Törlés másként

Az internethasználók többsége már meg sem lepődik azon, hogy újabb adatvédelmi botrányba keveredett a Facebook. Lassan tényként kezeljük, hogy jó pénzért értékesíthető adatok vagyunk a kibertérben. Jól tesszük?

Kijevi halloweenparti fiatal résztvevője mobilozik egy szobron. Rejtőzködő veszélyek Fotó: Gleb Garanich Forrás: Reuters

Joshua Massox áltagos amerikai Facebook-használó. Unalmas perceiben gyakorta nézi hírfolyamát, érdeklődik barátai frissítései és a világ eseményei iránt. Tudja, hogy a közösségimédia-használat fejében a Facebook nem kevés adatot gyűjt róla, de arra még ő sem számított, hogy Apple telefonjának kameráját a cég csak úgy bekapcsolja, miközben böngészik. A problémát rögtön közölte a Twitteren, hogy facebookozó társait ne figyelhesse így a cég. A Facebook persze hamarosan reagált, hogy nincs arra bizonyíték, hogy a „szoftveres hiba” miatt fotók vagy videók töltődtek volna fel a közösségi oldal szervereire, és azonnal kijavítják a hibát, amely csak az iOS-rendszerű telefonokat érinti.

A felhasználók azonban nem hisznek a legnagyobb közösségi médiumnak, mivel szinte minden hónapra jut egy-egy botrány. Az iOS-fiaskó előtt néhány nappal, november elején például az derült ki, hogy száz külsős fejlesztő is ráláthatott néhány Facebook-csoport adataira. Nem csoda, hogy egyre többen javasolják: ideje Mark ­Zuckerberg példáját követni, és leragasztani a kamerát az asztali gépen, a laptopon és már a telefonon is – főleg, hogy az iPhone-okkal kapcsolatban már két éve is felmerült, hogy a Facebook a felhasználók kifejezett hozzájárulása ellenére készít felvételeket, ha az applikáció hozzáfér a telefon kamerájához. Márpedig ha valaki képeket szeretne megosztani, ezt a beállítást engedélyeznie kell.

A helyzet azonban sokkal elkeserítőbb. Mark Zuckerberg nem kevés pofont kapott már az adatgyűjtés és az adatvédelmi hanyagságok miatt. Kénytelen volt megígérni, hogy az európai adatvédelmi alapelv (GDPR) szigorúságát Európán kívül is alkalmazni fogja, így a GDPR miatt készült adatvédelmi beállítások Amerikában és Ázsiában is elérhetők lesznek. A Google-ra is vonatkoznak az európai előírások, de a GDPR alapvetően a tartalom-előállítókat kötelezi, így a keresőóriás kényelmesebb helyzetben van. Ráadásul többször bebizonyosodott, hogy a Facebook adatgyűjtése gyerekcipőben jár a Google-éhoz képest. Dylan Curren ír informatikus szerint például, míg a facebookos adatforgalma 600 megabyte nagyságú, addig a google-os 5,5 gigabyte-nyi. James Zetlen számítástechnikai szakértő arra jutott, hogy a Google számtalan alvállalata (többek között az Android, a YouTube,­ a Waze, a Songza, a Nest Labs) nyomán 10-15 exabyte-nyi adatra tesz szert, amely körülbelül 30 millió számítógép tárhelyének felel meg.

A probléma az, hogy a mai internetvilág olyannyira mobil, hogy a folyamatos online lét megköveteli az okostelefon használatát. Míg az asztali gépek esetében a legelterjedtebb operációs rendszer a Windows: 82 százalék világszerte (így a személyi számítógépről a Microsoft szerezhet meg nem kevés információt), addig a mobil operációs rendszereknél szinte csak az Android érhető el, ha valaki nem iPhone-t használ. Ez utóbbi azonban Steve Jobs árképzési stratégiája miatt nem kifejezetten tömegtelefon, inkább drága életérzés, amelyet nem mindenki tud megfizetni. A Net Marketshare adatai szerint az Android a mobil operációs rendszerek piacán 86 százalék részesedéssel bír, és a teljes piacot tekintve is 42 százalék az övé. Ez a mennyiség pedig olyan erőfölényre ad lehetőséget, amely miatt 4,2 milliárd eurós büntetést szabott ki tavaly az Európai Bizottság.

