A tudományban forradalmi, a politikában liberális, a magánéletében erősen konzervatív volt Charles Darwin, akinek munkássága kapcsán zajlott le az egyik utolsó nagy harc a tudomány és a keresztény egyházak között. Az eredmény jól ismert: az angol tudós átalakította az emberi faj eredetével kapcsolatos nézeteket, provokálta korát, sőt még ma is provokálóan hathat.
Darwinról mindenki hallott, de kevesen ismerik igazán ezt a kivételes embert – a megannyi róla szóló életrajz ellenére sem. Stellan Ottosson gondolt egyet, és elénk tárt nem egy újabbat, hanem valami különlegeset. Minden benne van, ami fontos vele kapcsolatban, de emellett rengeteg új adatot is közöl. Megismerjük rendkívül nagy termetű apai nagyapját, Erasmust, az orvost, aki hasonlóan testes kocsisát küldte maga elé beteglátogatáskor. Ha azt megtartotta a padló, ő is bement gyógyítani. A nagyapa találkozott Rousseau-val, nem mellesleg kora Angliájának legismertebb költője és írója volt. Zoonomia című orvostudományi művében az élet kialakulásáról és változásáról elmélkedik – unokája egészen messzire jut a morfondírozásban. Darwin apja szintén köztiszteletben álló orvos, aki egyszer alaposan leszidta fiát hanyagsága és gyenge tanulmányi eredménye miatt.
„Téged semmi sem érdekel a vadászaton, a kutyákon és a patkányfogáson kívül, szégyenére válsz önmagadnak és az egész családnak” – ezt a kitörést minden Darwin-életrajzban idézni szokták. Jó példa arra, hogy a fiukban, lányukban csiszolatlan gyémántot kereső apák olykor vakok. Némi mentség, hogy akik ismerték, csendes, jóindulatú kisfiúként emlékeztek rá, akiben semmi különös tehetséget nem láttak.
Apja azt akarta, hogy Charles fia is orvos legyen, de milyen orvos az, aki nem bírja nézni az ekkor még érzéstelenítés nélkül végzett műtéteket. Az üvöltő gyerek látványa mély benyomást tett rá. „Soha többet nem mentem el újra, nem hiszem, hogy lett volna olyan erős indíték, amely rábírhatott volna; hiszen ez még jóval a kloroform áldott napjai előtt történt. E két eset hosszú éveken át valósággal kísértett.”
