Vodkarulett

Terdikné Takács Szilvia Derűs múzsa című tanulmánya megszívlelendő gondolatokkal szolgál.

Derűs múzsa címmel Terdikné Takács Szilvia megszívlelendő gondolatokkal szolgáló tanulmánya jelent meg a Magyaróra folyóirat legfrissebb számában. Joggal veti fel a szerző, hogy hiányzik az irodalmi tananyagból az örömre való képesség oktatási céljának megfogalmazása. Azaz a Balázs Géza által már tíz éve megfogalmazott nyelvi öröm, a rácsodálkozás, a szavak ízlelésének élvezete többek között. Így az irodalomoktatás elmulasztja az örömszerzés lehetőségét, hiányoznak a mosolyra fakasztó, kacagtató formai-stilisztikai példák, művek. A tananyag a magyar irodalom melankolikus, dekadens, tragikus oldalát mutatja be.

Hasonlóképpen lehet derűs, érdekes nyelvtanórát is varázsolni az iskolában. Így indíthatunk palindrommal élénkítésként, azaz olyan szóval, szószerkezettel, mondattal, amely visszafelé olvasva is ugyanaz, például: Goromba rab morog. Márta halad, s dala hat rám.

Az orosz ara ára című filmben a főszereplő apa sehogy nem akarja elfogadni a lánya által kiválasztott kínai vőjelöltet. Megpróbálja lehetetlennek tűnő kihívások elé állítani az ifjú férfit, például vodkarulettel. A végén a döntő józanságpróba a következő mondat artikulált és értelmes kimondása: Lenin mauzóleumának millenniumi lelinóleumozása. Természetesen szó sincs arról, hogy vodkarulettezzünk a diákokkal, azonban nyelvtörőket mondathatunk velük: Két pék két szép kék képet kér. Moszkvics-slusszkulcs. Már volt vagy ősz szinte, amikor egy őszinte ősz inte, legyek őszinte, mert ő szinte őszinte.

Petőfi közismert versének, a Falu végén kurta kocsma címűnek egyes versszakait átírhatjuk eszperente vagy hivatali nyelvre. „De a kocsma bezzeg hangos! / Munkálódik a cimbalmos, / A legények kurjongatnak, / Szinte reng belé az ablak.” „Szeszelde bezzeg nem csendes! / Zeng-peng benne zene rendes, / Szesz ereje szerteterjed, / embereknek kedve gerjed.” „A vendéglátó-ipari egység zajszintje azonban nem csekély! Húros hangszerén nagy intenzitással dolgozik ütői segítségével egy muzsikus. A fiatal, nőtlen férfiak olyan emelt hangon nyilvánulnak meg, hogy a jelenség hatására csaknem rezgésbe jönnek a nyílászárók.”

Réges-régi könyvet is elővehetünk a derűs nyelvtanórához, így például Grätzer József több kiadást megélt Sicc című kötetét. Szórakoztató időtöltések, cseles csalafintaságok – ez szerepel alcímként. Madárnyelvnek azt a beszédet nevezzük, amikor minden szótag után vagy közé a va, ve, vo stb. közül azt tesszük, amely ugyanolyan magánhangzójú, mint az adott szótag. Íme: Teve biviztovosavan nevem tuvudsz ívígy beveszévélnivi. Ennek vannak változatai, rg betűsen a következőképpen fest: Turgudsz irgígy bergeszérgélnirgi? Fanyelven: Tufudsz ifígy befeszéfélnifi? Sőt titkos beszédet alkothatunk úgy is, hogy a mondat minden szótagja elé odateszünk másik szótagot, például a ko-t, és így hangzik: Kote kohol kojárkotál koma koregkogel? (Te hol jártál ma reggel?) Különleges, úgynevezett levél­ábécében is megírhatjuk gondolatainkat a kedvesünknek. A lényeg, hogy a szavak kezdőbetűi (ha nem is az összes) ábécérendben kövessék egymást. Születhet egy levél a kedvesnek: „Angyali Bájos Célia! Dobbanó érzelemmel, forró gyújtó hévvel imádlak, jóságos, kedves lányka! Ma nyolc órakor pontban rohanok sietve tihozzátok. Ugye vársz? Zsigád.”

Tihanyi Andor, az Országos Pedagógiai Intézet munkatársa Derű a nyelvtanórán címmel néhány évtizeddel ezelőtt írta a következőket, és ezzel messzemenőkig egyetérthetünk: „A mosoly, a derű serkentő hatású, amely a nyelvtanórák »vitaminjaként« fogható fel. Nem ezen áll vagy bukik a nyelvtanórák eredményessége, de közrejátszik abban, hogy kedvező érzelmi motivációt biztosítson ennek az elvont, a gyermekek számára itt-ott »száraz« tárgynak a tanulásához. S hogy az előbbi hasonlatnál maradjunk, nem is kell belőle sok egy-egy órán, mint ahogy a vitaminokból sem kell sok a szervezet egészséges működéséhez.”