Szűz Mária köténye

A megszokott százezrek idén csak lélekben – a felhívás szerint „csak szívükben” – zarándokolhattak.

Az üres hegynyereg, valamint a Hármashalom-oltár a búcsú napján Fotó: MTI/Veres Nándor

Csak a kereszttel egyediesített, szalagokkal díszített botot hordozó ember volt ugyanaz. A gyergyóalfalvi Balázs József képzőművész mögött azonban ezúttal nem sorakozott fel a gyergyói nagyközség keresztalja, amely az első a csíksomlyói pünkösdi búcsúra zarándokló keresztalják között. Bár az útvonal változatlan volt, a hegyen „átlépő”, a járványügyi szabályozás miatt legfeljebb háromfős csapathoz idén nem csatlakoztak a hagyományos útvonalon fekvő települések zarándokai. A felcsíki falvak határában is csak egy-két ember fogadhatta őket, szó sem lehetett a kalácsos-pálinkás traktáról, a kürtőskalács is csak csomagolásban kerülhetett kézbe, az emberek imaszándékát hordozó imaszalagok felkötözése után fertőtlenítés következett. Majd a tisztes, előírt távolságból kísérők a falu túlsó végében elköszöntek a zarándokoktól, akik egymást és magukat mesével, imával erősítve haladtak tovább céljuk felé. A klasszikusnak számító hálóhelyen, Csíkkarcfalván sem vették igénybe a szíves vendéglátást, este autó szállította haza a zarándokokat, másnap reggel pedig vissza a továbbindulás helyére. Múlt pénteken este mindenesetre jégverten, átfázva, de ott voltak a kegytemplomban, és átadták az imaszalagokat a ferences testvéreknek.

Ilyen volt idén a csíksomlyói búcsú. Az Erdélyi Mária Út Egyesület kezdeményezésére a Székelyföld több irányából gyalogos, lovas, futó és kerékpáros, helyenként stafétás zarándoklat indult Somlyóra, vitték a székelyföldi közösségek imaszándékait. Esetenként félve, néhol sután kezelve a járványügyi korlátozásokat, félrecsúszott maszkokkal vagy zsákban felejtett kesztyűkkel, de erős akarattal. Ha a megszokott százezrek idén csak lélekben – a hivatalos felhívás szerint „csak szívükben” – zarándokolhattak is el a Segítő Szűz lábaihoz, Mária változatlanul várta és fogadta híveit.

Székely népviseletű fiatalok hangszóróból hallgatják a szentmisét a csíksomlyói kegytemplom udvarán 2020. május 30-án
Fotó: MTI/Veres Nándor

A média révén világszerte ismertté vált, a Nagy- és Kissomlyó közötti hegynyereg mindenesetre emberemlékezet óta nem volt ilyen üres a pünkösdi búcsú napján. A kegytemplom előtti téren közel háromszáz, az óvatossági távolságot többé-kevésbé betartó ember hallgatta a bent zajló szentmisét, a nyeregben pedig mintegy százan követték különböző digitális eszközökön az eseményeket. Tolakodó hatósági jelenlét – amelytől sokan tartottak a közelmúlt magyarellenes eseményei után – nem zavarta meg az egybegyűlteket, mindössze a kis bazilika környékét biztosította néhány rendőrségi és csendőrségi egység.

Idén 16 fő részvételével mutatták be a pünkösdszombati ünnepi búcsús szentmisét, amelyet Kovács Gergely, a Gyulafehérvári Főegyházmegye februárban beiktatott érseke, valamint Jakubinyi György nyugalmazott érsek és Tamás József nyugalmazott püspök celebrált. A pünkösdszombati körmenet sem maradt el, papok és hívek kis csoportja felvitte a Kissomlyó hegyen álló Salvator-kápolnához és a szabadtéri misék Hármashalom-oltárához a Labarumot. A mintegy harminckilós, henger alakú győzelmi zászló a körmenet legfontosabb jelképe, és a hagyomány szerint a csíkszeredai Márton Áron Főgimnázium legjobb eredményt elérő végzős diákja viszi. A kegytemplom közelében az Erdélyi Mária Út Egyesület hirdetőtáblája elé rögzített lécekre kötözték fel a zarándokok által hozott csaknem száz imaszalagot.

