Látványterv?

Aki mostanában kelt át a Rákóczi hídon Pestről Buda felé, elámulhat a látványon: daruk sokasága épít toronyházakat a Duna jobb partján, az egykori ipari terület és városi ugar helyén.

Építkezés a Duna jobb partján, az egykori ipari terület és városi ugar helyén Fotó: Bach Máté

Aki mostanában kelt át a Rákóczi hídon Pestről Buda felé, elámulhat a látványon: daruk sokasága épít toronyházakat a Duna jobb partján, az egykori ipari terület és városi ugar helyén. Az ember valahogy így képzeli el Kínát – csak ott nyilván megszokott látvány mindez a Budapesthez hasonló méretű vidéki kisvárosokban… A 2006-2008-tól hosszúra nyúlt belmagyar válság miatt azonban rég elszoktunk az építőipari boomtól, amelyet most láthatunk Budapesten és szerte az ország jobban fejlődő vidékein.

A XI. kerületi, lágymányosi BudaPart projekt viszont ezek közül is kiemelkedik. A fejlesztés végére akár hétezer új lakos és 23 ezer irodai dolgozó veheti majd birtokba a Kopaszi-gát, a Lágymányosi-öböl, a vasúti és a Rákóczi híd töltése, valamint a Budafoki út közötti területet. Harmincezer ember: egy magyar középvárosnyi tömeg, amely várhatóan életre kelti a budapesti belvároshoz közeli, ámde mindeddig kihasználatlan területet.

Hatalmas változás és urbanisztikai fordulat ez Budapest életében – ami hatalmas felelősséggel is jár a beruházók és minden más illetékes döntéshozó számára. A BudaPart következő hónapokban várható első beköltözési hulláma és hosszú távú tapasztalatai mindenképpen sok tanulsággal szolgálnak majd azzal kapcsolatban: mennyire sikerül működőképes, fenntartható városfejlesztési óriásberuházásokat megvalósítani a 2010-es és 2020-as évek Budapestjén. A dilemmákat most, előre is érdemes számba venni.

Először is örülhetünk annak, hogy – ahogy e hasábokon is sürgettem korábban – valójában barnamezős beruházás történik: a belváros és a peremkerületek közötti ipari, sokáig rozsdásodó övezetben nem korábbi zöld területek épülnek be, nem a város legkülső pereme terjeszkedik, hanem a városmaghoz közeli üres terület éled újjá. Másodjára: a beruházás léptéke, helyszíne és kitűzött céljai prémium minőségű épületeket és városrendezési megoldásokat ígérnek: a nemzetközi hírű koppenhágai Adept készítette el a városnegyed koncepcióját, melynek központi eleme egy hatalmas zöld park, amely köré közel harminc épületegyüttest terveztek. Ha a kivitelezés során nem butítják le a terveket, nem „ócsítják” a megvalósítást, akkor nemzetközi hírű és Budapest jövőjének is új mércét adó negyed születhet – tehát építészeti értékekkel gazdagodhat a főváros. Harmadjára: az ideköltöző lakóknak és dolgozóknak a Duna-part, a zöld sáv és a belvároshoz való közelség kiváló életminőséget ígér.

Építkezés a Duna jobb partján, az egykori ipari terület és városi ugar helyén
Fotó: Bach Máté

Az ígéret viszont még nem a bizonyíték: a valóságban kell majd működniük a tervezőasztalokon és a látványterveken mindig letisztult, csillogó-villogó földi Elíziumoknak. Van egy fontos követelmény, mondhatni, sürgető parancs: minden ilyen léptékű városfejlesztésnek szervesülnie kell az élő, lüktető nagyváros szöveteibe, mindennapi életébe. Ehhez van szükség minden érintett döntéshozó, de még a majdani ott lakók és dolgozók holisztikusabb szemléletére is. A BudaParton belül valódi, széles körű közszolgáltatásokat kell nyújtani. A közelebbi és a távolabbi környék, a XI. kerület infrastruktúrájának és szolgáltatásainak is fel kell készülnie több tízezer újabb ember kiszolgálására. Sürgősen meg kell valósítani az egyelőre még csak ígéretben létező tömegközlekedési fejlesztéseket, különösen a Gellért térről leágazó, Duna-parti egyetemsort és végül a BudaPartot is elérő villamosvonalat – több évtizedes hiányt pótolva ezzel.

A már most is túlterhelt Rákóczi híd tehermentesítésére szükség van az Egér út forgalmát Csepel és Pest felé terelő Galvani hídra is.