Réges-régi könyvet is elővehetünk a derűs nyelvtanórához, így például Grätzer József több kiadást megélt Sicc című kötetét. Szórakoztató időtöltések, cseles csalafintaságok – ez szerepel alcímként. Madárnyelvnek azt a beszédet nevezzük, amikor minden szótag után vagy közé a va, ve, vo stb. közül azt tesszük, amely ugyanolyan magánhangzójú, mint az adott szótag. Íme: Teve biviztovosavan nevem tuvudsz ívígy beveszévélnivi. Ennek vannak változatai, rg betűsen a következőképpen fest: Turgudsz irgígy bergeszérgélnirgi? Fanyelven: Tufudsz ifígy befeszéfélnifi? Sőt titkos beszédet alkothatunk úgy is, hogy a mondat minden szótagja elé odateszünk másik szótagot, például a ko-t, és így hangzik: Kote kohol kojárkotál koma koregkogel? (Te hol jártál ma reggel?) Különleges, úgynevezett levélábécében is megírhatjuk gondolatainkat a kedvesünknek. A lényeg, hogy a szavak kezdőbetűi (ha nem is az összes) ábécérendben kövessék egymást. Születhet egy levél a kedvesnek: „Angyali Bájos Célia! Dobbanó érzelemmel, forró gyújtó hévvel imádlak, jóságos, kedves lányka! Ma nyolc órakor pontban rohanok sietve tihozzátok. Ugye vársz? Zsigád.”
Tihanyi Andor, az Országos Pedagógiai Intézet munkatársa Derű a nyelvtanórán címmel néhány évtizeddel ezelőtt írta a következőket, és ezzel messzemenőkig egyetérthetünk: „A mosoly, a derű serkentő hatású, amely a nyelvtanórák »vitaminjaként« fogható fel. Nem ezen áll vagy bukik a nyelvtanórák eredményessége, de közrejátszik abban, hogy kedvező érzelmi motivációt biztosítson ennek az elvont, a gyermekek számára itt-ott »száraz« tárgynak a tanulásához. S hogy az előbbi hasonlatnál maradjunk, nem is kell belőle sok egy-egy órán, mint ahogy a vitaminokból sem kell sok a szervezet egészséges működéséhez.”
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!