Lugas: Eleve úgy indultak el, hogy külföldön akarnak karriert építeni?
Márka Szabolcs: Amikor 1993-ban az egyetem befejezése után az Egyesült Államokba mentünk, nem úgy vágtunk neki az útnak, hogy évtizedekre ott maradunk. Világot akartunk látni, megtanulni valamit, amit aztán hazahozunk, de úgy alakult, hogy otthon nem voltak meg a lehetőségek, zárva voltak az ajtók. Itt pedig egyre sikeresebbek lettünk: a Vanderbilt, a Cornell után a Kaliforniai Műszaki Egyetem, azaz a Caltech, majd a Columbia jött – tehát a világ legjobb egyetemein fejlődhettünk. Ezek nyújtották a legjobb esélyt a minőségi tudományos munkára. Arra, hogy felfedezzünk valami egészen eredetit. Aztán megszülettek a gyerekeink, mi pedig ott maradtunk. Ennek ellenére sokkal jobban szeretek itthon lenni, mint New Yorkon kívül bárhol Amerikában. Egy kísérleti fizikusnak azonban óriási infrastruktúrára és nagyon sok pénzre van szüksége ahhoz, hogy hatékonyan dolgozhasson. Magyarországon is egyre jobbak a kutatási feltételek, de amikor elindultam, nem ez volt a helyzet. Imádnánk itthon élni, ha nem kellene korlátoznunk álmainkat.
Márka Zsuzsa: Szabolcs 1999-ben szerezte meg a PhD-fokozatát, nekem ez 2002-ben sikerült, mivel idő kellett ahhoz, hogy vegyész végzettségű emberből átképezzem magam fizikussá. Akkorra már két gyermekünk volt, akikkel értelemszerűen én foglalkoztam többet. 2002-ig nem volt esedékes a hazatérés.
Márka Szabolcs: Itthon dolgozó vezetőktől, kutatóktól kértem tanácsot. Azt mondták, előbb legyek híres, és azután térjek haza. Azonban elgondolkodtatott, hogy az egyik barátom, noha a Harvard Egyetemen szerzett PhD-fokozatot, nagyon hosszú idő alatt tudta honosítani azt. Nem tetszettek az adminisztrációs falak.





















Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!