A patkolókovács háza a falu szélén áll. Fehérre meszelt, aprócska épület hatosztatú ablakokkal. A gyér fűvel benőtt, kopott udvar egyik részét palatetős műhely foglalja el, közvetlenül mellette kerekes kút betongyűrűje nehezedik a földnek. A kovács csípőre tett kézzel áll műhelye ajtajában. Középkorú, izmos, bajszos ember, szürke haja sildes sapka alól göndörödik elő. Összehúzott szemmel várja, hogy valamelyik helybéli gazda eléje vezesse lassú mozgású lovát.
Ám mindez már csak mese. Napjaink patkolókovácsa korszerű, rendezett házban lakik, farmernadrágban és divatos pólóban jár, rövidre vágott, ápolt frizurát visel, amikor dolgozik, kötényt hord, és többnyire diplomás városi ember. Munkagépe a teherautója, azzal jár házhoz patkolni.
– Már az édesapám is tartott lovat, az alapokat, a szakmai fogásokat tőle tanultam. Abban az időben reggel hatkor kezdődött a nap, és akkor lett vége, amikor elfogyott az aznapi teendő. Sokszor éjszakába nyúlóan dolgoztunk – mondja Szabó Károly, akivel Jászberényben találkozunk. A mester elővezeti Gyémántot, a csődört, hogy megnézzük, miként fog talajt járás és ügetés közben, hogyan emeli a csánkját, egyenletes-e a lábtövek mozgása, elfogadhatók-e a váll rezdülései. Fel kell mérni azt is, mekkora terhelést kapnak a lábak, hobbilovagláshoz vagy sportoláshoz használják-e az állatot, és ha sportoláshoz, akkor milyen szakágban: díjlovaglásban, ugratásban vagy fogathajtásban.
– Egyoldalú megközelítés ez, mivel be kell látnunk, a természet mindig okosabb. Ha tehát kellene a lóra patkó, akkor vele születne. Csakhogy az ember funkciót adott az állatnak, használja valamire, ezért értelmesnek is kell lennie, alkalmaznia kell a szükséges rosszat, a patkolást – tisztázza a helyzetet Szabó Károly.
Második lépésben a munkaeszközök is előkerülnek a kisteherautóból. A szakember combjai közé szorítja a ló egyik mellső lábát, és kezdődhet a patkók levétele, a körmölés.
– Először is levágom a felesleges patát, amely úgy nő, mint az ember körme – részletezi, és éles harapófogóval, de finom mozdulatokkal körbenyesegeti, amit szükséges. Vigyáznia kell, nehogy az élő részbe vágjon. Egyetlen rossz mozdulat, és a ló súlyosan megsérül. – Ezért húzom alá mindig, hogy a patkolókovácsban az állatorvos és a pedikűrös keveredik igen szépen – teszi hozzá kissé fújtatva a nagy melegben.