Testőrszablya csülökkel

A budavári kávéház üzemeltetői a Nemzeti Hauszmann programhoz illeszkedve is tevékenykednek.

Megnyílt a kávézó az újjászületett Főőrség épületében a budai Várban Fotó: Havran Zoltán

A járványügyi korlátozások feloldásával együtt május 14-én megnyílhatott a budavári Royal Guard Cafe a Főőrség épületében, a Hunyadi udvarban. A Nemzeti Hauszmann program keretében korhűen újjáépített és már 2020 februárjában átadott egykori Főőrség épületében klasszikus, melegkonyhával rendelkező teraszos kávéházat, bálok, konferenciák, esküvők, pódiumbeszélgetések megrendezésére alkalmas rendezvényhelyszínt, egy kisebb vetítőtermet és kiállítóteret alakítottak ki.

Utóbbiban elsőként a magyar testőrségek 260 éves történetét bemutató kiállítás tekinthető majd meg június 20-tól. Csakhogy hiába nyerte el a Várkapitányságtól pályázat útján az üzemeltetés jogát a Bottyán István vezette vendéglátóipari vállalkozás, a Covid–19-járvány miatt nem tudtak terv szerint nyitni. Az ügyvezető személyében is szorosan kötődik a történelmi múlt ápolásához. A ház specialitása például a Csülök M69, ami egy kicsinyített M69 mintájú testőrszablyára feltűzött ropogós csülök grillezett zöldségekkel, rozmaringos pecsenyelével és savanyított zöldségekkel.

Díszőrség a budai Várban, az újra megnyílt kávézó előtt
Fotó: Havran Zoltán

Bottyán István húsz éve aktív tagja annak a történelmi lovas hagyományőrző csapatnak is, amely a legendás Miklós-huszárezred 1848–49-es hagyományait ápolja.

A turisták, gyerekek gyönyörűségére ők is rendszeres lovas járőrszolgálatot látnak el a budai Várban, váltásban a Magyar Készenléti Rendőrség Nemzeti Lovas Díszegységével és a Honvéd Huszár Díszalegységgel. A kávéház üzemeltetőjeként arra törekednek, hogy a Nemzeti Hauszmann programhoz illeszkedően elmeséljék a várban szolgáló testőrség történetét, visszahozzák a köztudatba a magyar testőralakulatok feledésbe merült hagyományát, amire egyébként jogosan büszkék lehetnénk.

Az épület eredetivel megegyező architektúrájához jól illeszkedő, színvonalas kialakítású kávéházi beltér részleteiben a XX. század első éveit idézi. A falakat, sőt még a mennyezetet is az egykori testőrök, testőrparancsnokok kinagyított díszegyenruhás fotói és palotabéli történelmi pillanatok felvételei töltik be. Bár az épület az 1904-ben alapított Magyar Királyi Darabont Testőrség őrszobájaként jött létre, a fényképek és festmények megidézik a korábbi Magyar Királyi Nemes Testőrség és a darabontok 1920-ban megalakult jogutódja, a Magyar Királyi Testőrség szellemét. A korábban Fővártának, Főőrségnek nevezett épület később az udvarlak belső biztonságát szolgáló Magyar Királyi Testőrség őrhelyeként szolgált, ezért udvarlaki őrségi épületként is hivatkoznak rá.

Megnyílt a kávézó az újjászületett Főőrség épületében a budai Várban
Fotó: Havran Zoltán

Az már az emeleti kiállítótérben álló tárlaton derül ki, hogy mi is volt az egyes testőralakulatok szerepe és milyen a megjelenése. Az egyes testőralakulatok egyenruhája ugyanis látványosan különbözött egymástól, az azonban közös volt, hogy mindegyikben csak válogatott, magasan képzett katonák szolgálhattak. Alapfeladatuk megegyezett a felsővezetőket napjainkban védő Köztársasági Őrezredével, ugyanakkor diplomáciai eseményeken a mai díszszázadok feladatát is ellátták.

Ottjártunkkor Gőgh Gábor történész, a kávéház részét alkotó kiállítás szellemi atyja és rendezője éppen az utolsó simításokon dolgozott. Nem véletlen, hogy őt bízták meg e feladattal, miután 2017-ben Monostori Péter kollégája mellett társszerzője volt A Magyar Királyi Testőrség képes krónikája 1920–1945 című nagyszabású, hiánypótló kötetnek.

A budai Várban újra megnyitott kávézó belülről
Fotó: Havran Zoltán

Az emeleti kiállítótérben a falat borító képek mellett dísz-, kimenő- és gyakorló-egyenruhák, szablyák láthatók különböző időszakokból. E ruhák és képek jó része a történész saját gyűjteményéből való. Jó vendéglátóként tárlatvezetést rögtönöz, melyből kiderül, hogy mi volt a különbség a nemes testőrség és a nemesi testőrség között, mi minden változott meg a testület életében Horthy Miklós kormányzósága idején (ekkortól szegényebb néposztályból is jelentkezhettek), hogy miként csaptak össze a „fenegyerek” Otto Skorzeny ezredes várat megszállni szándékozó német alakulatával 1944-ben.

A dühöngő német tiszt utóbb meg akarta tizedeltetni a magyar testőröket, de végül „megúszták” frontszolgálattal, hogy aztán a Szent László elithadosztály tagjaiként az Ipoly és Garam menti harcokban vessék be őket a szovjet csapatokkal szemben. Kiderült az is, hogy 1945–46-ban még ők adták a Tildy-kormány parlamenti őrségét, de aztán Magyarország bolsevizálását, 1948-at követően százezrekkel együtt őket is mint osztályellenséget B-listázták, internálták és kényszerkitelepítéssel földönfutóvá tették. Nem csoda, hogy 1956-ban többük ismét fegyvert fogott a kommunisták ellen, hogy aztán a megtorlás elől emigrálni legyenek kénytelenek.

Miután azonban mégiscsak egy kávéházról van szó, a látogatókat a kiállítás érthetően igyekszik megkímélni a magyar történelem legsötétebb fejezeteitől. A hangsúly inkább kellemesebb dolgokra, bábolnai arab és lipicai lovak bemutatása, az alabárdos darabontok csúcsos-darutollas Zrínyi-sisakjára, a pompázatos, sajátosan magyaros díszegyenruhákra, a vörös atillákra és fehér zekékre, a székely szakasz jelvényeire helyeződik.

Valamint természetesen a tisztként itt szolgáló, testőruniformisban feszítő nemzeti hőseinkre: Görgei Artúrra, herceg Esterházy Miklósra (Mária Terézia magyar testőrségének parancsnokára) és a korabeli gúnynéven „darabontkormány” miniszterelnökére (1905), Fejérváry Géza táborszernagyra, a darabonttestőrség addigi parancsnokára.