– Miért hagyta ott a főszerkesztői állását?
– Az Ellenfényben című műsorban 2008-ban Erőss Zsolt volt a vendégem. A felvétel után a folyosón beszélgettünk, ahol megjegyeztem, mennyire irigylem, hogy járt a Kilimandzsárón. „Megint megyek – mondta. – Vigyél magaddal! – kértem. – Gyere, van még egy hely. – Rendben. – De holnap be kell fizetni a repülőjegyet. – Befizetem. – És mi lesz a munkáddal? – Felmondok.” És így is lett. Nekem a piramisok és a Kilimandzsáró gyerekkori álmom volt. Óriási élmény volt Erőss Zsolttal együtt mászni az 5895 méteres hegyen.
Az orosz páter áldása
– Följutott a csúcsra, hogy bírta a megpróbáltatásokat?
– Előtte országúti kerékpáros versenyeken vettem részt. Viszont a csúcstámadó táborban rosszul lettem. A teherhordó fiú segített rajtam, neki köszönhetem, hogy a gyerekkori álmom valóra vált. Öt napig mentünk fölfelé, két napig lefelé. Mire leértünk, tudtam, hogy neki mi a vágya. Segítettem neki a céljai elérésében.
– Mi volt az álma?
– Egy saját szafari- és hegymászóiroda. Az útjaim során nekem is rengeteget segítettek, annyi jót kaptam az emberektől, hogy amennyit tudok, igyekszem visszaadni.
Fotó: Bach Máté
– Miért ment el zarándokútra?
– Abban az évben veszítettem el édesapámat, amikor a Kilimandzsárón jártam. 2012-ben azt álmodtam, hogy apám a világvégeoszlopnál áll, amely az El Camino végén található. Úgy döntöttem, elmegyek oda. A zarándokutaknak és a hosszú túráknak az a titkuk, hogy több hétig egyedül kell döntéseket hozni, idegen környezetben helytállni, kompromisszumokat kötni. Útközben jönnek a gondolatok, felszakadnak a múltból olyan történetek, amelyekről azt hisszük, hogy túl vagyunk rajta, de nem. Ezeken az utakon az emberek rájönnek, hogy mennyivel kevesebb is elég. Aki világot lát, másként tekint a saját hazájára. Nálunk csapból iható a víz, tőlünk nem messze már nem, és ha még távolabb megyünk, már víz sincs. Ilyenkor az ember átértékeli azokat a dolgokat, amelyek itthon körülveszik. 2013-ban jártam a Caminón, s miután hazajöttem, szétesett az életem, szinte mindenemet elveszítettem. Két évvel később nagypénteken, a családi vacsorán jelentettem be, hogy végigjárom Amerikában a 4279 kilométer Pacific Crest Trailt. Aztán a cél a 12 785 kilométeres Calendar Triple Crownra változott – három nagy amerikai túra egy év alatt –, amit eddig a világon kilenc embernek sikerült teljesítenie. Irgalmatlanul nehéz, harmincöt év fölött senki nem próbálta meg. Sajnos 2019-ben nekem sem sikerült, mert olyan időjárás volt, mint az elmúlt száz évben sosem. Hatalmas hó, mínusz húsz fok, nem lehetett menni, ráadásul elkaptam egy vírust, amit kint félrekezeltek. Haza kellett jönnöm. Két hónap múlva visszamentem, de több ok miatt már nem volt esélyem, hogy végigmenjek az egész úton. Az Appalachian Trailt és a Pacific Crest Trail Mojave-sivatagi szakaszát sikerült befejeznem.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!