Törlés másként

Az internethasználók többsége már meg sem lepődik azon, hogy újabb adatvédelmi botrányba keveredett a Facebook. Lassan tényként kezeljük, hogy jó pénzért értékesíthető adatok vagyunk a kibertérben. Jól tesszük?

Kijevi halloweenparti fiatal résztvevője mobilozik egy szobron. Rejtőzködő veszélyek Fotó: Gleb Garanich Forrás: Reuters

A probléma az, hogy a mai internetvilág olyannyira mobil, hogy a folyamatos online lét megköveteli az okostelefon használatát. Míg az asztali gépek esetében a legelterjedtebb operációs rendszer a Windows: 82 százalék világszerte (így a személyi számítógépről a Microsoft szerezhet meg nem kevés információt), addig a mobil operációs rendszereknél szinte csak az Android érhető el, ha valaki nem iPhone-t használ. Ez utóbbi azonban Steve Jobs árképzési stratégiája miatt nem kifejezetten tömegtelefon, inkább drága életérzés, amelyet nem mindenki tud megfizetni. A Net Marketshare adatai szerint az Android a mobil operációs rendszerek piacán 86 százalék részesedéssel bír, és a teljes piacot tekintve is 42 százalék az övé. Ez a mennyiség pedig olyan erőfölényre ad lehetőséget, amely miatt 4,2 milliárd eurós büntetést szabott ki tavaly az Európai Bizottság.

Kijevi halloweenparti fiatal résztvevője mobilozik egy szobron. Rejtőzködő veszélyek
Fotó: Reuters

Kérdés, mit tehet a hétköznapi ember. A válasz: nem túl sokat, a nagy cégek ugyanis mindig gyűjteni fogják adataikat. Mégis egyre nagyobb hangsúlyt kap a politikai közbeszédben, hogy a XXI. század alapjogává kellene tenni a digitális biztonságot, hiszen piti kibertolvajok lophatják el jelszavainkat és bankszámlaadatainkat, ha válaszolunk egy adathalász e-mailre, zsarolóvírusok követelhetnek sok százezer forintot családi képeinkért, kormányzati hekkerek, adatainkkal kereskedő netszolgáltatók és internetes zaklatók férhetnek hozzá mindennapjainkhoz. Nem véletlen, hogy Věra Jourová, az Európai Bizottság jogérvényesülésért, fogyasztópolitikáért és a nemek közötti esélyegyenlőségért felelős biztosa a lisszaboni Web Summit-konferencián úgy fogalmazott, hogy az interneten már nem elég az önszabályozás, az Apple ellen gyakorta fellépő Margrethe Vestager versenypolitikáért felelős európai biztos szerint pedig ideje, hogy a társadalom ne a technológiáról szóljon.

A szabályozás azonban még gyerekcipőben jár, olyannyira, hogy számos szakértő kétli: a GDPR megfelelő eszköz a nagy techcégek megzabolázására. Annyit azonban sikerült elérni, hogy a felhasználók legalább látszatszinten több adatról rendelkezhessenek. Így bár a Google tudja, hogy ki milyen oldalakat látogat, milyen előzményekkel rendelkezik, hol jár, kivel levelezik, kivel telefonál, milyen zenéket hallgat, mi az érdeklődési köre, milyen üzleti tevékenysége van, merre jár a világban stb., az év eleje óta azonban a felhasználók időközönként saját kezűleg törölhetik adataikat, vagy rábízhatják azt a három vagy 18 havonta ütemezett automatikus törlésre.

A GDPR legnagyobb előnyeként az új adatvédelmi tájékoztatókat szokták említeni, hogy ma már a cégek kénytelenek nem mástól összeollózni a tájékoztatókat, és ez egyre jobban tanítja a felhasználói réteget, hogy ki milyen titkosítást használ, milyen csatornákon továbbítja az adatokat, és milyen biztonsági szinteket alkalmaz a szerverekre. Az új tájékoztatóknak köszönhető tudatosabb felhasználói viselkedés például azon is látszik, hogy megnőtt a PlusPrivacy iránti érdeklődés. Ez a 2017-ben indult uniós projekt böngészőkiterjesztés, amely telepítése után lehetővé teszi, hogy egyetlen felületen érhessük el a Google, a Facebook, a LinkedIn és a Twitter adatvédelmi beállításait. A projekt lényege, hogy a cégek saját (már egyszerűsített) adatvédelmi tájékoztatójánál is közérthetőbb és egyszerűbben kezelhető felületet biztosítson. Ez automatizálható is, mivel a felületen van egy gomb, amely automatikusan a legtöbb adatvédelmet biztosító módra állítja minden felületünket.

Kérdés azonban, hogy kinek mi a fontos.

A legjobb adatvédelmi beállítás ugyanis az, ha nem használjuk a netet. Ha túlzottan félünk, akkor valójában a legtöbb adatvédelmi elővigyázatossággal kényelmes szolgáltatásoktól fosztjuk meg magunkat. Aki például minden reggel saját lejátszási listájára fut, annak nem éri meg letörölni a YouTube-ot a telefonjáról. Nem létezik mindenkire igaz, univerzális megoldás, mert a legtöbb felhasználó nem dédelget Edward Snowden-i álmokat a szivárogtatásról, elég neki, ha a bankkártyaadatai biztonságban vannak. Ilyenkor nem kell mást tennie, mint odafigyelni, hogy megfelelő titkosítással rendelkezzen az általa éppen fizetésre használt oldal. A netes zaklatókat sem olyan nehéz elkerülni, ha nem küldözget az ember ész nélkül magáról meztelen képeket. Ha viszont érzékeny üzleti vagy politikai titkok mennek át a keze között, akkor érdemes titkosított cseten beszélgetnie és leveleznie. Ha pedig szivárogtatni szeretne, akkor a teljes rejtőzködés érdekében a Tor böngésző használata ajánlott, amely rendkívül nehézzé teszi az adatforgalom követését. Szakértők szerint a lényeg az, hogy a felhasználók nagy része elkezdett ráébredni, hogy adataival kapcsolatban döntenie kell, és tudnia, mit miért áldoz fel: kényelmesen él, és cserébe mindent tudnak róla, vagy magánszféráját fenntartva nem vesz igénybe bizonyos szolgáltatásokat.