Ezernyi színben pompázik az őszi Mátra, az országban itt az egyik leggazdagabb a növényvilág, a cseres-tölgyeseket északon ötszáz méter felett a gyertyános-tölgyes váltja fel. Kilencszáz méter fölött már főleg magashegyi bükkössel találkozhatunk a lankákkal, erdőkkel, tisztásokkal tarkított tájon. „Amennyiben a Kékes a Mátra feje, úgy a Galya annak dereka” – írta az 1909-es gyöngyösi turistakalauz. Vajon ma is igaz e bölcsesség, kell-e aggódnunk a magyar fenyvesekért, tölgyesekért, juharosokért, csodálatos erdőinkért? Erre keressük a választ Elmer Tamással, az Országos Erdészeti Egyesület főtitkárával, miközben egyre beljebb sétálunk a fák között átszűrődő napsugárban, a 960 méteren fekvő Kodály-kápolna környékén, Galyatetőn. Azért itt, mert a tájat megközelítőleg kilencven százalékban erdő borítja. A rendszerváltozás óta mintegy kétszázezer hektár új erdőt telepítettek az állami és magánerdészetek. Régiónkban, más országban nem volt szükség ekkora telepítési programra, miután jellemzően hegyvidéki, jelentős faterülettel rendelkező tájegységekről van szó. Jelenleg hazánkban mintegy kétmillió hektár erdő található, amelynek valamivel több, mint a fele van állami tulajdonban.
– Korábban évtizedekre előre kiszámíthatóan tervezhető volt a gazdálkodás, ám az egyre szélsőségesebb időjárás miatt ez mind nehezebb. Fontos annak meghatározása, hogy milyen fákat és hová kell ültetni, amelyek száz-százötven év múlva is életben maradnak a megváltozott éghajlat közepette. Folyamatosak az ezzel kapcsolatos kísérletek, amelyeknél nemcsak olyan kézenfekvőnek tűnő módszereket alkalmaznak, mint a déli országokból származó magok és csemeték felhasználása, hanem a genetikai kutatások eredményeit is fel kell használnunk. Előfordulhat, hogy azt a fenyves területet, ahol most sétálunk, néhány évtized múlva már más növényzet borítja, hiszen fokozatosan magasabbra húzódik a melegebb éghajlathoz szokott növény- és állatvilág. Kulcskérdés a klímaváltozás várható hatásait elviselő fafajok kiválasztása, hiszen az extrém hőmérsékletű napok száma nő, hosszú aszályos időszakok vannak, és bár az éves csapadékmennyiség nem csökken, az eloszlása egyenlőtlen. A frissen ültetett csemeték víz hiányában nem mindig tudnak megeredni, a hőség megperzseli őket, a kései fagy miatt elhalhatnak.