A szegy névvel illetett húsrész a marha mellkasi tájékán helyezkedik el, párosan, tehát jószágonként kettő vágható belőle. A Point rész a mellkasra feszül, míg a Flat rész már a bordákra húzódik. A két húsrész némileg különböző, a Point jellemzően vastagabb, valamivel lazább szerkezetű, zsírral jobban átszőtt, mint a rendkívül tömör és kevésbé zsíros Flat rész. A Point rész kisebb, és mennyiségileg kevesebb is, mint a Flat – az idézet a Nyárspolgár BBQ honlapról való, s kissé tudálékosnak tűnik, bár kétségkívül pontos.
– De a marhaszegy azért nem ez… – gondolta magában Rezeda Kázmér, aki hosszú-hosszú életének nagyobb részében nem evett marhaszegyet. Illetve Texasban járván nyilván evett, de ott brisketnek nevezik, s egyenesen a texasiak nemzeti eledele. Ebből is látszik, hogy az első telepesek vallási fanatikus, bigott aszkéták voltak. És Rezeda Kázmér ottjártakor elfelejtették elmesélni neki, hogy a brisket az az inas, zsíros, mócsingos, ócska húsdarab a tehén melléből, amit odahaza alig-alig eszik meg valaki.
– Átkozott tudatlanság, ó, az átkozott hübrisz! – feddte magát Rezeda Kázmér, miután megismerte a marhaszegy valóságos csodáját. Az emberi élet tele van ilyesféle megismerésekkel. Kezdetben például az ember málnaszörpöt és Bambit fogyaszt, mígnem egyszer csak elüti a sörélmény. És akkor ez csak egyetlen példa az ezerből.
A marhaszegy csodáját Rezeda Kázmér egy szerda délután ismerte meg, az annalesek bejegyzései szerint 15 óra 42 perc és 15 óra 52 perc között, a Krisztinavárosban, a Déryné grillteraszán. Az annalesek feljegyezték, hogy különös égi jelenségek kísérték azt a pillanatot. Hirtelen szivárvány sejlett fel a budapesti égbolton, amelynek egyik vége éppen a grillterasz felé mutatott. S ami ennél is félreérthetetlenebb jele volt az isteni beavatkozás és szándék csodájának, Rezeda Kázmér a grillterasz felé menet azonnal talált egy parkolóhelyet a Pauler utcában. Tétova, napfényes, szellőjárta délután volt. Ha nem Budapesten történt volna mindez, valószínűleg ciripeltek volna a tücskök.