A sugárzáson túl

Újrakezdődött az atomenergia-vita Japánban, miután Ferenc pápa az erőművek bezárása mellett szólalt fel a kelet-ázsiai országban. A fukusimai katasztrófa okozta traumát a társadalom máig nem heverte ki – elsősorban azért, mert a tragédiát továbbra is tabuk, homályos részletek fedik. Mindezek ellenére újabb bezárt erőmű, a 2011-ben súlyos csapást elszenvedett onagawai létesítmény 2-es számú reaktora kapott újraindítási engedélyt.

Szakemberek a fukusimai atomerőmű 3-as reaktoránál 2019 februárjában Fotó: REUTERS/Issei Kato

Védőöltözetet viselő fiú szobra Fukusimában
Fotó: REUTERS/Kwiyeon Ha

Bár a japán atomellenes mozgalom az 1970-es évek óta létezik, a fukusimai balesettel a nemzetközi színtéren is megjelent. Pár héttel a tragédia után a népszerű kortárs japán író, Murakami Haruki sürgette elsőként az energia elvetését, mikor Barcelonában irodalmi díjat vett át. Az író kiemelte, hogy az 1945-ben ledobott amerikai bombák után a mostani atomkatasztrófát a japán nép saját maga ellen követte el. „Mi rendeztük be a színpadot, mi követtük el a bűnt. Elpusztítottuk földjeinket, megöltük honfitársainkat” – mondta.

Ezzel párhuzamosan a japán kormány leállította az ország 54 atomerőművét, és szigorúbb biztonsági szabályokhoz kötötte újraindításukat. Mivel ezzel az energiaellátás harminc százalékkal visszaesett, az ország jelenlegi fogyasztásának 94 százalékát importálja. Ez nemcsak horribilis anyagi teher, de a szénfelhasználás megugrása miatt is probléma. A héten tartott, madridi COP25 klímakonferencián Japán is téma volt, korábbi vállalásával szemben ugyanis öt éve emelkedik az országban a széntüzelésből keletkező károsanyag-kibocsátás.

Ezzel kapcsolatban egy helyi klímaaktivista, Masako Konishi elmondta: a szennyezett légkör is felelős az ipari katasztrófákat előidéző szélsőséges időjárásért, ezért a biztonságos, hosszú távon fenntartható energiaellátásához Japánnak az atomenergiával és a széntüzeléssel is szakítania kell. Míg az atomellenesek a megújuló energiát hasznosító kapacitás bővítését követelik, a velük szemben állók szerint a reaktorok felülvizsgálata és újraindítása egyaránt gyorsabb és olcsóbb megoldás. Abe Sinzó miniszterelnök inkább az utóbbiak pártján áll. Jelenleg a japán energiafogyasztás 15 százaléka történik megújuló forrásokból, ezt az összeget 2030-ig 23 százalékra emelnék. Ezzel szemben az atomenergia a mostani 1,7 százalék helyett a fogyasztás húsz százalékát fedezné. Ennek érdekében 2012 óta eddig kilenc atomerőművet állítottak ismét üzembe, 24 továbbra is üzemen kívül van.

Különös egybeesés, hogy alig két nappal Ferenc pápa beszéde után megjelent egy hír, miszerint újabb bezárt erőmű, a 2011-ben súlyos csapást elszenvedett onagawai létesítmény 2-es számú reaktora kapott újraindítási engedélyt. A Csendes-óceán partján fekvő kisváros mindössze 123 kilométerre volt a pusztító földrengés epicentrumától, hatvan kilométerrel közelebb, mint Fukusima. A Nemzetközi Atomenergia-ügynökség vizsgálata szerint korábban soha nem ért ekkora sokkhatás atomerőművet, az onagawai ipari objektum mégsem omlott össze. A protokollnak megfelelően leállították azt.

