programfejlesztések kötődnek a nevéhez, hány egyetemen indította el a számítástechnikai képzést, milyen eredményekkel büszkélkedhet, az életkora ismereté-ben sokaknak már nem érdekes, még akkor sem, ha egyetértenek abban: nyugodtan letagadhatna egy-két évtizedet. Nem feltétlenül informatikai cégek vagy matematika tanszékek ajánlatára vár, szívesen tanítana nyelveket: angolt, németet, franciát, és még talán segíthetne latin és ógörög leckékben is. Érdeklődés esetén elmagyarázhatja, hogyan rendezik sorrendbe a találatokat a világ legnépszerűbb keresőprogramjai, és ha valaki venné a fáradságot, hogy meghallgassa az élettörténetét, az is megfelelne egy XX. századi történelemkurzusnak némi geopolitikával fűszerezve. Ferentzy Eörs pályafutása földrészeken átívelő karriertörténet, amely akkor ért véget, amikor az utolsó munkahelyén, az ausztrál Monash Egyetem dél-afrikai intézményében valaki felfedezte, hogy a professzor már rég nyugdíjas korú. De hallgassunk bele a személyre szabott történelemórájába!

A II. világháború. A nevelőnő neve Hermin volt, a családban természetesnek tekintették, hogy a gyerekeknek nem csupán németül kell beszélniük, hanem az irodalmi szintű „Hochdeutsch” változatot kell elsajátítaniuk. Ferentzy Eörs Miklós kisgyermekkora nagy részét a választékosan társalgó nevelőnővel töltötte, akkor is együtt sétáltak az utcán, amikor 1944-ben az országot megszálló német tankok bevonultak Győrbe. A kisfiú orrát megcsapta a dízelmotorok olajbűze, a nevelőnő fintorgott, ő földöntúli élvezettel itta magába a dübörgő gépek szagát.

A bevonulás annyira váratlan volt, hogy édesapja, Ferentzy Miklós ezredes, a győri tüzérezred parancsnoka aznap a saját laktanyájába sem jutott be az utakat eltorlaszoló német alakulatok miatt.

Később, amikor a szovjet sereg Győr közelébe ért, a visszavonuló német alakulatok kimentették a magyar tisztek családjait is. A magyarokat egy kis bajor falu iskolájában szállásolták el, ott élték meg a háború végét. Noha Németország nyugati felét az amerikai hadsereg foglalta el, számos magyar katonatisztet hadifogságba vetettek, Ferentzy Eörs édesapját is letartóztatták, csak hónapokkal később engedték szabadon. A család a kommunista világ határain kívül kezdhette volna újra az életét, de a férfinak erős honvágya volt, ezért tértek vissza Magyarországra. A volt ezredesnek azonban senki nem adott munkát, még asztalosinasnak sem vették fel, csak éjjeliőrként tudott elhelyezkedni, pályafutása végén onnan százalékolták le.

A Mindszenty-per. A Ferentzy család gyermekei Győrben kezdték az iskolát, édesanyjuk a Nemzeti Bank győri egységében dolgozott, a banktól kapott szolgálati lakásban húzták meg magukat. Hétvégenként templomba mentek, délutánonként pedig a kanonoksorra, ahol a győri püspökség fiatal munkatársai foglalkoztak velük. (Köztük volt Zágon József kanonok, aki 1949-ben motorbiciklivel szökött át az osztrák határon, majd 1971-ben a pápa követeként – egy vatikáni diplomatával közösen – azzal a megbízatással tért vissza Magyarországra, hogy a tizenöt éve az amerikai nagykövetségen tartózkodó bíborost vegyék rá a menedék elhagyására.) 1949-ben azonban még a bíboros tárgyalása zajlott, az újságok pedig sorra hozták nyilvánosságra az őt elítélő állampolgárok névsorát. Az egyik napon Ferentzy Eörs édesanyja egy előre megírt nyilatkozattal ment haza, a főnöke nyomta a kezébe, hogy írja alá: elítéli a perbe fogott bíborost. Másnap az asszony üresen vitte vissza a nyilatkozatot. Aznap megszűnt a munkája, és a lakást is el kellett hagyniuk.

