Szalay pillanatfelvételei – ahogy oktatta is – mindig történetet mesélnek, amelyet a nézőnek kell a maga számára meg- és továbbírnia. Minden pillanatnak van előzménye és folytatása, miként minden megmutatott ráncnak, tekintetnek, gesztusnak, történésnek van oka. Az alkotó ember „agyában ülő kopasz cenzornak” pedig résen kell lennie.
Az is nagy szó tehát, hogy a sajtómunkás Szalay legerősebb képei egyáltalán megszülettek – bár az aktuális irányelvektől való különbözésük okán sokuk ez idáig a fiók számára. Az album fotói mellé Parti Nagy Lajos költő versel találóan szellemes kommentárokat. Az ő olvasata is egyfajta továbbmesélés, saját élménycsomagból elővett oral history. Sokáig meggyőződéssel hittem, hogy a történelem alulról nézve hiteles igazán, mert a kortanúk szubjektív igazságaiból rajzolódhat ki az objektív valóság univerzális képe. Ma már tudom, a történelemben nincs objektív igazság. Csak a minél teljesebb megismerés lehet cél, ebben segít a jó fotográfus objektívjének különös objektivitása.
(Azok a hatvanas, hetvenes évek – Szalay Zoltán fotóalbuma Parti Nagy Lajos képmelléírásaival. Kossuth Kiadó, Budapest, 2019, 144 oldal. Ára: 4990 forint)
