Ami a hangulatot illeti, semmi okunk a csalódásra. A műfaj jellegzetessége, hogy fesztiválszínpadon, színházteremben éppúgy élvezhető, mint a hétvégi klubok kisebb létszámú közönsége előtt. A hangsúly a hitelességen, illetve a beleérzésen van. Elég egy viszonylag egyszerű dallam, nem túl bonyolult kíséret, és lehetőleg minél több hangszer-, főként gitárszóló színesítse. Világmegváltásról szó sincs, Fekete Jenő Laza kapcsolat dalszövegében mondjuk az is elég, ha figyelmeztet: „De csak röviden, ha lehet, édes, kevés a kettesem.” (A fiatalabbak kedvéért: a nyilvános telefonfülkék készülékei valamikor kétforintos bedobásával működtek.) Talán érdemes odafigyelni az illetékeseknek Török Ádám felhívására is: Give Me Some Love and Sex! Ez utóbbiból a konkrét áhítozás mellett az is kiderül, hogy nem csupán Cream-, de saját szerzemények is megszólalnak angolul. Akár az egykori Rhythm and Blues Branch-sláger, a Hívj fel! (Call Me!) lendületes darabja, amely kiváló záró számnak bizonyul. De nem maradhat ki a kultikus hippihimnusz, a Vissza a városba sem, amely társaihoz hasonlóan szintén átesett némi fazonigazításon.
(Hármasfogat: Blues, CD, 2019)
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!