Miért van szükség analfabéták által működtetett nemzetközi intézményekre? 

Korunk Patyomkin-katedrálisai készen állnak, már csak az ezeknek megfelelő fantomegókat kell beköltöztetni.

El kell tehát mennünk egy-egy nemzetközi konferenciára ahhoz, hogy az ember megértse: a tehetségtelenség és álintellektuális narcizmus díszpéldányai nem egy-egy félresikerült kinevezés elszigetelt eredményei. Épp ellenkezőleg, rendszerszintű jelenséget képeznek. Az egésznek ugyanis megvan a maga logikája. Amikor azt figyeltem, ahogy vastapsot adnak egymásnak ezek az intellektuális gólemek, hirtelen az az érzésem támadt, hogy ezt a sok ostobaságot egy nagyon okos valaki állította össze hatalmas globális hálózattá.

Ezek az üres elmék ugyanis éppen ugyanazok, akiknek a feladata lenne a valódi hatalmasok és globális döntéshozók tevékenységét erkölcsileg, jogilag és politikailag ellenőrizni, kiértékelni. Ők lennének a sokat emlegetett fékek és ellensúlyok rendszere. De most kezd összeállni a kép.

A recept viszonylag egyszerű. Biztosítsunk olyan székházat valahol Genfben vagy Brüsszelben, amelyet egy Monacóba menekült hős ukrán toborzótiszt felesége is megirigyelne. Egyik-másik irodájukat elnézve az interneten, spontán feltörnek a Szaddám Huszein palotáiról készült felvételek emlékei. Csak az arany Kalasnyikovok hiányoznak. 

Korunk Patyomkin-katedrálisai készen állnak, már csak az ezeknek megfelelő „fantomegókat” kell beköltöztetni. Válasszunk akkor eme szervezeteink élére leginkább komoly kisebbségi érzéssel küszködő személyeket, akik gyerekkoruk óta azzal küszködnek, hogy nem értik a vicceket, amelyeken mindenki más nevet. A legjobb, ha valamelyik önjelölt társadalmi áldozatcsoport tagjai ők, akik így váratlanul hatalmat kapva abszolút lojalitást mutatnak majd felemelőik iránt. Mindenképpen olyanok kellenek, akik érdemeik mentén, következetes kiállással valami eszme mellett soha semmilyen körülmények közt nem tudnának érvényesülni. 

Így míg a bábokat mozgatók szétlopják a nemzeti vagyont, leigáznak szuverén népeket, öncélúan tönkreteszik azokat a szálakat, amelyek összetartják a közösségeinket, tökéletes bizalommal számíthatnak együgyű Gucci-hivatalnokaik egyetértő jelentéseivel. Emberi jogi szervezetekére, gazdasági és politikai intézetekére, amelyeknek a feladata épp az lenne, hogy rámutassanak a mélyállam rablógazdálkodására, diktatórikus terjeszkedésére. Ilyen a mi új, oroszverő magyar Kaja Kallasunk is, és persze az újonnan felkent „szivárványos” bosszúállók. Olyanok, akiket elbódítanak pénzzel, elismerésekkel, a fősodorbeli lojális sajtó ünneplő vezércikkeivel. Akiknek durva személyiségzavaruk vagy intellektuális analfabetizmusuk révén soha nem tűnik fel az a tény, hogy a hatalom, anyagi jólét és elismerés külső jegyei mellett mennyire abszolút nincs semmi befolyásuk arra, ami velük, illetve ami világunkban történik.

A szerző a Hungary Today és az Ungarn Heute főszerkesztője 

Borítókép: Antalyai Diplomáciai Fórum