Június vége felé Veszprémben, Balatonfüreden és Balatonalmádiban négy napon át a mozié volt a főszerep. Méghozzá a magyar filmeké, ugyanis a Nemzeti Filmintézet és a Veszprém-Balaton 2023 Európa kulturális fővárosa közös produkciójában lezajlott Magyar Mozgókép Fesztivál (MMF) értelemszerűen a magyar filmekre fókuszált. Egy fesztivál elindítása, azaz egy első fesztivál mindig izgalmas feladat, de a szervezők akár biztosra is mehettek. A kulissza telitalálat (a hangulat már elsőre megidézte kissé a hajdani pécsi szemlékét), nem kétséges, hogy az MMF-nek ebben a régióban van a helye, és volt miből meríteni, ha csupán a premier előtti vetítéseket nézzük, akkor is. Merthogy a bemutatók a járvány miatt fel- és összetorlódtak rendesen. Magam gyors egymásutánban kettőre ültem be, mindenféle előzetes információ nélkül, és úgy hozta a véletlen, hogy ezzel mindjárt képet is kaphattam a kortárs magyar film sokszínűségéről, valószínűleg a paletta két széléről.
A Hasadék, Krasznahorkai Balázs első filmje néhány nappal később meg is kapta a fesztivál legjobb filmjéért járó elismerést, nem alaptalanul. Veretes munka, néhol nyomasztó, néha kifejezetten izgalmas, és jó néhány kérdés felmerül, mire kijutunk a hasadékból és a balladai homályból. Többek között a családi kötődések erejéről, ezen belül is az apa-fiú kapcsolat rejtelmeiről, bűnről és bűnhődésről, újrakezdésről és megváltásról. A történet szerint Grassai Bálint erdélyi származású, Budapesten élő magyar orvos, akinek a második felesége éppen gyermeket vár, hazautazik az édesapja temetésére.
A haza konkrétabban a Máramarosi-havasok, annak minden szépségével, zordságával és misztikumával. Szülőfalujában többek között találkozik tizenhét (!) éve nem látott kamasz fiával, akiről kiderül, hogy a helyi maffiavezér, Dumitru befolyása alatt él, és ez látszólag nem zavarja különösebben. A látszat és a felszín alatt azonban ott kísértenek a múlt árnyai és az összegyűlt feszültségek.
Mindezeket a film apránként, lassan adagolja, de amikor már úgy hisszük, hogy majdnem mindent tudunk és értünk, mindig jön egy újabb csavar és fordulat. Krasznahorkai Balázs végig szinten tartja a feszültséget, és bár a főszereplő tériszonyos, a nézőn lassan inkább a klausztrofóbia érzése lesz úrrá. A Hasadék mély, kimunkált első film, és még azt a gyakori hibát sem követi el, hogy a rendező szeretne mindent belezsúfolni élete eddigi tapasztalataiból. A színészi játék pedig kiváló, helyenként egészen káprázatos. Molnár Levente visszafogottsága és Orbán Levente (Dumitru) nyersesége hihető párbajt eredményez, a fiút alakító Babai Dénes dolga talán a legnehezebb, de „játszva” megoldja, Kovács Lajos meg egy emlékezetes epizódszerepben zseniális, mint mindig.
