Kinek a bulija?

A fővárosi bulinegyedben ismét razziáztak a hatóságok a múlt héten. Hiába készültek fel viszont a vendéglátósok a rajtaütésre, az esetek több mint felében találtak szabálytalanságot.

A gyakoribb ellenőrzések sem rendítették meg a csalásra hajlamosak önbizalmát. Az olcsóság ára (képünk illusztráció) Fotó: Kurucz Árpád

Tavaly nyáron egyébként a pesti vigalmi negyedben minden negyedik ellenőrzött vállalkozásnál fény derült valamilyen szabálytalanságra, a vendéglátóhelyek háromnegyedé­ben súlyos jövedéki problémákat találtak, és sok esetben lejárt szavatosságú italokat és ételeket semmisítettek meg vagy vontak ki a forgalomból.

Szeszpancsolás, feketemunka, elfelejtett számlaadás, körberöhögött élelmiszer-biztonsági előírások – mindez abban a negyedben, ahol a szórakozni vágyó tömegekről húzzák le, amit nem szégyellnek.

Temérdek vitát lehet tanulmányozni a turizmus lehetséges irányairól, panaszkodó lakókról és arról, hogyan lehetne ide vonzani azt a réteget, amelyik a minőségi szolgáltatásokat meg tudja és meg is akarja fizetni.

Jó éttermekben esznek, koncertre és kiállításra járnak, kíváncsiak a városra, ezért igénybe veszik a taxisok, idegenvezetők segítségét, és este bizonyára szívesen legurítanának egy vagy több italt a helyi romkocsmákban. No de hol? Amíg az erzsébetvárosi éjszakai élet a gyors haszonszerzésre és a részeg legénybúcsú-turisták kihasználására rendezkedik be, egy fikarcnyit sem fog változni. El kéne szakadni már attól a hozzáállástól, hogy csak azért járnak hozzánk, mert olcsók vagyunk.

A „nyitni kéne egy bárt” felütés ma Budapesten divatosabb, mint valaha, ugyanis a szórakoztatóipar és vendéglátás horizontján naponta újabb vállalkozások kelnek fel, majd buknak alá és mennek csődbe egy-két éven belül. A könnyű pénz, egyszerű üzemeltetés és rengeteg potenciális fogyasztó reményében az erzsébetvárosi vigalmi negyed arca évről évre változik, ugyanis képzetlen, vendéglátásban tapasztalatlan vállalkozók tömegei fektetnek egy-egy új borbárba, street food konyhába vagy kocsmába a környéken.

Szerencsére van, aki a felszínen tud maradni, és korrektül működik, de az ő imidzsére sincs jó hatással a link helyek hozzáállása. Kicsit olyan az egész, mint a sajtóban évente lehúzott balatoni infralámpás büfé esete a tisztességes keszegsütővel, csak amíg az ottani vállalkozónak két-három hónap alatt kell sebtiben nyereséget termelni, Budapesten bezzeg egész évben tart a buli – kerül, amibe kerül.

Idén januárban egyébként szó volt arról is, hogy a vendéglátósokon túl a közbiztonság növelésének érdekében a taxisoktól a járókelőkig mindenkit ellenőrizni fognak szúrópróba-szerűen. Egy július 12-i éjszakai akcióban például 27 taxis került sorra, két sofőr helyszíni bírságot kapott, három esetben közlekedési szabályok megsértése miatt tettek feljelentést, és hét esetben indítottak eljárást, illetve alkalmaztak bírságot.

A járőrök és a nyomozók 249 járókelőt igazoltattak, közülük nyolc férfi ellen indult eljárás kábítószer birtoklása miatt, továbbá két embert azért fogtak el, mert egyiküket a rendőrség kereste lopás miatt, a másik ellen pedig a Fővárosi Törvényszék adott ki elfogatóparancsot. A rendőrök egy nőt is előállítottak prostitúció miatt.

Egy európai nagyváros szórakozónegyedében felesleges a tömeg vagy a zaj miatt panaszkodni, az viszont nagyon nem mindegy, hogy a vizeletszagú utcákon csúszkálva mennyire érezhetjük magunkat biztonságban és komfortosan helyi lakosként vagy akár turistaként. Ha testi épségünket nem fenyegeti is veszély, ez a fajta lealjasodás, a „mindegy a részegnek, hogy mit iszik” és a „húzzuk le a gazdag turistákat, nekik úgyis mindegy” hozzáállás, az átverések és a kiszolgáló személyzet kizsákmányolása nem az a színvonal, amelyen Budapestnek működnie kell.