A bűn egyeteme

Ötvenhét halott önmagában is elborzasztó, de ha még hozzátesszük azt a kegyetlenséget, amellyel végrehajtották ezeket a gyilkosságokat, az egyenesen sokkoló. A legutóbbi brazil börtönlázadásban tizenhat rabot lefejeztek, számos holttestet megcsonkítottak. Mi tudna véget vetni ennek az ismétlődő barbárságnak?

Hozzátartozó fejfát helyez el az altamirai lázadásban meggyilkolt férfi sírján Fotó: Reuters

Hozzátartozó fejfát helyez el az altamirai lázadásban meggyilkolt férfi sírján
Fotó: Reuters

Latin-Amerikában létezik az erőszak kultúrája, ölni erre mást jelent, mint máshol. Brazília a világ első tíz országa közt van a lőfegyverrel elkövetett gyilkosságok terén, csak egy-két közép-amerikai állam áll előtte, például Salvador, Honduras. A dél-amerikai országban százezer lakosra évi 21,2 golyó által elkövetett gyilkosság esik, megelőzi Mexikót is, ahol ez a szám 13,6, és messze lekörözi az Egyesült Államokat, ahol évente ugyanennyi lakosra 3,6 tűzfegyverrel elkövetett emberölés jut. Ilyen számok után a béke szigetének tűnik az Európai Unió a 0,5-es arányszámával. Történik mindez egy olyan országban, ahol nincs egyetlen szomszéddal sem fegyveres összetűzés, esetleg határvillongás, polgárháború sem szedi áldozatait, és mégis ilyen siralmasak a számok.

Mi hiányzik jobban Brazíliának: a börtönök vagy az iskolák? Jelen helyzetben is-is, a jövőre nézve azonban az oktatási intézmények a fontosabbak. Ám évek alatt százmilliárd dolláros összegek tűntek el kézen-közön, és az oktatás egy helyben jár. Készült egy felmérés, amelybe a 17–19 éves korosztály körében iskolázatlanokat és középiskolát végzetteket vontak be. Azt vizsgálták, mennyien csatlakoznak a bűnbandákhoz.

A tanulatlanok közül számosan, míg a másik csoportból egy-kettő. Általában ebben a korban a kisebb dílerek már megjárták a börtönt, a bűn egyetemét, amelynek nyomát életük végéig magukkal hurcolják. Az egyik vagy másik banda iránt sem elkötelezett fiatalnak választania kell, hogy kihez csatlakozik, ugyanis a bűnszervezetek védelmet biztosítanak számára, ami a börtönben a túlélést jelentheti. Ám ennek ára van: kérnek majd egy kis szívességet, ha egyszer szabadulsz, de lehet, hogy ez a kérés már a börtönévek alatt elhangzik. Ezzel már óhatatlanul be is soroztak a gengszterek közé. A bandák mindennel ellátnak, „szolgáltatásaik” között van plusz élelemadag, ha jobb ágyat szeretnél, azt is megkapod, de ha saját fodrász kell, az is rendelkezésedre áll. Ha drogra támad kedved, az sem akadály. De ezt természetesen mind feljegyzik. Végül olyan összegű „számlád” kerekedik, hogy ha kikerülsz, akkor egész életedben sem tudod ledolgozni.

Az utóbbi évek alatt a brazil politikai osztály nem sokat törődött a börtönhelyzettel. El voltak foglalva a maguk korrupciós ügyeivel. A börtönök szép lassan átcsúsztak a bandák irányítása alá, mégpedig olyan mértékben, hogy ma már nehéz lenne kitépni a kezükből. Elmaradt befektetések, szakképzett fegyőrök hiánya, korrupt börtönszemélyzet – ezek mind-mind hozzájárultak ahhoz, hogy ma már a „comandók” diktálnak a brazil büntetés-végrehajtási intézményekben. A maffiózók képviselői folytatnak „békéltető tárgyalásokat” a börtönvezetéssel arról, hogy milyen követeléseik vannak az élelmezés, a gyógyszerellátás terén, ők terjesztik elő kívánságaikat a jogvédelem kérdéseiben, az ügyvédek biztosításában, de az ágyak minőségében is vannak feltételeik. Ha esetleg nem teljesítik ezeket, akkor számítani lehet véres lázadásra.

Jair Bolsonaro elnök a még keményebb kéz politikáját hirdette meg a bandákkal szemben. Kíméletlen harcot folytat a kábítószerbandák ellen, jelentős engedményeket tett a rendőrség fegyverhasználatában, amelyet egyre jobban militarizál. A brazil kongresszusi képviselők előtt fekszik a „jó állampolgárok” fegyverhez jutásának könnyítése, a drogügyekben elkapottak büntetésének növelése és az általános büntethetőség korhatárának csökkentése. Ez a politika találkozik a brazíliai lakosság többségének támogatásával, amely azt vallja, hogy „a halott bandita a jó bandita”. Ha sikert hozna a kemény kéz politikája, amelynek eddig nincsenek jelei, az is megnövelné a bebörtönzöttek számát, amihez hatalmas és biztonságos új börtönök építése válik szükségessé.

A brazil gazdaság már évek óta válságban van, a politikai vezetőknek a legkisebb gondjuk az, hogy a rabok jobb elhelyezésével foglalkozzanak. Kellene átfogó igazságszolgáltatási reform, amelyhez társulna a büntetés-végrehajtás teljes átszervezése, hogy legyen a hatalomnak esélye a börtönök feletti ellenőrzés visszaszerzésére. Ennek ma nincs itt az ideje – vallják a politikusok –, így hát minden megy tovább, mint annak előtte. Felkészülhetünk újabb véres leszámolási kampányokra a börtönökben. De vajon a „fejfocit” mivel múlják felül?