A marhaszegy

A szegy névvel illetett húsrész a marha mellkasi tájékán helyezkedik el, párosan, tehát jószágonként kettő vágható belőle.

Forrás: gasztroabc.hu

A szegy névvel illetett húsrész a marha mellkasi tájékán helyezkedik el, párosan, tehát jószágonként kettő vágható belőle. A Point rész a mellkasra feszül, míg a Flat rész már a bordákra húzódik. A két húsrész némileg különböző, a Point jellemzően vastagabb, valamivel lazább szerkezetű, zsírral jobban átszőtt, mint a rendkívül tömör és kevésbé zsíros Flat rész. A Point rész kisebb, és mennyiségileg kevesebb is, mint a Flat – az idézet a Nyárspolgár BBQ honlapról való, s kissé tudálékosnak tűnik, bár kétségkívül pontos.

– De a marhaszegy azért nem ez… – gondolta magában Rezeda Kázmér, aki hosszú-hosszú életének nagyobb részében nem evett marhaszegyet. Illetve Texasban járván nyilván evett, de ott brisketnek nevezik, s egyenesen a texasiak nemzeti eledele. Ebből is látszik, hogy az első telepesek vallási fanatikus, bigott aszkéták voltak. És Rezeda Kázmér ottjártakor elfelejtették elmesélni neki, hogy a brisket az az inas, zsíros, mócsingos, ócska húsdarab a tehén melléből, amit odahaza alig-alig eszik meg valaki.

– Átkozott tudatlanság, ó, az átkozott hübrisz! – feddte magát Rezeda Kázmér, miután megismerte a marhaszegy valóságos csodáját. Az emberi élet tele van ilyesféle megismerésekkel. Kezdetben például az ember málnaszörpöt és Bambit fogyaszt, mígnem egyszer csak elüti a sörélmény. És akkor ez csak egyetlen példa az ezerből.

A marhaszegy csodáját Rezeda Kázmér egy szerda délután ismerte meg, az annalesek bejegyzései szerint 15 óra 42 perc és 15 óra 52 perc között, a Krisztinavárosban, a Déryné grillteraszán. Az annalesek feljegyezték, hogy különös égi jelenségek kísérték azt a pillanatot. Hirtelen szivárvány sejlett fel a budapesti égbolton, amelynek egyik vége éppen a grillterasz felé mutatott. S ami ennél is félreérthetetlenebb jele volt az isteni beavatkozás és szándék csodájának, Rezeda Kázmér a grillterasz felé menet azonnal talált egy parkolóhelyet a Pauler utcában. Tétova, napfényes, szellőjárta délután volt. Ha nem Budapesten történt volna mindez, valószínűleg ciripeltek volna a tücskök.

És Rezeda Kázmér beült a grillteraszba, suttogó árnyékba, ugyanis soha nem bírta elképzelni, milyen az, amikor suttog az árnyék, s gondolta, most majd végre erre a titokra is fény derül. Nos, erre a titokra nem derült fény, ám a pincér a marhaszegyet ajánlotta, Rezeda Kázmér pedig, aki éppen a suttogást próbálta észrevenni, szinte öntudatlanul igent mondott. S némi idő elteltével, mialatt Rezeda Kázmér proseccót fogyasztott, megérkezett a marhaszegy. Pirével. Ami általában püré, de Rezeda Kázmér imádott nagymamája pirének hívta valamiért, és Rezeda Kázmér elég öreg, ebből következően elég szentimentális volt ahhoz, hogy rákapjon az ősök fura szokásaira.

De a piré most szinte teljesen lényegtelen. Ugyanis ott hevert a tányéron egy olyan ízletes, omlós, vajpuha, forró húsdarab, amelyhez foghatót Rezeda Kázmér talán még soha nem evett. Ez az élmény letaglózó volt. Hirtelen a vallási fanatikus, bigott texasi aszkéták is hedonista disznóknak tűntek a Római Birodalom végnapjainak idejéből, a suttogó árnyékok pedig egyszer csak teljesen világosan és érthetően azt kezdték ordítani, hogy „tudd meg, hogyan kell ilyen marhaszegyet készíteni!”.

– Hogy készül ez a marhaszegy? – tette fel a kérdést Rezeda Kázmér a pincérnek.

– Egyszerű… – válaszolt a pincér. – Úgy kezdődik, hogy a szegyet gazdagon fűszerezve, zöldségelve tizenkét órán át sütjük a sütőben…

– Aha… – nyögte Rezeda Kázmér, mert elillanni látta a varázslatos otthoni marhaszegy ígéretét.

– Amikor szétesik, olyan puha, még kézzel szétszálazzuk, formába helyezzük, és barnaszósszal még sütünk rá egy kellemes, karamellás kérget.

– Aha… – nyögte Rezeda Kázmér, és elhatározta, hogy csakazértis…

De azt is pontosan tudta, még ha nem vallotta is be magának, hogy otthon akkor fog ilyen felséges marhaszegyet készíteni, amikor nyugdíjba vonul majd, s a térdén lovagoló unokákat, akiknek elmesélte Hauff A kőszívét, elnyomja az álom, s majd akkor, abban a megszentelt pillanatban, nagyjából 20 óra 17 perckor fog betenni a sütőbe egy marhaszegyet, gazdagon fűszerezve és zöldségelve, tizenkét órára.

S ha van egy kis szerencséje, akkor Rezeda Kázmér meg fogja érni a hús fölséges puhaságát.