Dzsandzsavídok

A szudáni fővárosban száz fölé emelkedett az áldozatok száma azt követően, hogy a múlt hét elején a karhatalom egységei könyörtelenül felszámolták a hónapok óta tartó békés ülősztrájkot. Az országot harminc évig irányító diktátor, Omar el-Basír távozását a szudáni tömeg még áprilisban el tudta érni, ám az önkényuralmi rendszer alappillérei, a hadsereg vezetői még tartják magukat.

Sebesült tüntetők ellátásukra várnak egy kartúmi kórházban. Megfélemlítve Fotó: Mohamed Nureldin Abdallah Forrás: Reuters

A katonáknak volt idejük megtervezni az ülősztrájk felszámolását. Már napokkal a rajtaütés előtt a fővárosba összpontosították a vidéki erőket. Feltűntek a tiltakozók „megfegyelmezésében” az április óta eltűnt el-Basír szolgálatában álló belső kémelhárítás emberei. A rendőrséget hosszú bambuszbotokkal szerelték fel, amelyek rendkívül alkalmasak a tömegoszlatáshoz. A fő erőt azonban a paramilitáris csapatok, a gyors reagálású egységek adták. Parancsnokuk Mohamed Hamdan Dagalo tábornok, a TMC elnökhelyettese, aki azoknak az egységeknek a feljebbvalója, amelyek a nyugat-szudáni Dárfúrban követtek el a 2000-es évektől tömeggyilkosságokat: falvakat gyújtottak fel, és etnikai tisztogatást hajtottak végre. A dzsandzsavíd milíciák betették a lábukat Kartúmba. Az elvileg a szudáni hadseregbe besorozott fegyveres csoportok az urai a főváros életének, „visszaállították a közrendet, és érvényt szereznek a sariának”, a muzulmán jogrendnek. Teljes autonómiát élveznek, megőrizhették fegyvereiket, külön finanszírozás jár nekik.

Sebesült tüntetők ellátásukra várnak egy kartúmi kórházban. Megfélemlítve
Fotó: Reuters

Hajnalban hajtották végre az akciójukat, amikor eleve kevesen tartózkodtak az ellenzéki táborokban. Példát kellett statuálniuk, hogy az ellenzéki csoportoknak eszükbe se jusson még egyszer ilyen tüntetésbe kezdeni. Lezárták a menekülő útvonalként szóba jöhető hidakat, és módszeres alapossággal kiűzték az ülősztrájkot folytatókat. A milíciák élestölténnyel lőtték az ellenzékieket, a rendőrség pedig botokkal támadt rájuk. A több mint száz halott mellett a kórházak összesített jelentései szerint legalább hétszáz sebesült volt. Számos nőt ott helyben megerőszakoltak, mert úgy tartották róluk, azzal, hogy csatlakoztak a tüntetőkhöz, csak a szexet keresték. Ez is a megfélemlítés egyik eszköze: legközelebb meggondolják, hogy mibe keverednek.

Az Ideiglenes Katonai Tanácsnak kész volt a mondanivalója, mire a történtekre elő kellett állni a magyarázattal. Bűnözők férkőztek az ülősztrájkot folytatók közé, ezért kellett ezt feloszlatni, hogy ne jelentsenek veszélyt a közrendre és az állambiztonságra. A katonai tanács ugyanakkor bejelentette, hogy kilenc hónapon belül általános választást tartanak Szudánban. A kérdés csak az, hogy betartják-e a szavukat, és milyen körülmények közt kerül majd sor a választásra. A hadsereg a kemény fellépés mellett kötelezte el magát.

Történt mindez azt követően, hogy a TMC elnöke, Abdel Fattah al-Burhan felkereste a térségben a legfőbb szövetségeseit. A tábornok a közelmúltban járt Egyiptomban, az Egyesült Arab Emírségekben és Szaúd-Arábiában. Csak sejteni lehet, hogy ezekben az országokban milyen tanácsokat kapott az ellenzékkel való tervezett leszámolásról. Az arab koalíció oldalán Szudán tízezer szárazföldi katonával vesz részt a jemeni harcokban, ami jelentős létszám. Omar el-Basír ilyenformán tudta meghálálni a Szaúd-Arábia vezette szövetségnek azt a segítséget, amely a gazdasági válságban a szudáni rezsim fennmaradásához szükséges volt.

Burhan tábornok sem érkezett haza üres kézzel. Az Egyesült Arab Emírségek 300 millió dolláros segéllyel segíti Szudánt, nem beszélve az ingyenes üzemanyag-szállítmányokról. Rijád is felajánlott humanitárius gyorssegélyt, és emlékeztetett arra, hogy Kartúm az elmúlt években mintegy kétmilliárd dollár értékben segítséget kapott tőle. Az Öböl-térségben félmillió szudáni vendégmunkás dolgozik, zömükben Szaúd-Arábiában, hazautalásaik jelentős mértékben hozzájárulnak ahhoz, hogy Szudán még úgy-ahogy fenn tudja tartani magát a gazdasági válság viharában.

Mára Kartúm újból csendes. A jelek szerint a „forradalom” nem győzedelmeskedett.