Kinek a bulija?

A fővárosi bulinegyedben ismét razziáztak a hatóságok a múlt héten. Hiába készültek fel viszont a vendéglátósok a rajtaütésre, az esetek több mint felében találtak szabálytalanságot.

A gyakoribb ellenőrzések sem rendítették meg a csalásra hajlamosak önbizalmát. Az olcsóság ára (képünk illusztráció) Fotó: Kurucz Árpád

Az Így jártam anyátokkal című vígjátéksorozatban hangzott el az az örök igazság, miszerint minden férfi életében előbb vagy utóbb eljön az a pillanat, amikor valamiféle isteni sugallat és/vagy jelentős mennyiségű alkohol hatására kitalálja: nyitnia kéne egy bárt. Esetleg kocsmát, szórakozóhelyet, éttermet, végül is mindegy, hiszen egy bárt üzemeltetni tulajdonképpen gyerekjáték.

Csapolunk egy kis sört, keverünk pár koktélt, miközben a hangszórókból lágyan csordogál a The Beach Boys Kokomo című klasszikusa, és lazán dobáljuk egymásnak a mixereket, akár Tom Cruise a nyolcvanas évek pultja mögött.

A valóság azonban sokkal szürkébb a megálmodott hawaii ingek mókafaktoránál: bérleti díj, sokasodó számlák és közterhek, problémás beszállítók, korrekt, de legalábbis elfogadható fizetést váró személyzet, mindennek tetejébe még a NAV is becsörtethet előzetes figyelmeztetés nélkül ellenőrizni, hogy betartjuk-e a játékszabályokat.

A gyakoribb ellenőrzések sem rendítették meg a csalásra hajlamosak önbizalmát. Az olcsóság ára (képünk illusztráció)
Fotó: Kurucz Árpád

A fővárosi bulinegyedben, azaz a hatodik-hetedik kerület frekventált részein ismét razziáztak a hatóságok a múlt héten. Hiába készültek fel viszont a vendéglátósok a rajtaütésre, az esetek több mint felében találtak szabálytalanságot, és csaknem minden alkalommal termékfoglalás is történt. Még mindig elterjedt a zárjegy nélküli alkoholtermékek forgalmazása, vagy a klasszikus húzás, a gyatra minőségű italok prémium kategóriás üvegbe való áttöltése. Az érintettek 10 millió forintos bírságra számíthatnak, de a végrehajtók 15 millió forintnyi tartozás miatt eszközöket és készpénzt is lefoglaltak.

A Nemzeti Adó- és Vámhivatal ellenőrzésének hírére egy csodálatos dolog is történt: hirtelen nagyon sok ember kapott munkát a bulinegyedben, ugyanis az előre meghirdetett ellenőrzés hetében a bejelentett alkalmi munkavállalók száma 230 fővel, míg a kiadott nyugták száma csaknem 20 ezerrel nőtt.

Rengeteg hely pedig egészen véletlenül éppen a razzia hetén jelentett „technikai üzemszünetet” és tartott zárva, ők a hatóságok kiemelt figyelmére számíthatnak a jövőben, legalábbis a NAV közlése szerint. Az adóhivatal idén nyáron sokszor fogja még ellenőrizni a frekventált, tömegek által látogatott idegenforgalmi és szezonális helyszíneket a Balatontól az út menti bódékig.

Tavaly nyáron egyébként a pesti vigalmi negyedben minden negyedik ellenőrzött vállalkozásnál fény derült valamilyen szabálytalanságra, a vendéglátóhelyek háromnegyedé­ben súlyos jövedéki problémákat találtak, és sok esetben lejárt szavatosságú italokat és ételeket semmisítettek meg vagy vontak ki a forgalomból.

Szeszpancsolás, feketemunka, elfelejtett számlaadás, körberöhögött élelmiszer-biztonsági előírások – mindez abban a negyedben, ahol a szórakozni vágyó tömegekről húzzák le, amit nem szégyellnek.

Temérdek vitát lehet tanulmányozni a turizmus lehetséges irányairól, panaszkodó lakókról és arról, hogyan lehetne ide vonzani azt a réteget, amelyik a minőségi szolgáltatásokat meg tudja és meg is akarja fizetni.

Jó éttermekben esznek, koncertre és kiállításra járnak, kíváncsiak a városra, ezért igénybe veszik a taxisok, idegenvezetők segítségét, és este bizonyára szívesen legurítanának egy vagy több italt a helyi romkocsmákban. No de hol? Amíg az erzsébetvárosi éjszakai élet a gyors haszonszerzésre és a részeg legénybúcsú-turisták kihasználására rendezkedik be, egy fikarcnyit sem fog változni. El kéne szakadni már attól a hozzáállástól, hogy csak azért járnak hozzánk, mert olcsók vagyunk.

A „nyitni kéne egy bárt” felütés ma Budapesten divatosabb, mint valaha, ugyanis a szórakoztatóipar és vendéglátás horizontján naponta újabb vállalkozások kelnek fel, majd buknak alá és mennek csődbe egy-két éven belül. A könnyű pénz, egyszerű üzemeltetés és rengeteg potenciális fogyasztó reményében az erzsébetvárosi vigalmi negyed arca évről évre változik, ugyanis képzetlen, vendéglátásban tapasztalatlan vállalkozók tömegei fektetnek egy-egy új borbárba, street food konyhába vagy kocsmába a környéken.

Szerencsére van, aki a felszínen tud maradni, és korrektül működik, de az ő imidzsére sincs jó hatással a link helyek hozzáállása. Kicsit olyan az egész, mint a sajtóban évente lehúzott balatoni infralámpás büfé esete a tisztességes keszegsütővel, csak amíg az ottani vállalkozónak két-három hónap alatt kell sebtiben nyereséget termelni, Budapesten bezzeg egész évben tart a buli – kerül, amibe kerül.

Idén januárban egyébként szó volt arról is, hogy a vendéglátósokon túl a közbiztonság növelésének érdekében a taxisoktól a járókelőkig mindenkit ellenőrizni fognak szúrópróba-szerűen. Egy július 12-i éjszakai akcióban például 27 taxis került sorra, két sofőr helyszíni bírságot kapott, három esetben közlekedési szabályok megsértése miatt tettek feljelentést, és hét esetben indítottak eljárást, illetve alkalmaztak bírságot.

A járőrök és a nyomozók 249 járókelőt igazoltattak, közülük nyolc férfi ellen indult eljárás kábítószer birtoklása miatt, továbbá két embert azért fogtak el, mert egyiküket a rendőrség kereste lopás miatt, a másik ellen pedig a Fővárosi Törvényszék adott ki elfogatóparancsot. A rendőrök egy nőt is előállítottak prostitúció miatt.

Egy európai nagyváros szórakozónegyedében felesleges a tömeg vagy a zaj miatt panaszkodni, az viszont nagyon nem mindegy, hogy a vizeletszagú utcákon csúszkálva mennyire érezhetjük magunkat biztonságban és komfortosan helyi lakosként vagy akár turistaként. Ha testi épségünket nem fenyegeti is veszély, ez a fajta lealjasodás, a „mindegy a részegnek, hogy mit iszik” és a „húzzuk le a gazdag turistákat, nekik úgyis mindegy” hozzáállás, az átverések és a kiszolgáló személyzet kizsákmányolása nem az a színvonal, amelyen Budapestnek működnie kell.