Mindezek után úgy gondoltam, hogy levezetésként jöhet az Űrpiknik, mivel az műfaját tekintve sci-fi vígjáték. Nos, többek között az is, de a zűrzavar még a vártnál is nagyobb lett bennem, egy idő után már nem nagyon értettem, hogy mit látok és mi értelme az egésznek. Ez nem azt jelenti, hogy a film egyértelműen rossz lenne, de hogy kissé megosztó, az biztos. Ezt úgy értem, hogy lesznek, akik sikítva távoznak a moziból, de az is elképzelhető, hogy néhány mikroközösségben eléri a kultfilm státust. Az alapötlet remek, ezt leszögezhetjük. Adva van egy kissé frusztrált egyetemista lány, aki egy sufnituningos táskarádió segítségével gyerekkora óta küldi a jeleket az űrbe, aztán egyszer csak konkrét választ kap egy félénk űrlény személyében. Aki egy idő után kissé váratlanul közli vele, hogy a Föld hamarosan elpusztul, neki viszont az a küldetése, hogy megmentse Zalatnay Saroltát.
De ahogy bolyongunk velük a szépen tálalt Budapesten, magunk is egyre bizonytalanabbá válunk a tekintetben, hogy mit is látunk valójában. Egy bevállalt roncsfilmet, amely néha társadalmi problémákat is feszeget, műfaji paródiát az Orion űrhajótól a Terminátorig, totális koncepciótlanságot, vagy éppen ellenkezőleg, vagy esetleg az alkotók maguk is űrlények. Badits Ákos filmjében szintén figyelemre méltó a színészi játék, bár a főszereplő, Walters Lili játékával kapcsolatban is megoszlottak a vélemények a vetítés után. Akadt, aki szerint nem lehet érteni, hogy mit mond, szerintem meg ő lehet a mai harmincasok egyik kultfigurája és nagyszerű komika, Takács Zalán viszont egyértelműen az egyik legkedvesebb űrlény Yoda óta. Ami viszont szintén érthetetlen, hogy az Űrpiknik mindössze 76 perces, ami aligha a legszerencsésebb filmidő.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!