Kijevi halloweenparti fiatal résztvevője mobilozik egy szobron. Rejtőzködő veszélyek
Fotó: Reuters

Kérdés, mit tehet a hétköznapi ember. A válasz: nem túl sokat, a nagy cégek ugyanis mindig gyűjteni fogják adataikat. Mégis egyre nagyobb hangsúlyt kap a politikai közbeszédben, hogy a XXI. század alapjogává kellene tenni a digitális biztonságot, hiszen piti kibertolvajok lophatják el jelszavainkat és bankszámlaadatainkat, ha válaszolunk egy adathalász e-mailre, zsarolóvírusok követelhetnek sok százezer forintot családi képeinkért, kormányzati hekkerek, adatainkkal kereskedő netszolgáltatók és internetes zaklatók férhetnek hozzá mindennapjainkhoz. Nem véletlen, hogy Věra Jourová, az Európai Bizottság jogérvényesülésért, fogyasztópolitikáért és a nemek közötti esélyegyenlőségért felelős biztosa a lisszaboni Web Summit-konferencián úgy fogalmazott, hogy az interneten már nem elég az önszabályozás, az Apple ellen gyakorta fellépő Margrethe Vestager versenypolitikáért felelős európai biztos szerint pedig ideje, hogy a társadalom ne a technológiáról szóljon.

A szabályozás azonban még gyerekcipőben jár, olyannyira, hogy számos szakértő kétli: a GDPR megfelelő eszköz a nagy techcégek megzabolázására. Annyit azonban sikerült elérni, hogy a felhasználók legalább látszatszinten több adatról rendelkezhessenek. Így bár a Google tudja, hogy ki milyen oldalakat látogat, milyen előzményekkel rendelkezik, hol jár, kivel levelezik, kivel telefonál, milyen zenéket hallgat, mi az érdeklődési köre, milyen üzleti tevékenysége van, merre jár a világban stb., az év eleje óta azonban a felhasználók időközönként saját kezűleg törölhetik adataikat, vagy rábízhatják azt a három vagy 18 havonta ütemezett automatikus törlésre.

A GDPR legnagyobb előnyeként az új adatvédelmi tájékoztatókat szokták említeni, hogy ma már a cégek kénytelenek nem mástól összeollózni a tájékoztatókat, és ez egyre jobban tanítja a felhasználói réteget, hogy ki milyen titkosítást használ, milyen csatornákon továbbítja az adatokat, és milyen biztonsági szinteket alkalmaz a szerverekre. Az új tájékoztatóknak köszönhető tudatosabb felhasználói viselkedés például azon is látszik, hogy megnőtt a PlusPrivacy iránti érdeklődés. Ez a 2017-ben indult uniós projekt böngészőkiterjesztés, amely telepítése után lehetővé teszi, hogy egyetlen felületen érhessük el a Google, a Facebook, a LinkedIn és a Twitter adatvédelmi beállításait. A projekt lényege, hogy a cégek saját (már egyszerűsített) adatvédelmi tájékoztatójánál is közérthetőbb és egyszerűbben kezelhető felületet biztosítson. Ez automatizálható is, mivel a felületen van egy gomb, amely automatikusan a legtöbb adatvédelmet biztosító módra állítja minden felületünket.

Kérdés azonban, hogy kinek mi a fontos.

A legjobb adatvédelmi beállítás ugyanis az, ha nem használjuk a netet. Ha túlzottan félünk, akkor valójában a legtöbb adatvédelmi elővigyázatossággal kényelmes szolgáltatásoktól fosztjuk meg magunkat. Aki például minden reggel saját lejátszási listájára fut, annak nem éri meg letörölni a YouTube-ot a telefonjáról. Nem létezik mindenkire igaz, univerzális megoldás, mert a legtöbb felhasználó nem dédelget Edward Snowden-i álmokat a szivárogtatásról, elég neki, ha a bankkártyaadatai biztonságban vannak. Ilyenkor nem kell mást tennie, mint odafigyelni, hogy megfelelő titkosítással rendelkezzen az általa éppen fizetésre használt oldal. A netes zaklatókat sem olyan nehéz elkerülni, ha nem küldözget az ember ész nélkül magáról meztelen képeket. Ha viszont érzékeny üzleti vagy politikai titkok mennek át a keze között, akkor érdemes titkosított cseten beszélgetnie és leveleznie. Ha pedig szivárogtatni szeretne, akkor a teljes rejtőzködés érdekében a Tor böngésző használata ajánlott, amely rendkívül nehézzé teszi az adatforgalom követését. Szakértők szerint a lényeg az, hogy a felhasználók nagy része elkezdett ráébredni, hogy adataival kapcsolatban döntenie kell, és tudnia, mit miért áldoz fel: kényelmesen él, és cserébe mindent tudnak róla, vagy magánszféráját fenntartva nem vesz igénybe bizonyos szolgáltatásokat.