A reaktor kiemelt figyelmet kap a kormánytól, a Mainichi Shimbun japán hírportál szerint kommunikációs kampányt építenek a hatóságok pozitív elbírálására. Eddig 16 erőmű kapott újraindítási engedélyt, az oganawai 2-es reaktor azonban Tokiónak bizonyíték arra, hogy történelmi méretű természeti csapásból is fel lehet állni. Ez azonban még csak az első engedély, további 340 milliárd jent (1,3 milliárd dollárt) kell elkölteni arra, hogy teljesítsék a biztonsági sztenderdeket. A Mainichi Shimbun számításai szerint a katasztrófa óta összesen ötezer milliárd jent (45,7 milliárd dollárt) költöttek el bezárt erőművek megerősítésére, ami megkérdőjelezi az atomenergia-pártiak első, az energiaforrás gazdaságosságára alapozó érvét. A lap azt is megjegyzi, hogy az Onagawa 2-es reaktor kivizsgálása nyolc évet vett igénybe, vagyis az sem igaz, hogy az infrastruktúra helyreállítása gyors válasz a problémára.

Japán fegyelem

„Nekem az első reakcióm az irodaépületben az volt, hogy szaladjak-e vissza az íróasztalomhoz felvenni a védősisakom (amit kötelezően mindenkinek az íróasztalánál kell tartania Japánban pont az ilyen esetek miatt), vagy a legközelebbi vészkijáraton minél hamarabb próbáljak kijutni, kockáztatva, hogy útközben valami rám esik. Én az utóbbit választottam, és mivel a vészkijárathoz vezető lépcsőházban még nem volt tömeg, a rengés kezdete után 2-3 perccel később már kívülről és kellő távolságból szemléltem a 11 emeletes irodaépületek kocsonyához hasonló rengéseit” – írta könyvében a 2011-es földrengést Japánban megélő Popovics Péter.

Szakemberek a fukusimai atomerőmű 3-as reaktoránál 2019 februárjában
Fotó: REUTERS/Issei Kato

A magyar mérnököt az epicentrumtól körülbelül 400 kilométerre, jokohamai munkahelyén érte a rengés, ugyanabban az időben felesége és újszülött kislányuk éppen autóval utazott. A család szerencsésen túlélte a katasztrófát.

– Az emberek pánikoltak, de ennek ellenére is érezhető volt a japánok fegyelme – mondja Popovics Péter.

A magyar mérnök szerint a japán társadalom jól ismeri a természeti katasztrófákat, tudatosan és szakszerűen készülnek az ilyen esetekre. Egyik példaként a japán kormány által kidolgozott tokiói vészstratégiát említi. A fővárost legutóbb 1923-ban sújtotta földrengés, ezért hetven százalék a valószínűsége, hogy 2050 előtt 7-es erősségűnél nagyobb földmozgások történjenek. Szakemberek pontos számításokat végeztek arról, hogy a tragédia milyen következményekkel járhat majd: a halálos áldozatok száma elérheti a 323 ezer főt, a súlyos sebesülteké meghaladhatja a 620 ezret. Hiába azonban a japán precizitás, az alapos felkészülés, Popovics Péter szerint a 2011-es katasztrófát a mai napig nem tudta feldolgozni a társadalom.

– Érthető módon nem népszerű téma, hiszen közvetetten, családon, barátokon keresztül is rengeteg embert érintett. Mi is csak a legszorosabb barátokkal tudtunk róla beszélni – jegyzi meg, hozzátéve, hogy az atomerőmű helyzete sem rendeződött.

Egyrészt ilyen a felelősségre vonás hiánya. Szeptember végén fejeződött be a fukusimai erőművet fenntartó Tokyo Electric Power Company-, vagyis Tepco-tisztviselők elleni per, a bíróság mindhárom vádlottat felmentette. Annak ellenére, hogy számos mulasztást még a Tepco is elismert. A három reaktor megsérülését csak 88 nappal a katasztrófát követően vallotta be a vállalat, és bár a lakosságot az erőmű körzetéből evakuálták, a sugárszennyezés felmérhetetlen károkat okozott a környezetben. Egy 2012-es kormányjelentés kimutatta, hogy a hanyag biztonsági intézkedések miatt tehetett súlyos károkat a szökőár az erőműben, a kármentési akció során pedig többször szivárogni kezdett a szennyezett hűtővíz a Csendes-óceánba.

