Amit szabad Jupiternek

Nem csak a közösségidentitás megőrzését szolgáló törvénytervezeteket sodorta el a közelmúltban felcsapó, régen tapasztalt hevességű romániai ­magyarellenesség. Immár a tizenhat megyére kiterjedő, gazdasági célú magyar pályázatok erdélyi megvalósítását is veszélyezteti. A küszöbön álló ­választások kampányának része ez, vagy stratégiaváltás a Bukarest felől fújó ellenszél?

Történelmi pillanat ez számunkra, hiszen legutóbb 1940–1944 között volt példa a magyar állam részéről hasonló székelyföldi gazdatámogatásra – mondta Nagy István nagybaconi falugazdász, amikor a 93 pályázatnak köszönhetően beszerzett mezőgazdasági gépek egy része megérkezett az erdővidéki nagyközségbe. Március 25-ét írtuk, az élet a koronavírus-járvány karanténjába zárva vergődött, a mezőgazdasági munkálatok azonban nem ismernek időkorlátokat. Székelyföldről több mint ötezer pályázat érkezett a magyar kormány gazdaságfejlesztési programja keretében kiírt mezőgazdasági támogatásra, a kezdetektől beérkezett összesen 6043 sikeres pályázat alapján kifizetett, százmillió eurót meghaladó összegű támogatás nagy része már a mezőkön „pöfög”, zajlanak a terepszemlék, az elszámolások.

A lebonyolító szervezet, a marosvásárhelyi székhelyű Pro Economica Alapítvány ügyvezetője, Kozma Mónika 2018 novemberében jelentette be a huszonötmilliárd forintos gazdaságfejlesztési program indítását. A magyar kormány 2019-ben ötvenmilliárd forintot szánt a külhoni gazdaságfejlesztési programokra, ennek fele irányult a Székelyföldre. Első lépésben olyan nagyvállalkozásokat igyekeztek beruházásra serkenteni, amelyek képesek integrátori feladatokat ellátni a mezőgazdaságban, illetve az élelmiszeripar területein. Például tej- és húsfeldolgozó üzemeket építenek, amelyek felvásárolják, feldolgozzák és piaci körülmények között értékesítik a gazdák termékeit. De nemcsak nagyüzemi beruházásokat, hanem a vállalatok beszállítási láncának szereplőit, a kisgazdákat is támogatni kívánja majd a székelyföldi program.

A kezdeményezés modelljét a 2017-ben a vajdasági projekt mintájára meghirdetett Maros-mezőségi gazdaságfejlesztési kísérleti program jelentette. Annak keretében 495 támogatási szerződést zártak le, összesen több mint 1,5 milliárd forintot ítéltek oda. A székelyföldi program főpróbájának szánt kísérleti jellegű mezőségi támogatási rendszer ügyében a pályázatok meghirdetői folyamatosan konzultáltak a román versenytanáccsal és a diszkriminációellenes bizottsággal, de a diplomáciai szintű tárgyalások során is állandó téma volt a kezdeményezés. A két ország külügyminiszterei, Szijjártó Péter és Teodor Meleșcanu 2017. augusztusi bukaresti találkozója után a román kormány több képviselője is pozitívan nyilatkozott a magyar kormány azon szándékáról, hogy a vajdasági és a kárpátaljai után erdélyi gazdaságfejlesztési programot is elindítson.

A kezdeményezés amúgy nem előzmény nélküli Romániában. A brassói székhelyű Saxonia–Transilvania Alapítvány és a Romániai Németek Demokrata Fórumának közös programja például a német kormány támogatását közvetíti az erdélyi szászok és svábok felé. „Mi is a német mintára szeretnénk elindítani a magunk programját. A román kormány hozzáállása abszolút pozitív, már csak néhány technikai részletet kell tisztáznunk ahhoz, hogy a program a magyar, a román és az uniós jogszabályoknak egyaránt megfeleljen” – nyilatkozta akkoriban Szijjártó Péter. Annál is inkább, mert a Romániában tevékenykedő vállalkozások helyben fizetnek adót, illetéket, így a román államnak közvetlen haszna is származik a magyar nemzetpolitikai célkitűzések anyaországi ösztönzéséből.

Az újabb programok – mint például a meghirdetésre váró partiumi gazdaságfejlesztési program – mégis csak azt követően indulhatnak el, ahogy megszületik a román–magyar kormányközi megállapodás. Az ügy ugyanis kényszerű okokból néhány hete diplomáciai szintre költözött. Hogy hirtelen mi kezdte zavarni a román felet, arról egyelőre legfeljebb sejtéseink lehetnek.

– Az uniós tagországokban meglehetősen gyakoriak az ilyen programok – állítja Kozma Mónika –, a Norvég Alap romániai tevékenysége például közismert, romániai önkormányzatok és civil szervezetek, sőt cégek is sikeresen pályáznak náluk. A magyar állam által finanszírozott gazdaságfejlesztő program ellen eddig a román politikum sem tiltakozott. Az a benyomásunk, hogy esetünkben a román kormány kettős mércét alkalmaz.

Meghirdetésük előtt a pályázatokat a Pro Economica Alapítvány szakemberei elküldik brüsszeli véleményezésre, az Európai Bizottság pedig még nem támasztott kifogásokat az erdélyi programmal kapcsolatban. De a romániai versenytanács sem, miután az eredményhirdetés, a finanszírozási szerződés aláírása és az elszámolás után részletes tájékoztatót kapott a lebonyolított programról és a nyertesek listájáról.