A gróf nyelvórái. Aszódon rokonok fogadták be a családot. A településen élt egy idős Széchenyi gróf, aki a Monarchia alatt tisztként szolgált egy magyar hajón. A kiközösítettek egymásra találtak, a gróf azt mesélte a kamaszodó fiúnak, hogy a tengeren négy hét alatt megtanulták annak az országnak a nyelvét, ahol hosszabb időre kikötöttek. A nyelvtan szabályait ugyan nem ismerték, de a legfontosabb szavakat igen. Ezzel a módszerrel kezdte angolul tanítani a gróf a nála hatvan évvel fiatalabb gyermeket. A nyári szünetben a nyelvórák kiegészültek, a kecskéket legeltető pásztorról kiderült, hogy korábban magas rangú diplomata volt, szeptemberig meg is tanította a francia nyelv alapjait.

A naptár 1953-at mutatott, amikor a továbbtanulás vagy a pályaválasztás esedékessé vált. Az aszódi iskola igazgatója sajnálattal közölte, hogy osztályidegen gyereket nem vehet fel, de talán segédmunkás lehet még a fiúból. Arra azonban nem gondolt, hogy a budapesti piaristáknál más szempontokat is figyelembe vesznek. Ferentzy Eörs piarista diák lett, ott is érettségizett, majd az ELTE matematika–fizika szakára jelentkezett.

Professzorok és igazolványok. Az egyetemről elsőre elutasították, kétszer is fellebbezett, de közben besorozták katonának. Attól tartott, egy horthysta tiszt fiaként minden őrmesternek ő lenne a céltáblája. A hittudományi akadémia éppúgy felmentést adott a bevonulás alól, mint a többi egyetem, ezért beiratkozott a teológiára. Miután megúszta a bevonulást, megjött a papír az ELTE-ről, hogy a harmadik fellebbezésére oda is felvették. Az illetékes hivatalban új személyi igazolványt kért, mondván, elveszett a régi. Az egyik igazolványába az volt beírva, hogy a hittudományi akadémia hallgatója, a másikban az ELTE pecsétje látszott. Napközben ide-oda járt a két egyetem között, az egyik óráról átszaladt a másikra, és volt, amikor egyetlen héten hat tárgyból vizsgázott. Két és fél évig győzte, a harmadik évben feladta a teológiát, a tanári képzést matematikusira cserélte, amire kétszáz hallgatóból csak tíznek volt esélye. Akkori tanárai – Rényi, Turán, Hajós professzorok – arcképei ma a matematikai intézet falát ékesítik. Egyszer axiomatikus alapon kellett bizonyítania egy tételt, erre az egyre nem volt felkészülve, Turán Pál professzor rezzenéstelen arccal hallgatta a halandzsázást, majd azt mondta: egyezzünk meg abban, hogy maga erről semmit nem tud, de minden másban nagyon jó. Jeles. Az utolsó évben azután az elméleti matematikát informatika váltotta fel, ami előtte is új kapukat nyitott.

A vásár és a nagy hálózati teszt. Az 1961-ben megrendezett ipari vásár nevezetessége az angol Elliott cég számítógépe volt, talán az első nyugati számítógép a keleti blokkban. Ferentzy Eörs nem mozdult el a fél szobát betöltő gép mellől, találkoztak is vele a vásárra érkező minisztériumi vendégek, állami vezetők, akik megjegyezték maguknak: lám, Magyarországon is van olyan fiatalember, aki ért ehhez. Amikor 1962-ben átvette a diplomáját, már megvolt a helye a villamosenergia-ipari kutatóintézetben.

Feladatokat viszont magának kellett találnia, az akkori szakembereknek fogalmuk sem volt arról, milyen feladatokat lehetne a számítógéppel elvégeztetni. Néhány kisebb program után Ferentzy Eörs saját ötlete alapján megírta az első villamos teherelosztó programot. A hálózat napi működését addig analóg géppel modellezték. A falakon különböző dobozok jelezték a hálózati csomópontokat, csak 20 ezer volt helyett itt húszvoltos feszültség volt a vezetékben. A technikus asszonyok vezetékeket dugdostak össze, hogy kimérjék, melyik erőműnek mikor mekkora teljesítményt kell adnia. Amikor tesztelték a programot, mindenki izgatottan várta, vajon hányszor ad rossz értéket a gép. De a számítógép pontosan ugyanazt az eredményt hozta ki, mint a másik gép. Csak sokkal-sokkal gyorsabb volt.

