Aranyasszonyok

A dél-amerikai Francia Guyanán a hatóságok kilátástalan harcot vívnak az illegális aranybányászokkal: ha egyik nap lerombolják és felgyújtják a kincskeresők telepét, azok másnap máshol kezdenek új építésébe. Az Amazonas vidékén is ez a helyzet. Ott vitatott törvénnyel akarnak rendet vágni.

Perui asszonyok kutatnak arany után a meddőhányóban ötezer méteres magasságban Fotó: SOPA Images Forrás: Getty Images

A maradék harminc százalék fele a „konyhásoké”. Jól olvasták, ilyen szolgáltatást lehet igényelni az illegális telepeken: a szintén brazíliai nők főznek a kiválasztott férfiakra, és a táborlakók szexuális igényeit is kielégítik. Magyarul szabadidejükben prostituáltak. Rosanát háromszor utasították ki Guyanából, de mindig visszajött. Ő beszélt a magazinnak a horribilis árakról, amelyek a táborban uralkodnak. Ha valakinek kell egy cipő, az harminc gramm arany, ami csaknem ezerháromszáz euró. Az alkoholisták szenvedélye igen borsos: egy üveg cachaçához – cukornádból készült alkoholhoz – százszoros áron lehet hozzájutni, mint a „szabad” világban. A dzsungelben egy doboz cigarettának az ára három gramm aranynak felel meg.

A perui Mauro harminc éve bányászik a hirtelen meggazdagodás
reményében
Fotó: Getty Images

Rosana az „aranyasszonyok” bevételeiről is szólt: „Egy menet négy gramm arany, általában hármat vállalok el esténként. Ennyi pénzt még sohasem kerestem Brazíliában.” Ám szerencsétlenségére az egyik rajtaütésnél előkerült másfél kiló aranyát – majd hetvenezer eurót (körülbelül 25 millió forintot) adtak volna érte a feketepiacon – a hatóságok elkobozták. Kiutasítása után nem volt más választása, vissza kellett jönnie. A negyvenéves Neida két „férjet” lát el rendszeresen, és alkalmanként a többit. „Errefelé kemény az élet, itt bármin kitörhet egy verekedés, vagy lehet akár gyilkosság is. Van úgy, hogy valaki túlzottan eladósodik, és egyszerűen eltűnik a folyóban. Elviseltem nem egy kegyetlenséget, még erőszakot is. Kétszer vágtak vissza a hazámba, és még mindig itt vagyok. Büszkén jelenthetem ki, hogy az itt keresett pénzemből fedezem két fiam brazíliai egyetemi tanulmányait. Az egyik orvosnak tanul, a másik környezetvédelmi mérnök lesz.”

Aranymosó rámpák romjai az amazonasi őserdő egyik felszámolt illegális bányájánál
Fotó: Getty Images

Ha továbbhaladunk a világ leghosszabb folyóján, a háromezer-háromszáz kilométeres Amazonason, hasonlókat tapasztalhatunk Észak-Brazíliában. Creporizão környékén százával bukkanhatunk illegális aranybányásztelepekre – tudósított a közelmúltban a német Deutsche Welle. A kétmillió négyzetkilométeres rezervátum Amazónia egyik legnagyobb etnikumáé, a mundurukuké. Csak ezen a vidéken 450 illegális teleppel számolnak a hatóságok. Az 1988-ban elfogadott brazil alkotmány kimondja, hogy az állam kötelessége a föld megőrzése, amely ásványi kincsekben gazdag. Egy felmérés szerint a brazíliaiak zöme ellenzi azt az ötletet, hogy bányászatilag kiaknázzák ezeket a területeket. Brazíliában körülbelül négyszáz ilyen rezervátum van, amelyek az ország felszínének tíz százalékát teszik ki. Ne felejtsük el, hogy Brazília hatalmas ország!

Az elnök által a parlamentnek benyújtott törvénymódosítás szerint, ha az indián törzsek beleegyeznek a bányászatba, és a kitermelő állami koncesszióval rendelkezik, kezdődhet a munka. Jelenleg a törzsek nagy többsége ellenáll a kísértésnek, de van az a könnyen jött pénz, amelyért akár meg is gondolhatják magukat. Nyilván itt a nagy cégeknek nem lesz ellenfelük, ők igazán jók ígérgetésben, tudják, hogy melyik zsebbe kell vastag köteg pénzt csúsztatni. A koronavírus-járvány miatt egyelőre elhalasztották a parlamenti vitát erről a kérdésről. Még Bolsonaro elnök jó szándékát sem lehet vitatni, hiszen beleszólási jogot ad az indián törzseknek a bányászatról hozott döntésbe. Ám ha erre a törvényhozás rábólint, akkor az indiánok természetes környezetét teszik tönkre, és belépnek ők is a modern társadalomba. Tavaly év végén az indián törzsek fővárosban tartott tanácskozásán az egyik munduruku küldött a következőket mondta: „Ha hozzájárulunk ehhez a törvényhez, az a halálunkat jelenti.”

Perui asszonyok kutatnak arany után a meddőhányóban ötezer méteres magasságban
Fotó: Getty Images

Az egyebek közt az illegális aranybányászat megszüntetését célzó törvény napjainkban szabályos aranylázat váltott ki. Most szinte mindenki az Amazonas északi részére rohan, hogy még egyszer szerencsét próbálhasson. Az illegális aranybányászok kettőzött erővel dolgoznak a koronavírus-járvány alatt is. Ők azok, akik bevitték a betegséget az elzártan élő indiánok közé. Egyes vélemények szerint ahogy az indiánok szervezete nem volt felkészülve a hódítások idején az európai megbetegedésekre, gyaníthatóan most is ez a helyzet. A közösségekben terjed a kór, senkinek sincs sejtelme róla, mennyi lehet a halálos áldozat. Nemcsak járványt hoz az aranyláz, de a törzsek között megjelent a kívülről bevitt kábítószer, a prostitúció, a mindennapos erőszak is.

Az ipari méretű kitermelés miatt a Madre de Dios folyóban a legmagasabb a világon a higanyszennyezés mértéke
Fotó: Getty Images

Ráadásul az arany szétválasztásánál használt higany bekerül a halakba. Onnan pedig az indiánok szervezetébe, továbbá mérgezi az ivóvizüket. „Ez lassú tömeggyilkosság” – összegezte egy helyi orvos, aki kutatásaival megerősítette, hogy az indiánok vérében, hajszálaiban igen magas a nehézfémek aránya, ami látás­zavart, születési rendellenességeket okoz, és hozzájárul korai halálukhoz. Pará államban az illegális bányászat mintegy harminc tonna aranyat eredményez évente, ami 770 millió euróra rúg. Valakinek ez biztosan megéri.