A kezdeményezés azonban nem mentesült a román „aggodalmaktól” – annak dacára sem, hogy a kiírásban nem szerepeltek etnikai jellegű megszorítások, és a magyar állampolgárság sem előfeltétele a pályázásnak. Önmagában is az etnikai célzatosságú vádak cáfolata lehetne, hogy a Maros-mezőségi program keretében sikeresen pályázók között szerepelt például Vasile Gliga, az akkor kormányzó Szociáldemokrata Párt (PSD) Maros megyei szervezetének elnöke is, ám a G4media című bukaresti hírportál azt tartotta figyelemre méltónak, hogy Gliga az első PSD-s tisztségviselő, akit a magyar állam pénzügyi támogatásban részesít.

A portál ezt elsősorban azzal összefüggésben tartotta érdekesnek, hogy a politikai formáció amúgy folyamatosan elutasítja más országoknak Románia belügyeibe való, akár gazdasági jellegű beavatkozását is. A G4media azt is aggályosnak tartotta, hogy a magyar állam által finanszírozott program milyen mértékben tartja tiszteletben az állami támogatásokra vonatkozó európai és romániai jogszabályokat. Az ügy kapcsán a versenytanács megállapította: a programot az Európai Unió­nak a csekély összegű (de minimis) támogatásokra vonatkozó rendeleteinek tiszteletben tartásával hajtják végre. A román külügyi tárca közleménye ezzel szemben a következőket tartalmazta:

„Felhívtuk a magyar fél figyelmét, hogy a gazdasági segélynyújtás túllép annak a kedvezményes bánásmódnak a körén, amikor egy állam támogatást nyújthat egy másik állam területén élő kisebbsége számára. Ennek megfelelően csakis a román fél beleegyezésével hozhatók hasonló intézkedések, kizárva az etnikai jellegű diszkriminációt.”

Az erdélyi programmal 2019 őszéig nem voltak gondok, a liberálisok romániai hatalomra kerülését követően azonban Románia budapesti nagykövete, Marius Lazurca egy magyar–román kereskedelmi kamarai rendezvényen úgy fogalmazott: a bukaresti kormány nem egyezett bele abba, hogy Magyarország mezőgazdasági támogatásokat osztogasson Erdélyben. Ennek ellenére úgy tűnt, a program az eredeti tervek szerint folytatódhat. Szijjártó Péter külügyminiszter idén március végén az Országházban bejelentette, hogy 2020-ban 18,5 milliárd forintot (mintegy ötvenhárommillió eurót) fordítanak a határon túli gazdaságfejlesztési programokra, nem sokkal később pedig nyilvánossá vált, hogy legkésőbb idén ősszel meghirdetik a partiumi program pályázatait is.

Ez utóbbi viszont már csak akkor indulhat el, ha román–magyar kormányközi megállapodás születik a magyar állam által finanszírozott erdélyi gazdaságfejlesztési programról. Az egyezményt előkészíteni hivatott román–magyar vegyes bizottság tevékenysége azonban legfeljebb elméletinek tekinthető – és nem a magyar fél hibájából. Az alapítvány tevékenysége így egyelőre a folyamatban lévő pályázatokban foglaltak teljesítésének felügyeletére, a helyszíni ellenőrzésekre kénytelen korlátozódni.

A június közepéig beérkezett beszállítói jelentésekből ugyanakkor az is kiderült, hogy a székelyföldi, ötezret is meghaladó számú pályázatban megfogalmazott gépigényeknek legfeljebb a felét sikerült kielégíteni. Az elsődleges indok a gyártókapacitások leállása volt a koronavírus-járvány miatt, ezért az elszámolási határidő egy-két hónapos módosítása várható az eredetileg meghatározott június 30-hoz képest. A Pro Economica ugyanakkor a román partnerrel közösen készül bejelenteni az elkövetkező napokban annak az online szövetkezetnek a létrehozását, amely a naprakész információk és a közös tudás áramlását igyekszik elősegíteni.

„Száz év elteltével üdvözítő lenne, ha Románia az ott élő magyarságot is saját polgárainak tekintené, és ha így lenne, örülnénk annak, hogy a magyar többségű térségekben megjelennek magyar vállalati vagy állami pénzek is. Nagy örömmel vennénk ugyanakkor, ha a román kormány úgy döntene, hogy a Magyarországon élő román közösséget bármivel támogatja, mert ezzel Magyarországot gyarapítanák” – üzent Bukarestnek Gulyás Gergely, a Miniszterelnökség vezetője is.

Miközben mindenki abban reménykedik, hogy rövidesen lecsillapodnak a gazdaságfejlesztési programok körül felizzó indulatok, elemzők szerint hiba lenne kizárólag a romániai választási kampányokban rendszeresen előkerülő magyarkártya jelenségeként kezelni a fejleményeket.

A különböző területeken felbukkanó magyarellenességet egyre többen sorolják ama stratégiaváltás elemei közé, amelyet az egymillió romániai magyar állampolgár néhány év alatti „felbukkanása” generált. A magántulajdon-visszaigénylések nyomán jogos tulajdonosaikhoz visszatérő ingó és ingatlan vagyonok ugyanis egyre aggasztóbb mértékben növelik az erdélyi magyarok tulajdonosi súlyát. Akiknek jelentős többsége egyben magyar állampolgár is. E hivatalosan még meg nem fogalmazott „veszélyforrás” csökkentését célozhatja a gazdaságfejlesztési programok formai-jogi akadályoztatása is.