Ottjártunkkor Gőgh Gábor történész, a kávéház részét alkotó kiállítás szellemi atyja és rendezője éppen az utolsó simításokon dolgozott. Nem véletlen, hogy őt bízták meg e feladattal, miután 2017-ben Monostori Péter kollégája mellett társszerzője volt A Magyar Királyi Testőrség képes krónikája 1920–1945 című nagyszabású, hiánypótló kötetnek.
Fotó: Havran Zoltán
Az emeleti kiállítótérben a falat borító képek mellett dísz-, kimenő- és gyakorló-egyenruhák, szablyák láthatók különböző időszakokból. E ruhák és képek jó része a történész saját gyűjteményéből való. Jó vendéglátóként tárlatvezetést rögtönöz, melyből kiderül, hogy mi volt a különbség a nemes testőrség és a nemesi testőrség között, mi minden változott meg a testület életében Horthy Miklós kormányzósága idején (ekkortól szegényebb néposztályból is jelentkezhettek), hogy miként csaptak össze a „fenegyerek” Otto Skorzeny ezredes várat megszállni szándékozó német alakulatával 1944-ben.
A dühöngő német tiszt utóbb meg akarta tizedeltetni a magyar testőröket, de végül „megúszták” frontszolgálattal, hogy aztán a Szent László elithadosztály tagjaiként az Ipoly és Garam menti harcokban vessék be őket a szovjet csapatokkal szemben. Kiderült az is, hogy 1945–46-ban még ők adták a Tildy-kormány parlamenti őrségét, de aztán Magyarország bolsevizálását, 1948-at követően százezrekkel együtt őket is mint osztályellenséget B-listázták, internálták és kényszerkitelepítéssel földönfutóvá tették. Nem csoda, hogy 1956-ban többük ismét fegyvert fogott a kommunisták ellen, hogy aztán a megtorlás elől emigrálni legyenek kénytelenek.
Miután azonban mégiscsak egy kávéházról van szó, a látogatókat a kiállítás érthetően igyekszik megkímélni a magyar történelem legsötétebb fejezeteitől. A hangsúly inkább kellemesebb dolgokra, bábolnai arab és lipicai lovak bemutatása, az alabárdos darabontok csúcsos-darutollas Zrínyi-sisakjára, a pompázatos, sajátosan magyaros díszegyenruhákra, a vörös atillákra és fehér zekékre, a székely szakasz jelvényeire helyeződik.
Valamint természetesen a tisztként itt szolgáló, testőruniformisban feszítő nemzeti hőseinkre: Görgei Artúrra, herceg Esterházy Miklósra (Mária Terézia magyar testőrségének parancsnokára) és a korabeli gúnynéven „darabontkormány” miniszterelnökére (1905), Fejérváry Géza táborszernagyra, a darabonttestőrség addigi parancsnokára.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!