Az üres hegynyereg, valamint a Hármashalom-oltár a búcsú napján
Fotó: MTI/Veres Nándor

Kovács Gergely gyulafehérvári érsek, a búcsús szentmise szónoka abbéli hitének adott hangot, hogy a járvány visszavezet bennünket a lényeghez, az ünnep magvához. Neki írt üzenetet idézett, miszerint a csíksomlyói Mária vonzását a hívő ember úgy érzi, mint vándormadár az útra kelés szükségességét. A csíksomlyói zarándoklat a lelkekben van, a koronavírus-járvány miatti korlátozások következtében a zarándoklat és az együttlét hiányzik az idei ünnepből. „Honnan tudjátok, hogy ez rossz? – tette fel a kérdést az érsek. – Ne feledjük, hogy a történelem ura az Isten, aki mindig jót akar nekünk. Vállaljunk sorsközösséget, és higgyünk abban, hogy a Szűzanya, a napba öltözött asszony megsegít. Nem zarándokolhattunk el most ide, nem lehetünk fizikailag együtt, de a Szűzanyához való gyermeki ragaszkodásunkat senki és semmi nem veheti el.”

Amíg a különböző kommunikációs csatornákon az emberek rácsatlakoztak a zárt templomban tartandó misére, sok emberben felmerülhetett a kérdés: mekkora érték eljutni Csíksomlyóra? És talán ez alkalom volt fogadalomtételre is, hogy az ősöknek tett ígéret szellemében el kell jönni Somlyóra, amint a körülmények engedik. Akár a régi szokásnak megfelelően is: ha valaki valamilyen okból nem tudott elzarándokolni pünkösdkor Csíksomlyóra, a következő búcsús napon, Mária neve napján, szeptember 12-én pótolhatta azt. A vírusterror talán e szokás felelevenítéséhez is hozzájárulhat.

A lényeg az áldozathozatal. Ha az ember három-négy napon át, esetenként akár egy hétig is vallásos hittel − nem a performansz kedvéért − gyalogol, ezen idő alatt olyan lelkiállapotba kerül, amelyben megérzi a megtisztulás katarzisát. Tánczos Vilmos néprajzkutatótól, a csíksomlyói búcsú nagy szakértőjétől származó emlék az idős csángó asszony vallomása egy ilyen út után: „Most olyan tiszta vagyok, hogy a legnagyobb ellenségemnek is meg tudnék bocsátani.” De a búcsújárásban van öröm, vidámság is.

Gyimesi csángó férfi áldoztatása a kegytemplom előterében
Fotó: MTI/Veres Nándor

A moldvai búcsúvezető, a bogdánfalvi Erdély­ ­János mondta, hogy régen a Csíki-havasokon átvezető többnapos búcsús út során nemcsak imádkoztak, hanem vigadoztak is: „’Sz vígattunk, mint az ember…”

Az imaszalagokon legsűrűbben előforduló üzenetek az „Oltalmad alá futunk”, a „Szűz Mária, őrizz meg kötényedben” vagy „Maroknyi székely”. Az elmúlt harminc esztendő búcsúi közül csak a tavalyit – azt is egy szívműtét miatt – kihagyó Balázs József idén a „Hálából” feliratú szalagokból szállította a legtöbbet Somlyóra. Mintegy bizonyítékául annak, hogy az emberek nem engedik úrrá lenni a félelmet, a szomorúságot, a riadalmat, és e furcsa évkezdés ellenére változatlanul van miért hálát adni.

Az üzenetvivő pedig annyi áldást kapott útközben, hogy jól beosztva elegendő lesz egész életére.