Levél Amerikából. 1965-ben megpróbálkozott a zene és a tánc számítógépes elemzésével és számítógépes zeneszerző program írásával.

A Magyar Tudományos Akadémián egy volt egyetemi társa akkor Kodály Zoltán munkatársaként vitte számítógépre és statisztikailag elemezte az összegyűjtött népdalokat. Ő viszont azt kutatta, tud-e élvezhető zenét szerezni a számítógép.

A koncepciója az volt, hogy a zenei struktúrákat matematikai formulaként írta le, majd véletlenszám-generátorral sorba rendezi, miközben a program figyelembe veszi a formulák egymás utáni gyakoriságát is. Ezzel a témával a mesterséges intelligencia kutatói közé írta be a nevét. Munkáját ismeretlenül küldött levelekben ajánlotta távoli országok egyetemeinek figyelmébe. Legalább száz helyre elküldött soraira egyetlen válasz érkezett: a Washington State University meghívta őt, hogy tartson egyéves kurzust a hallgatóknak.

Nyugati útlevelet kért 1965-ben, Svájcba akart menni, egy ismerős család meghívta őt a barátnőjével. Megkapta az útlevelet, és kiválthatta az akkor hetvendolláros valutakeretet is, amiről a tisztségviselők itthon azt mondták: fejedelmi módon élhet belőle három hétig a hanyatló Nyugaton.

Fotó: Kurucz Árpád

Heti hat óra. Az amerikai egyetem assistant professor kinevezését 1965. augusztus 6-i dátummal írta alá a rektor, aki havi ezerdolláros fizetést adott. Ferentzy Eörs egy svájci kantonban feleségül vette a barátnőjét, hogy együtt utazhassanak Amerikába. Az esküvőn két helyi rendőr volt a tanú. Bonnba utaztak, hogy az amerikai követségen vízumot kérjen. Míg az ügyét elbírálták, a német akadémiai csereprogram ösztöndíjasa lett, nagyvárosokat látogatott sorra, a számítógépek kelet-európai használatáról tartott előadásokat, igényesen, a német Hochdeutsch változatán, amelyre gyermekként tanították.

Októberben megkapta az amerikai vízumot.

A repülőtéren várták őket, másnap bement az egyetemre. A professzor elkísérte őt a megfelelő teremig, nyisson be, tartsa meg az előadását. Eszébe jutott, hogy Budapesten a differenciálegyenleteket oktató professzor magyarázott, a tanársegéd pedig írta a táblára, amit mondott. Ha lassú volt, a professzor a pálcájával rácsapott a táblára, a tanársegéd ugrott egyet. Amerikában viszont senki nem foglalkozott azzal, mire tanítja a hallgatókat. Az órarendje szerint heti hat órát kellett tartania, a többi idővel szabadon rendelkezett: készülhetett, kutathatott.

Tessék szépen hazajönni! Mielőtt az útlevele lejárt volna, Ferentzy Eörs bement a magyar követségre, és hosszabbítást kért. A válasz, amit kapott, ismerősnek tűnt: Thomas Mann hasonló kérésére is ugyanezt válaszolták: előbb tessék szépen hazamenni, majd otthon meghosszabbítjuk. Azt felelte: nem tudja megmondani, mikor szeretne visszatérni. Engedélye viszont a tanév végén lejárt, a már bevált módszerrel sok helyre elküldte jelentkezését. A golyószórómódszer, ahogy ő nevezte, ezúttal is bevált, több helyről is kedvező választ kapott, végül Kanadába utazott.

Interfész és borjúszelet. Torontó világváros volt, az éttermi választékban például minden nemzet magas színvonalon képviseltette magát.

Ferentzy Eörs és felesége minden este étterembe mentek, a kínaiból a csípős szecsuáni, az itáliaiból az északolasz, a magyarok közül pedig a Monarchia konyháját kedvelték, ő maga többnyire borjúszeletet rendelt. Egyetemi oktatóként másodállást vállalt, a kanadai statisztikai hivatalnál zajló fejlesztéseken is dolgozott. Akkor, ha valamilyen adatsorra szükség volt, a kutató elmondta, mit szeretne gyűjteni, a programozó pedig megírta hozzá a programot. Ferentzy Eörs olyan sablont készített, amely fölöslegessé tette a gép és a felhasználó közötti közvetítést, a megadott paraméterek alapján a számítógép összeállította és lefuttatta a programot.

