A regényt számtalanszor feldolgozták már moziban, tévében, színházban, webszériaként. Csak a musical hiányzik a palettáról. Az Emma. azonban szinte az. A szolgálók tánckarra emlékeztető mozgással töltik meg a hátteret, a főszereplők pedig saját hangszerkíséretet kapnak. A zeneszerzők, Isobel Waller-Bridge és David Schweitzer hárfát adtak Emmának (Anya Taylor-Joy), fagottot Mr. Knightley-nak, Jane Fairfaxnek (Amber Anderson) pedig a regényben is a karakterhez nőtt zongorát.
A film minden technikai tökéletesség ellenére mégis Anya Taylor-Joy vállán nyugszik. A színésznő Emmája kevésbé szerethető, mint Gwyneth Paltrow 1996-ban vagy Romola Garai a BBC-verzióban tíz évvel ezelőtt (akiről egyébként a kritikusok évekig állították, hogy ő Emma), mégis kiválóan mutatja meg a karakter különböző rétegeit: hogyan állíthat valaki sokat a világról, miközben a szomszéd faluig is alig jut el, hogyan lehet önző, miközben nagylelkűnek gondolja magát, és hogyan akarhatja merő jó szándéktól fűtve, ám saját érdekei szerint megjavítani a körülötte lévők életét. A családi barát, Mr. Knightley látja Emma mindkét oldalát. Johnny Flynn és Anya Taylor-Joy kettőse élvezetes szócsatákat vív, amelyeket kiválóan fest alá Bill Nighy zsigerből hozott hipochonder Mr. Woodhouse-a, Mia Goth naiv Harriet Smith-e, Josh O’Connor behízelgő Mr. Eltonja vagy Callum Turner sármos Frank Churchillje.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!