Nehéz megszólalni Nobuyoshi Araki képeit látva, ugyanis zavarba ejtő kettősség kezd munkálni a látogatóban. A virágokat ábrázoló, bámulatos színekben tobzódó fotóktól szinte egyenes út vezet a megkötözött nőkig és a különös pózokban látható meztelen prostituáltakig. Araki művészetét ezért könnyen tekinthetnénk az alantas ösztönök kiszolgálójának, és a pornográfia skatulyájába helyezve azonnal megfeledkezhetnénk róla. Mi sem lenne ennél könnyebb, mi azonban a nehezebb utat választjuk, a maga összetettségében kívánunk foglalkozni az Araki-képekkel.
A virágok és a pucérság csak a kiállított anyag két esztétikai végpontját képviselik, amelyben jócskán teret kap az egyedi látásmód és a végletekig kiterjesztett önfeltárás is. Utóbbit voltaképp a kiállítás gerincét adó, 1971-es keltezésű – a tárlat címéül választott – Érzelmes utazás és az 1989–90-ben készült Téli utazás című fotósorozat testesíti meg. Míg az egyikben nászútját, addig a másikban felesége végzetes betegségét dokumentálta fekete-fehér képeken, de valójában mindkét sorozat központi alakja Yoko, a fiatalon meghalt feleség. Araki a bensőséges látásmódot követő, végletekig kitárulkozó Érzelmes utazás ciklusban egészen közel enged magához bennünket, bár tulajdonképpen szinte minden fotón Yoko látható, gyakorta intim helyzetben.
A szokatlan fotóriport bizalmasságát – a szemérmetlenség dacára – jelentősen mérsékli felesége szenvtelen arca. A képek így egyszerre teljesítik be a nászút pillanatainak közönséges dokumentálását és esztétizálását. Nemcsak a kiállítás meghatározó része ez a képanyag, de magának az életműnek is, Araki tudniillik ezzel a magánkiadásban, fénymásolópapíron megjelentetett fotósorozattal alapozta meg azt a sajátosan személyes ars poeticát, amely innentől fogva számos fotóciklusán tetten érhető. A tárlat törzsanyagának másik része, a Téli utazás sorozat, ha lehet még bensőségesebb, de megrázó és fájdalmas is egyben, hisz Yoko elmúlását dokumentálja, kezdve a kórházi szobába való megérkezéstől – akkor még civilben, az ágy mellett állva – egészen a halál pillanatáig. A téma felkavaró, s habár a képek tapintatosak, egyszersmind tabudöntők is. Mindezt fokozza Araki művészi önkifejezésének egyik kulcsmomentuma: kritikus állapotban lévő feleségéhez bimbózó japán liliomfaágat vitt be a kórházba, s miután az Yoko halála után nem sokkal fehér virágot hozott, a virág szimbólummá erősödött művészetében.