Autó és kaszinó. Torontó után Ottawába vezetett az útjuk. Ferentzy Eörs 1980-ban özvegyember lett, társa elvesztése után egyhangú lett körülötte a világ.

Az egyetemről ebédelni ment éppen, a rendelésére várva belelapozott az újságba, és megakadt a szeme egy hirdetésen, a külföldi segélyezésért felelős kanadai szerv afrikai egyetemre keresett matematikaprofesszort, akinek feladatai közé tartozik a számítógépes oktatás megteremtése is. Miért is ne? Beadta a jelentkezését, hat hónap múlva értesítették, hogy megkapta a megbízást, nem mellékesen a magas fizetési igényét is elfogadták.

Szváziföldre, Afrika déli részére érkezett. Az ország nem olyan régen még angol gyarmat volt, zulu nemzetiségű lakossága törzsi alapon tagozódott. A lakása tíz kilométerre esett az egyetemtől. Autót vásárolt, mert felhívták rá a figyelmét, hogy nem fekete bőrű embernek nem szerencsés tömegközlekedéssel utaznia. Szolgálati lakásnak egy amerikai stílusú villát kapott. Egyetem után gyakran felkereste a Royal Swazi Sun hotelt, amely monte-carlói luxuskaszinóra emlékeztetett, és a dél-afrikai közönségnek épült, de mivel ott akkor törvény tiltotta a szerencsejátékot, a szomszédos Szváziföldön építették meg. Ferentzy Eörs feltérképezte a kávéházak kínálatát, könyvvel a kezében órákat üldögélt a medence mellett. Szerencsejátékot nem játszott, pontosan értette a Kolmogorov-féle bizonyítást, amely matematikai alapon vezette le, miért törvényszerű, hogy hosszú távon mindig a bank nyer. Más kérdés, hogy a szerencsejátékot stratégiával ötvöző backgammon játékban egész éjszakákat játszott, és sokszor úgy állt fel az asztaltól, hogy nem fért a zsebeibe a nyereménye.

Mugabe szövegírója. Kétéves kinevezésének lejárta után úgy döntött, nem tér vissza Kanadába. Kiépítette a kapcsolatait több dél-afrikai egyetemmel, fejlesztő cégeknek végzett munkát, adatbázisok kezelésében mélyedt el, többek között olyan rendszereken dolgozott, amelyek lehetővé teszik, hogy a számítógép leírja a beszédet, vagy hangutasításokat hajtson végre. A Dél-Rodéziában kitört polgárháború után a rodéziairól zimbabweire átnevezett egyetemen tanított.

A váltás a természettudományi karok oktatóit nem érintette, ők vendégprofesszorok vagy független oktatók voltak, a társadalomtudományi karokon azonban sok mozgalmi ember is tanított, nekik menekülniük kellett.

Esténként az egyetem angol gyarmati időket idéző klubjában üldögélt. Vacsora közben sokat beszélgetett egy Kanadában végzett fiatalemberrel. Egy alkalommal megjegyezte, el tudna intézni egy oktatói állást neki az egyetemen. Akkor a fiatalember előhúzta a névjegyét, bemutatkozott mint a külügyminisztérium osztályvezetője. Bizalmasan megsúgta, ő írja Mugabe elnök törvényjavaslatainak szövegét is.

Egy bőrönddel. Ferentzy Eörsöt végül nyugdíjazták. Szváziföldre vonult vissza, törzsi területen épített házat magának és a barátnőjének. Egy futó megbetegedés azzal szembesítette, hogy orvosi ellátás egyáltalán nincs a lakóhelyén. Belegondolt, mi lesz vele, ha idősödve valami komolyabb baja esik?

Magyarországra 1988-ban tért vissza először, kanadai állampolgárként. Későbbi látogatásai során húga családja látta vendégül ugyanabban az Üllői úti lakásban, ahol annak idején ő is lakott.

Amikor szváziföldi barátnője egy elhúzódó betegségben meghalt, úgy érezte, nincs már semmi, ami Afrikához kötné. Johannesburgban beváltotta a tizenöt év kanadai munkaviszony alapján kiszámolt nyugdíjáról küldött csekkeket, és megvette a hazaútra szóló repülőjegyét. Félszázad után egyetlen bőrönddel érkezett Budapestre, úgy, ahogyan annak idején nekivágott.

Most pedig munkát keres magának.