– Ez persze felveti a bírói függetlenség megsértésének gyanúját – véli Popovics Péter a felmentő ítélettel kapcsolatban.

Hozzáteszi, az atomlobbinak hosszú múltja van Japánban, a kormány, de leginkább a helyi önkormányzatok és az atomerőművek fenntartói között erős a gazdasági függés. De nem beszélte ki a társadalom a jelenséget körbelengő láthatatlan fenyegetést, a sugárfertőzést sem. Pedig a probléma továbbra is aktuális, jelenleg a sérült reaktorok hűtésére használt tengervíz tárolása okoz aggodalmat. A Tepco jelezte, 2022-ig képes tárolni a sérült reaktorokból kiszivattyúzott sugárfertőzött vizet, ezért hamarosan vissza kell engednie azt az óceánba. Bár a halászok és a szomszédos Dél-Korea is tiltakozott, a japán kormány is állítja, egy ütemezett visszaeresztés nem okozna nagy kockázatot. Popovics Péter úgy látja, hogy a kormány korábban többször hibázott a sugárszennyezés kezelésével.

A 2011-es szökőár áldozatául esett édesanyjáért imádkozó férfi és családja házuk maradványai előtt
Fotó: MTI/EPA/Majama Kimimasza

– A katasztrófa után megemelték a lakosságra vonatkozó sugárterhelés megengedett szintjét, kampányt indítottak a Fukusimából származó mezőgazdasági termékek fogyasztására. Ha azok átmentek is a sugárzásszint-ellenőrzésen, az emberi szervezetben felgyülemlő sugárzás káros hatása akár évtizedek múltán is jelentkezhet – mondja.

Bizalmatlanságot okozott, hogy a sugárfertőzött elemeket az ország különböző pontjain égetik el, így a szennyezésből az egész országnak jut. Összeesküvés-elméletek kaptak szárnyra, miszerint a kormány egyenletesen növelné a háttérsugárzás mértékét, hogy a statisztikák szintjén függetleníteni tudja azt a fukusimai katasztrófától.

A Naphal bevetése

Amíg a fukusimai atomerőmű roncsait nem sikerül teljesen felszámolni, a japán társadalom aligha lép tovább a katasztrófán. Az első becslések szerint még negyven év és 50 milliárd dollár volt szükséges a munkálatokhoz, 2016-ban a várható kárösszeg már 188 milliárd dollárra emelkedett.

A Wired magazin tavaly készített riportot a folyamatosan zajló mentőműveletekről, a szaklap szerint az atomerőmű 860 hektáros területének nagy része ma már biztonságosan bejárható. A reaktorokon belül is tartózkodhatnak munkások, a katasztrófa során felhevült, majd lávaként utat törő fűtőanyag közelében azonban továbbra is halálos a sugárzás mértéke. Számos ismert japán vállalat, egyetemek és külföldi partnerek high-tech eszközöket, robotokat küldtek a mentőmunkálatokra, a kiömlött fűtőanyagot azonban évekig nem sikerült megközelíteniük. A sugárzás mértéke itt olyan magas, hogy a gépek alaplapjai elolvadtak, a fedezékül szolgáló vasbeton fal megnehezíti a kommunikációt az eszközökkel.

A veszélyes fűtőanyagot ráadásul vízzel hűtik, ezért búvárrobotra volt szükség, amely nemcsak kibírja a sugárzást, de pár centiméteres nyílásokon is átfér, és apró mérete ellenére elbírja a távirányításhoz szükséges hatvan méter kábelt a felderítőeszközökkel együtt. A megoldást a Toshiba kutatócsoportja építette meg. Sunfish, vagyis Naphal nevű robotjuk 2017 júniusában indult első bevetésére. A fénytől elzárt, hulladékkal teli, iszapos vízben a kis szonda elsőként készített felvételeket a roncsok belsejében, felvillantva a reményt, hogy egy napon a fukusimai katasztrófa is csak fájdalmas emlék lesz a japán nép történetében.