Az orvostanhallgatóból hamarosan teológushallgató lett a Cambridge-i Egyetemen, de lehetett volna bármi, mert apja hatalmas vagyona neki és testvéreinek egyaránt biztos megélhetést garantált. Majd jött a Beagle kutatóhajó és az öt éven át tartó felfedezőút Dél-Amerika partjainál, Ausztrália környékén, megismerte a Galápagos-szigetek pintyeit, és olyan őrültnek tűnő ötlet is kíváncsivá tette, hogy vajon milyen íze lehet egy teknős vizeletének. Megkóstolta, és megtudta. „Aki hajlandó akár csak egyetlen órát is elpazarolni, semmit sem tud az élet értékéről” – mondogatta.
A kötet hírt ad Darwinnak az unokatestvérével kötött házasságáról, gyermeknevelési elveiről, minden apróságról, amely kiolvasható 15 ezer leveléből. Apróság, mégis jellemző a tudósra, hogy leghíresebb művének, A fajok eredetének megjelenése után rengeteg meghívást kapott, amelyeket szinte kivétel nélkül visszautasított. Általában betegségére hivatkozott. Egyébként Darwin rettegett attól, hogy elmélete lelkesítően hatna a radikális erőkre. Rendíthetetlen ateista, aki jelentős összeggel támogatta a helyi lelkész szociális kezdeményezéseit. Rokonszenvezett az emberi faj megnemesítésére való törekvésekkel, miközben úgy vélte, hogy a nők születésüknél fogva gyengébb szellemi képességekkel rendelkeznek, mint a férfiak. Harcosan ellenezte az állatkínzást és a rabszolgaságot, de nem látott problémát a dél-amerikai őslakosok kiirtásában. Az előbbi példák kellően érzékeltetik a szerző vállalkozásának lényegét: nem a tudóst, hanem az embert bemutatni.
A vaskos kötet végigolvasása – tartalmas órák várnak az erre vállalkozókra, nagyon megéri a beletett idő – átrajzolja a Darwinról bennünk élő képet. Amit eddig róla tudtunk, nem eléggé árnyalt, olykor hamis, hamisított. Elbűvölő és humoros szöveg mindenkinek.
(Stellan Ottosson: Darwin – Az óvatos forradalmár. Typotex Kiadó, Budapest, 324 oldal. Ára: 4900 forint)
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!